Kősziklára épült család

---

---

Lektio: Kolossé 3, 18-21 „Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.” Textus: Máté 7, 24-27 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult.” Ugyan a liturgiának is része az apostoli köszöntés, de most az Igehirdetés kezdetén is hadd köszöntsek mindenkit nagy szeretettel ezen a tanévzáró családi Istentiszteleten. Nagy öröm számomra, hogy ennyien itt lehetünk kicsik és nagyok, fiatalok és régebb óta fiatalok, és együtt hallgathatjuk Istennek az Igéjét. Két Igeszakaszt olvastam fel a mai Istentiszteleten és ez az utóbb felolvasott rész a gyermek Istentiszteletek rendje szerint a mai vasárnapra kijelölt szakasz. Ez a pár mondat Jézus szájából hangzik el a Hegyi Beszéd végén. Két nagyobb része lesz a mai prédikációnak. Először szeretnénk Jézus szavaival foglalkozni, hogy mit is jelent ez, hogy aki meghallja Jézus szavát és cselekszi azt, az olyan mint a bölcs ember. Az igehirdetés második felében pedig szeretnénk azt megvizsgálni egy konkrét példán keresztül, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban. Ezért olvastam fel a Kolossébeliekhez írott levélből is egy részt, hogy azon keresztül is megláthassuk, hogy a családi életünket hogyan lehet kősziklára alapozni. És hogyan lehet a gyakorlatba átültetni azt, amiről Jézus beszélt itt a hegyi beszéd végén. Tehát először vizsgáljuk meg Jézus szavait a Máté evangéliumából. Jézus ebben az Igében két fajta emberről beszél. Az egyik a bölcs ember, aki kősziklára építette a házát, a másik pedig a bolond ember, aki homokra építette a házát. Mind a két esetben jöttek a viharok, a szelek, az árvizek. Viszont volt egy nagy különbség, a sziklára épült ház állva maradt, míg a homokra épült ház összedőlt. Jézus azt mondja, hogy nem mindegy, hogy milyen alapra építjük a házunkat. Aki építkezett már, az tudja, hogy milyen fontos az alapozás. Talán az alap legfontosabb része a háznak. Ha jó az alap, akkor arra biztonságosan lehet építeni, akkor arra lehet rakni a falakat, majd arra a tetőt, de ha rossz az alap, akkor előbb-utóbb abból baj lesz. Olyan baj lesz, mint amit láthatunk a jobb oldali rövid videón is. Egy homokos tengerpartra építették ezt a házat. Nagyon szép, csilivili, biztos a belseje is szépen be volt rendezve. De a külsőség nem minden. Az alap nem volt jó. Jött a vihar és ez a ház összedőlt és a tengerben kötött ki. Ezzel ellentétben itt van ez a baloldali klip, talán nehezen kivehető, de itt is nagyon nagy vihar tombol. Látjuk, hogy a fa is majdnem kidől. De a ház stabilan áll a helyén, mert jó alapokon nyugszik. Tehát nagyon nem mindegy, hogy milyen alapra építkezünk. Nyilvánvalóan Jézus korában azért még kicsit máshogy működött az alapozás. Izrael országa nagyon sziklás, köves. Viszont a sziklás, köves réteg felett általában egy homok réteg is található. Na és régen az volt az alapozás, hogy ezt a homokréteget szépen letakarították, lekaparták a szikláról. Na de miért? Azért, mert amikor jött az esős évszak, akkor kevés idő alatt hirtelen nagy csapadék esett le és kimosta a homokot az épületek alól. Tehát ha valaki lusta volt az alapozást elvégezni és a homokra ráépítette a házat, akkor az eső kimosta a homokot a falak alól és összedőlt a ház. Viszont aki rendesen eltakarította a homokot és a sziklára épített, annak a háza alatt már nem tudott mit