Világosság gyermekei

---

---

A mai napunk témája az volt, hogy kicsoda az ember. Láttuk, hogy hogyan mehetünk a mi bűnös természetünkkel Jézushoz és hogyan kaphatunk tőle új életet. Ebben a felolvasott igénkben is erről van szó. Pál azt írja az efezusiaknak, hogy egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Amíg valaki meg nem tér Jézushoz, addig sötétségben él. Sötétségben él, mert nem látja a bűneit, nem látja az Urat, nem látja a célt. De amikor Jézus, aki azt mondta magáról, hogy „én vagyok a világ világossága”, szól és rávilágít arra, hogy sötétségben élünk és nélküle elveszünk, akkor ott a lehetőség megtérni és a világosságba lépni. Mert azt mondta Jézus, hogy: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Na és erről beszél Pál is: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” Tehát ebből kiderül az, hogy Pál ezt a részt olyan embereknek írja, akik már megtértek, akik már elkezdték Jézus Krisztust követni. Nekik írja azt, hogy ha már a világosságban járnak és új életük van, ha már Jézust követik, akkor éljenek is úgy. Akkor hagyjanak fel a sötétség cselekedeteivel és éljenek úgy, mint a világosság gyermekei. Na de hogyan lehet a világosság gyermekeiként élni? Ehhez ad egyfajta útmutatást az efezusi levél 5. fejezete. És a záró áhítatunknak ez lesz a központi kérdése, hogy ha már megtértünk, ha már Jézust követjük, akkor hogyan tudunk a világosságban járni, hogyan tudunk egyre inkább Istennek tetsző módon élni. Mert a megtérés az csak a kezdet. Ifivezetőink nagyon sokszor mondták nekünk anno, hogy a megtérés nem egy pont, amellyel véget ér a történet és hátra lehet dőlni, hanem egy kettős pont. Hiszen ott kezdődik egy új élet, amelyet meg kell tölteni tartalommal. Tehát a záró áhítatunk legfőbb kérdése az, hogy hogyan lehet a világosságban járni, hogyan lehet a hívő életben növekedni. Éppen ezért, aki még nem tért meg, aki még nem adta át az életét Jézusnak, az ne úgy hallgassa ezt az áhítatot, hogy ezt a sok „szabályt”, amiről Pál ír, be kell tartani és akkor rendben leszek Istennel. Tudjuk jól, hogy egyedül kegyelemből van üdvösség a Jézusba vetett hit által. De éppen ezért aki megtért, az hálából szeretne egyre inkább Istennek tetsző módon élni. Tehát ha még nem tértél meg, akkor Pál szavaiban ne a betartandó szabályokat lásd meg, hanem inkább induljon el a vágyakozás a szívedben, hogy „én is ilyen életet akarok élni”: ahol meg lehet érteni Isten akaratát, ahol meg lehet szabadulni a bűntől, ahol lehet tiszta, Istennek tetsző életet élni. Na de egy ilyen hosszú bevezető után rátérve a lényegre: hogyan is lehet ilyen életet élni? Pál azt mondja, hogyha a világosság gyermekei vagytok, akkor „Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak!” Hát meg lehet ítélni azt, hogy mi a kedves az Úrnak? Lehet azt tudni? „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róma 12, 1-2 Ha odaszánom magam Istennek, nem ehhez a világhoz igazodom és megváltozom az értelmem megújulásával, akkor meg tudom ítélni azt, hogy mi az Isten akarata. Mi az, ami neki tetszik, és nyilván ebből adóóan, mi az, ami neki nem tetszik. Na de miért is fontos ez? Azért, mert Pál arra buzdít bennünket, hogy a mindennapokban folyamatosan ítéljük meg azt, hogy mi az, ami kedves az Úrnak. Minden döntésünket annak fényében hozzuk meg, hogy mi Isten akarata. Nyilvánvalóan itt most lehetne nagy dolgokra is gondolni: továbbtanulás, pályaválasztás, párválasztás, stb. Ezekről is sokat beszélünk, hogy hogyan érthetjük meg ilyen helyzetekben Isten akaratát. De én most inkább a hétköznapi dolgokra szeretném fektetni a hangsúlyt, ugyanis nem mindegy, hogy hogyan töltjük a mindennapjainkat. Hogy olyan dolgokat teszünk-e, amelyek kedvesek Isten előtt, vagy sem. Olyan dolgokban veszünk-e részt, melyekben Isten örömét leli, vagy sem. Nagyon fontos kérdés ez. Mert azt mondja Pál, hogy ami nem Isten szerint való, abban ne vegyetek részt. Nagyon sokszor kell döntenünk a