kimosni az eső és a helyén maradt az épület. Így mindenki számára nyilvánvaló volt az, hogy bolond ember az olyan, aki nem végzi el ezt a munkát. Ezért használta ezt a képet Jézus, hogy a bölcs ember sziklára épít, a bolond ember pedig homokra. Na de kiknek mondja ezt Jézus? Már említettem, hogy Jézus a hegyi beszéd végén mondja ezt a példázatot. Hegyi beszédnek nevezzük Máté evangéliumának 5-től 7-ig tartó fejezeteit, ahol Jézus tanította az ott levő sokaságot. Jézus ezekben a részekben nagyon sok mindenről tanította az ott levőket. Leginkább arról, hogy a Jézust követő embernek hogyan kéne élnie. A hegyi beszéd egy olyan része a Bibliának, amelyről általában a nem hívők és a nem keresztyének is elismerően szólnak, hiszen Jézus olyan szépen foglalta össze az emberi együttélésnek a szabályait. Tehát Jézus a hegyi beszédben tanította az embereket és amikor mondandója végéhez ér, akkor mondja el ezt a példázatot: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. … Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.” Azt mondja Jézus, hogy két fajta Igehallgató van. Van, aki meghallja és megcselekszi az Igét. Van, aki meghallja, ám mégsem él aszerint. Az előbbi a bölcs ember, az utóbbi a bolond ember. Na de emlékezzünk csak vissza, kiknek mondja ezt Jézus? Azoknak, akiket Ő tanított, akik tanulhattak Istenről. Most itt a templomban is sokan ülnek olyanok, akiknek volt lehetősége Istenről hallani. Úgyhogy most hadd szóljak elsősorban a hittanosokhoz. Kedves hittanosok, ti sok hittanórán vehettetek részt. Sokat hallottatok Jézusról, megismerhettétek Istent és a róla szóló történeteket. Abban is biztos vagyok, hogy Anikó néni és István bácsi arról is beszélt nektek, hogy ezek a történetek miért fontosak nekünk ma. És ma hogyan lehet Istennel járni és Őt követni. A kérdés csak az, hogy ti hallgattatok-e ezekre a szavakra. Amikor hallottátok az Istenről szóló történeteket és azoknak a tanulságait, akkor vajon komolyan vettétek-e azt? Amikor arról volt szó, hogy kezd el Jézust követni, akkor elkezdted-e? Amikor az jött szóba, hogy ne haragudj a másikra, akkor vajon tudtál-e megbocsátani? Amikor arról szólt a történet, hogy segíts a másiknak, akkor segítettél-e otthon valakinek? Kihez hasonlítottál a bölcs vagy a bolond emberhez? Sziklára vagy homokra építettél? Hallgattál Istenre vagy inkább nem akartál? Na de nem csak a gyermekekhez szeretnék szólni, hanem hadd kérdezzem a felnőtteket is: Hogy állunk ezzel a kérdéssel? Azt látjuk, hogy a bölcs és a bolond ember is hallja az Igét. Mindketten hallják, de csak az egyikük cselekszi meg. Mi melyik kategóriához tartozunk? Sokan szeretik hallgatni az Igehirdetést, úgy ahogy egyet is értenek azzal, ami elhangzik, de amikor az lenne a következő lépés, hogy elkezdjenek aszerint élni, inkább meghátrálnak. Mert lehet hogy fontosabb számukra valami világi élvezet, vagy egyszerűen félnek attól, hogy mit gondolnak mások. Említettem már azt is, hogy Jézusnak a hegyi beszéde különösen is egy olyan része a Bibliának, amelyről mindenki elismerően szól, amit mindenki szívesen hallgat. Mert Jézus olyan szépen beszélt szeretetről, megbocsátásról, alázatról. Mindenki egyetért ezekkel a gondolatokkal, de mégsem azt látjuk, hogy eszerint élnének az emberek. Persze, meghallgatják és egyetértően bólogatnak, de mégsem kezdenek el Jézus tanítása