mindennapokban: Mire szánunk időt? Hova megyünk el? Kivel találkozunk? Miket nézünk meg? Miket hallgatunk? Arra hív bennünket a mai igeszakasz, hogy mindent vizsgáljunk meg. Mindent annak a fényében tegyünk, hogy abban Isten tetszését lelné-e vagy sem. Ha pedig nem a válasz, akkor abban ne vegyünk részt. Biztosan ismeritek, vannak ezek a karkötők, amikre az a rövidítés van ráírva, hogy MTJ. Ez ugye azt jelenti, hogy Mit Tenne Jézus? Vagy angolul, What Would Jesus Do? Ott vagyok a mindennapi helyzetben: pl. megbántott az egyik családtagom. Megharagudjak és bosszút álljak, vagy megbocsássak? Mit tenne Jézus? Tehát az ige arra szólít bennünket, hogy minden döntésünkben vizsgáljuk meg, hogy mi kedves az Úrnak. De hadd mondjak egy pár gyakorlati példát is. 1. Görgeted a facebookot, tiktokot, instagramot, mindegy. Felbukkan egy olyan kép, videó, ami parázna vágyakat ébresztene fel benned. Megnézed, vagy nem? Ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak. 2. A boltban rosszul csipogták le a termékeket, és 1000 forinttal olcsóbban vásároltál. Visszamész kifizetni, vagy nem? Mi kedves az Úrnak? 3. Reggel dönthetsz, hogy felkelsz és igét olvasol, csendességet tartasz, vagy helyette alszol még fél órát. Ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak. 4. Meghívnak egy buliba, aminek tudod, hogy csak az lesz a célja, hogy mindenki szétcsapja magát, elmész vagy nem? Ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak. És lehetne még rengeteg példát mondani. Egy nap alatt rengeteg döntést hozunk meg. A kérdés az az, hogy mi alapján döntünk. A saját vágyaink szerint? Vagy azt nézzük, hogy minek örülne Isten. Hogy mi az, ami kedves az Úrnak. Tehát ítéljétek meg mi kedves az Úrnak, és ami nem kedves, abban ne vegyetek részt. Na de akkor nem fognak téged kinézni? Nem fogsz rossz tekinteteket kapni? De, egészen biztos. Ha te Istennek tetsző életet élsz, és megítéled, hogy mi az ami nem kedves az Úrnak, akkor lehet, hogy ezért nem fognak téged szeretni. Lehet, hogy még a családtagjaid, barátaid is megharagudnak rád, mert hogy milyen szűklátókörű vagy. De ha te Jézust szereted, akkor vállalni kell ezt is. Mert inkább Istennek kell engedni, mint embereknek. De Pál nem hagy bennünket további segítség nélkül sem, hiszen az efezusi levél 5. fejezete megnevez 4 olyan területet, ahol a hívőknek nagyon vigyázniuk kell. 4 olyan területet, amelyekre a világosság gyermekeinek nagyon figyelniük kell, hogy el ne csússzanak ezeken. Ez a négy terület pedig: 1. paráznaság 2. nyerészkedés 3. esztelenség 4. részegeskedés. Ezeken fogunk most végigmenni. 1. „Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó, se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség, mert ez nem illik, hanem inkább a hálaadás.” Tehát az első olyan terület, amelytől óva int Pál bennünket, az a paráznaság. A paráznaság szó helyén az eredeti görög szövegben az a szó áll, hogy πορνεια. Talán sejtitek, hogy ebből a szóból származik a pornó kifejezés is. A paráznaság alatt a Biblia a házasságon kívüli illetve a természetellenes nemi életet érti. Tehát a paráznaságba tartozik a megcsalás, a házasságon kívüli nemi élet, az önkielégítés, és még nagyon sok minden. Azt hiszem a paráznaság bűne nagyon érinti a mi generációnkat. Az előző ilyen csendesnapon több szó is esett erről. A médiában szinte minden erről szól. A reklámokban, plakátokon szellősen öltözött nőket és férfiakat látunk. A filmekben, sorozatokban a szereplők fűvel-fával összefeküdnek. És egy kattintásra elérhető bármilyen szexuális tartalom az interneten. Egy 2017-es kutatás szerint a fiatalok 60 %-a látott már 11 éves kora előtt pornót az interneten, 38 %-uk pedig már függőségben él. És ez egy 2017-es, 6 éves kutatás. Azóta csak romlott a helyzet valószínűleg. Tehát közel sem felhőtlen a helyzet. És azt hiszem, hogy az itt jelenlevők között is komoly probléma ez. Talán sokan közületek pornófüggőséggel, az önkielégítés bűnével küzdötök. Talán