szerint élni. Na és az ilyen emberekről mondja Jézus, hogy hasonlóak a bolond emberhez. Mert tudják, hogy mi lenne a jó, hiszen hallották, mégsem kezdenek el aszerint élni, mégsem azt teszik. Esetleg halogatnak, hogy majd később, majd ha idősebb leszek, akkor betartom ezeket a dolgokat. De láttuk az Igében, hogy milyen következménye van annak, ha valaki homokra épít. Mert jönnek a viharok és összedől a ház. Erre majd még visszatérünk. Hadd hívjak arra mindenkit, hogy vizsgáljuk meg magunkat. Mindannyian valószínűleg sok dolgot hallottunk már Jézusról és az Ő tanításairól. Ha máskor nem, akkor most. Csak hallgatói vagyunk az Igének, vagy meg is cselekedjük azt? Amikor meghallgatjuk az Igehirdetést és hazamegyünk, akkor már nem is emlékszünk miről volt szó, vagy elkezdjük megvalósítani a gyakorlatban azt, amiről hallottunk az Igében? Vagy amikor otthon olvassuk a Bibliát, akkor az csak egy letudandó rutin feladat, vagy tényleg szeretnénk azt, hogy Isten azáltal átformáljon minket? Jézus-e az, akinek a szava meghatározza az életünket? Mert két emberről volt szó: egy bölcsről és egy bolondról. És hogyan folytatódik a példázat? „És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak…” Azt látjuk, hogy a bölcs ember házának és a bolond ember házának is nekirontott a vihar. Nagyon fontos részlete ez a példázatnak. Hiszen ebből megérthetjük azt, hogy a hívő ember életében is lesznek viharok. A Biblia sehol nem beszél arról, hogy a hívő ember életében nem lesznek nehézségek. Pont azt látjuk ebben a szakaszban is, hogy igen komoly vihar támad a házra. Ugyanabba a viharba kerül a bölcs és a bolond ember is. Ugyanúgy érik nehézségek a hívő és a nem hívő embert is. A különbség csak az, hogy a viharban hogyan áll helyt a két ház. Hogy a nehézségek között összeomlik-e az ember. Mert nem mindegy, hogy van-e támasza, alapja az ember életének. Erről beszél Jézus, hogy az az ember, aki hallgatja Isten Igéjét és elkezd aszerint élni, annak masszív életépülete van. És jöhetnek a viharok, az az épület bírni fogja azt, mert viharálló, teherbíró, hiszen jó alapra épült. Oda lehet menekülni a vihar közepette is és biztonságban fogja magát érezni az ember. Aki pedig hallgatja de mégsem aszerint él, az olyan, hogy előbb utóbb összedől. Lehet, hogy külsőleg gyönyörű az a ház, belül is szépen be van rendezve. Mint ahogy láttuk ezt a tengerparti házat is. Csak éppen összedől az első komolyabb esőzés vagy árvíz következtében. Márpedig a mi életünk sok viharnak van kitéve. Mint említettem a hívő emberé ugyanúgy, mint a hitetlené. Talán sokan sok példát tudnánk mondani betegségről, gyászról, anyagi gondokról, lelki mélységekről, kudarcokról, csalódásokról. Azt hiszem nem kell ezt bemutassam senkinek, mindenkit érnek nehézségek. A különbség még mindig csak az, hogy ki hogyan viseli ezeket. Aki a kősziklára épített, akinek jó alapra épült a háza, az túléli az élete viharjait, sőt esetleg még tanul is azokból és képes még a legnagyobb nehézségek között is másokra figyelni, másokat menteni és segíteni. De aki a homokra épített, az lehet hogy csak magában morgolódik, esetleg Istenre is mutogat, hogy hogy engedhette meg ezt a vihart, rázza az öklét. Nincsen békessége és nem érzi magát biztonságban. Esetleg álmatlan éjszakái is vannak. Az ilyen ember életében a kétségbeeséstől az Isten elleni lázadozásig sok minden előfordulhat. De ha valaki az élete nehézségeit Istennel közösségben éli meg, annak békessége van. Persze a hívő ember is van, hogy megtántorodik, aggodalmaskodik, de mivel kősziklára épült a háza, az árvíz nem mossa ki a talajt a lába alól. Egy pillanatig sincs veszélyben. A római levél is ezt írja: Akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál. Még a viharok, a nehézségek is. Nem azért, mert a hívő ember ilyen ügyes, hanem azért, mert Isten ennyire megtartja őt. Minden egészen más ha a kősziklán áll az ember, vagy egymagában találja őt egy nagy vihar, nehézség, csapás. Tehát nem mindegy mire vagy kire alapozzuk a mi életünket. Lehet kősziklára vagy homokra építeni. A döntés a mienk. Hiszen most mindnyájan halljuk Isten Igéjét. A kérdés az, hogy el is kezdünk-e eszerint élni, hogy Jézusra alapozzuk-e az életünket? Na de hogyan lehet kősziklára építeni a házunkat? Hogyan lehet Jézusra alapozni az életünket? Az Ő szavaiból ítélve úgy, ha azt tesszük, amit Ő mond. Ha elkezdünk az Ő útmutatása szerint élni. Mi ennek az első lépése? A megtérés. Azt nevezzük megtérésnek, amikor valaki igent mond Isten hívására és úgy dönt, hogy hátat fordít az eddig Isten nélkül élt életének és elkezdi Jézus Krisztust követni. Ez pedig nyilván sok dologgal együtt jár: az ember rendezi a bűneit Istennel, és azokkal, akik ellen vétkezett; egyre több Igét olvas, egyre többet imádkozik, egyre inkább elkezd Istennek tetsző életet élni. Isten ma is hív, a megtérésre pedig mindenkinek szüksége van. Annak is, aki már gyerekként is a templomban ült. Ezt az én példám is mutatja. Sokáig jártam hittanórákra, gyerektáborokba, de mégsem volt a szívem Jézusé, mégsem Őt követtem, mégsem kősziklára építettem. Egyszer az életem során viszont meg kellett hozzam azt a döntést, hogy én az Urat szeretném követni, és azóta mondhatom magam Isten gyermekének. Aki befogadja Jézus Krisztust, annak az élete kősziklára épül és bírni fogja a viharokat. Ha pedig valaki már megtért és az Urat követi, akkor azon lehet elgondolkozni, hogy most milyen az Istennel való kapcsolata. Mikor érezte azt utoljára, hogy Isten Igéje szól hozzá? És amikor szólt, akkor megcselekedte-e azt, amit Isten mondott? Sajnos sokszor megesik velem is, hogy rutinszerűvé válik az Istennel való kapcsolat. Bizony előfordul a hívő emberekkel is, hogy meghallgatjuk az Istentiszteletet, vagy elolvassuk a napi Igét, és akkor ezt letudtuk, ez is megvolt. De közben lehet, hogy nem is emlékszünk már arra, hogy miről volt szó. Nem hogy még megcselekedjük azt. Milyen igehallgatók vagy igeolvasók vagyunk? Letudósak, vagy cselekvők? Lehet imádkozni azért is, hogy Isten újítson meg bennünket a vele való kapcsolatban. Most térnénk rá a prédikáció második, rövidebb részére, ahol egy konkrét példán keresztül néznénk meg, hogy a gyakorlatban mit is jelent meghallani és megcselekedni Isten Igéjét, azaz kősziklára építeni. Egy olyan Igét választottam erre a célra, ami pont erről szól, hogy a családunkat hogyan építhetjük Krisztus beszédére. „Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.” Tehát arról szól ez az ige, hogy Isten szerint a családtagoknak mire kell odafigyelniük az egymással való kapcsolatukban. Az ilyen igeszakaszoknál sokszor előfordul az, hogy amikor arról van szó, hogy mit csináljon a feleség, akkor bólogatnak a férjek. Ha a férj van soron, bólogatnak a feleségek. Amikor a gyerekekről van szó, akkor a szülők odafordulnak a gyermekhez, hogy most figyelj. És a gyermekek is jobban bólogatnak, ha a szülőkről van szó. De ma hadd kérjek arra mindenkit, hogy mindenki a saját részénél figyeljen. Feleségek a feleségnél. Férjék a férjnél. Gyermekek, a gyermekeknél. Tehát ilyen szívvel nézzük meg, hogy mit is mond Isten Igéje a családról. A hölgyekkel kezdi Pál apostol, ezt olvassuk: „Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban.” Ezt az Igeverset a mai világban talán nehéz felhozni, mert sokan talán ha ezt meghallják, akkor arra jutnak, hogy milyen hímsovinizmus megy a templomban. De aki ismeri Isten Igéjét, a Bibliát, az tudja, hogy itt nem erről van szó. Világos a Bibliából, hogy a házasság két egyenlő félnek a szövetségkötése. Nincs értékbeli különbség. Ugyanígy Isten előtt is ugyanolyan értékes egy férfi is meg egy nő is. Viszont Isten Igéje funkcióbeli különbségről beszél. Kimondja, hogy legyen a családnak feje, legyen egy vezetője, aki kimondja az utolsó szót és vállalja is a felelősséget azért. Ez nem azt jelenti, hogy egyedül dönt, de a közös megbeszélés, döntés után Ő az, akin a felelősség nyugszik. A görög szöveg sem egy olyan szót használ itt, ami a szolgai engedelmességre utal, hanem egy olyat, ami azt jelenti, hogy önként alárendelem magam a másik döntésének. Cseri Kálmán így írt erről: „Nem alá és nem fölé rendelte őket egymásnak, hanem egymás mellé rendelte őket, de a Biblia újra és újra rámutat arra funkcionális különbségre, ami van férfi és nő között. Arra, hogy Isten más adottságokkal teremtett minket, mert más feladatokra teremtett. És ha valaki ezekkel az adottságokkal él, és azokat a feladatokat oldja meg, amikkel Isten megbízta, akkor lesz igazán boldog, és akkor teszi igazán boldoggá a körülötte élőket is. Ez nyilvánvaló a Szentírásból, hogy Isten az asszonyt segítőtársnak teremtette. A férfinek nagy szüksége van segítőtársra. Rendkívül fontos szolgálat, feladat, nagy méltóság ezt Isten akarata szerint betölteni. Kétségtelenül alázat kell hozzá, mert meg kell tanulni sok tekintetben másodiknak lenni, de pótolhatatlan feladatokat végezhet így el az ember.” Tehát látjuk, hogy milyen fontos ez a szerep és milyen szükség van rá. De csak az tudja ezt igazán jól betölteni, aki már az Úrban van, aki Jézusra alapozta az életét. Ugye itt is azt írja: ahogy illik az Úrban. Na és mond a férfiaknak? „Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák” Amikor először olvastam ezt az Igét és átfutott a szemem, azon, hogy ne legyetek mogorvák, kicsit magamra ismertem. Ugyan én még nem vagyok házas, csak jegyben járok, éppen most készülünk az esküvőre, de mégis már most megesik az, hogy a menyasszonyomra nem figyelek úgy oda, ahogyan kéne, nem támogatom úgy, ahogy arra szüksége lenne, röviden mogorva vagyok. Ez férfibetegség. De nem lehet ebbe beletörődni, hanem változásra ösztökél bennünket Isten Igéje. És erre hadd hívjam fel a figyelmünket, hogy pont arra buzdít bennünket ez a szakasz, ami kinek-kinek nehéz. A férfiakat talán figyelmeztetni kell néha, hogy tudatosan is szeressék a feleségüket. A hölgyeknek meg talán nehéz az, hogy a férjüké legyen az utolsó szó. De Isten Igéje mindenkinek azt mondja, amire éppen szüksége van. Tehát szeressétek a feleségeteket, és ne legyetek mogorvák. Na de hogyan lehet ez? Hogyan kell szeretni a másikat? Az efezusi levélben Pál ezt írja: „Szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az egyházát és Önmagát adta érte.” Fel van adva a lecke. Úgy szeretni a feleségeteket, mint Krisztus az egyházát. Mit jelent így szeretni? Azt, hogy önmagam adom érte. Szeretni azt jelenti, hogy áldozatot hozok, és nem számolom, hogy mennyit és aztán majd várom a viszonzást. Szeretni azt jelenti, hogy megadom azt a másiknak, amire szüksége van, még akkor is ha ezért le kell mondanom a saját kényelmemről, hobbijaimról. Szeretni azt jelenti, hogy meghallgatom a másikat akkor is, amikor a saját terheimmel sem tudok mit kezdeni. Talán kevés férfi szereti így a feleségét. De hadd mondjam, hogy ha valaki így szereti a társát, akkor a felesége dolgát is megkönnyíti abban, hogy engedelmeskedni tudjon. Mert egy ilyen vezető mögé könnyű beállni. Tehát szeressétek a feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák! Térjünk rá a gyermekekre: „Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban.” Itt egy másik szót használ a görög nyelv, mint a feleségeknél. Ott ugye önkéntes engedelmességről volt szó, itt pedig egyszerűen azt mondja Isten Igéje, hogy tenni, amit mondanak. Nincs önkéntesség. Isten akarata az, hogy a gyermek engedelmeskedjen a szüleinek. Persze előfordulhat olyan eset, bár ez ritka, amikor a szülő olyat kér, ami szembe megy Isten akaratával. Akkor nyilván inkább Istennek kell engedni, mint az embereknek. De ezt kedves gyermekek ne használjátok kifogásként annak érdekében, hogy ne kelljen szót fogadni. Ha anya, apa kér valamit, vagy megtilt valamit, akkor azt nem véletlen teszi. Sőt, Isten rajtuk keresztül is tud benneteket vezetni és tanítani. Éppen ezért mondja azt a Biblia, hogy a gyermek tisztelje a szülőt és engedelmeskedjen neki, akkor is ha azt érzitek, hogy éppen nagyon rossz dolog szót fogadni. Higgyétek el, a javatokat szolgálja mindez. Végül pedig kitér az Igénk az édesapákra: „Ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.” Na de miért nincs itt az édesanyákról is szó? Talán azért, mert ezt a bűnt jellegzetesen az apukák szokták elkövetni. Talán első olvasatra nem is teljesen értjük, hogy mit jelent ez az igevers. Arról van itt szó, hogy nem szabad, hogy az édesapák, akár nevelési célzattal is, önkényesen éreztessék a gyermekeikkel a hatalmukat. Nem szabad, hogy megfélemlítsék a gyermekeket és fölényeskedjenek. Mert ha ez történik, akkor lehet, hogy a gyerekek elveszítik az önbizalmukat és bátortalanokká válnak. Ha valaki mindig csak bírál, vagy fölényeskedik, az bátortalanná teszi a gyermekét. Márpedig a gyermekeknek nagy szükségük van folyamatos bátorításra, biztatásra. És ez fogja a meghitt kapcsolatot kiépíteni apa és gyermek között. Mondhatnánk azt is, hogy ne csak a feleségünket, hanem a gyermekeinket is szeressük úgy, mint ahogyan Krisztus szerette az egyházát. És ha minden családtag a helyére kerül. Ha mindenki a saját életét Jézusra alapozza. Ha ezt az igeszakaszt is nem csak meghallgatta, hanem meg is szeretné cselekedni, akkor lesz az a család igazán boldog és kősziklára épült. És akkor jöhetnek az egész család életében is nagy viharok, de mivel kősziklára van építve, nem dől össze a családi ház. 2023, Páty, családi Istentisztelet