vannak olyanok is, akik egy tisztátalan kapcsolatban vannak benne. Vagy lehet, hogy valaki csak a gondolataiban parázna, de az ugyanolyan bűn. Jézus azt mondja, hogy aki már kívánsággal tekint a másikra, paráznaságot követett el a szívében. Tehát nagyon érinti ez a veszély a mi generációnkat azt hiszem. És Pál óva int bennünket attól, hogy részt vegyünk ebben. Már pedig ha óva int, és azt mondja, hogy ne paráználkodjunk, akkor az azt jelenti, hogy van erre lehetőség, hogy lehet nem paráználkodni. Meg lehet szabadulni ebből. Nem nagy emberi elhatározásokkal, fogadalmakkal, mert az mindig bukáshoz vezet, hanem Istennek az erejéből. Lehet menni Jézushoz, aki azt mondta: Ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Úgyhogy ne a kifogásokat keresd, ne a saját gyengeségedre nézz, hanem Jézusra és hozzá menj szabadulásért. Aztán is azt is kiemeli Pál, hogy a paráznaság bűne az a beszédünkben se jelenjen meg. Felsőtől kezdve, de talán már kicsit előbb is, ez a legviccesebb téma, ezzel megy a poénkodás. És hangzanak el sorra a szexuális töltetű viccek. De azt írja a Biblia, hogy se ostoba beszéd vagy kétértelműség ne jellemezzen bennünket. Mert ha viccet csinálunk a bűnből, ha viccet csinálunk a paráznaságból, akkor utána már nem fogjuk tudni azt komolyan venni. Nem fogjuk látni annak a veszélyét. És ez bukáshoz fog vezetni. Nagy eszköze ez a Sátánnak, hogy viccet csináltat abból, ami olyan sok hívő életét megnehezíti, rabszolga sorba dönti. Éppen ezért figyeljünk arra, hogy miket mondunk, meg miken nevetünk. Ne engedjük, hogy az Ördög viccet csináljon a bűnből és utána már ne is tudjuk komolyan venni. És az utolsó dolog, amit itt ki szeretnék emelni, az az, hogy Pál milyen keményen fogalmaz. Még szóba se kerüljön közöttetek! Ennyire kell tőle tartózkodni, hogy még csak fel se merüljön. Mert bizony ha már felmerül, akkor onnan nehéz visszafordulni, ott már nehéz megállni. Tehát ha tudod, hogy az instagramon meg a tiktokon olyanokat fogsz látni, amelyek bűnre indítanak, akkor inkább meg se nyisd ezeket az alkalmazásokat. Értjük, nem maga a platform a rossz, hanem az, ha rosszul élünk vele. Ha tudod, hogy ezek az alkalmazások téged rosszra visznek, akkor inkább töröld le őket. Na de akkor mit fogsz csinálni a buszon, meg amikor unatkozol? Hangzik a kérdés. Jézus azt mondja, hogyha bűnre visz a kezed, akkor vágd le. Ha bűnre visz a szemed, akkor vájd ki. Mert jobb ha az egyik testrészed vész el, mintha az egész tested megy a gyehennára. Na most ennek fényében szerintem nem olyan nagy áldozat letörölni egy-egy alkalmazást. Még egy csomó időd is felszabadul. Tehát ez egy win-win szituáció. Ez volt az első dolog, amitől óva int Pál. És ez jelzi azt, hogy van szabadulás a paráznaságból. Hát éljünk ezzel és menjünk oda Jézushoz. 2. A második dolog az a nyerészkedés, a kapzsiság. Talán ez a két tabutéma, amiről nem szeretünk beszélni másoknak, a szexuális életünk és a pénztárcánk. És Pál pont ezt a két dolgot hozza fel először. Talán azért mert ezekben könnyű sunyítani, könnyű a sötétségben maradni, nem derül ki másoknak, ha ezekben vétkezünk. Ugye ezeket úgy is nevezi Pál, hogy a sötétség cselekedetei. De mint a világosság gyermekei, nem lehet ezekben részt venni. Tudom, hogy sokatok még nem dolgozik és nem keres pénzt, de már előre is érdemes erre odafigyelni. Mert ebben is könnyen el lehet bukni. Nagy a kísértés, hogy az ember blicceljen, amikor nem áll a metrónál ellenőr. Vagy hogy amikor nem pötyögték be a péksütit a kasszánál, akkor örüljünk, hogy legalább spóroltunk egy kicsit. Vagy feketén dolgozzunk, meg ne kérjünk számlát a szolgáltatóktól. Általában az ember nagyon szereti a pénzét és ez sok csaláshoz vezethet, ha nem figyel oda. És bizony az embert hülyének is nézik, ha becsületesen akar valamit csinálni. Ha visszaviszed a rágót, amiért nem fizettél a boltba, hogy te ki akarod fizetni, akkor a pénztárnál hülyének fognak nézni. Vagy ha a buszsofőr felajánlja, hogy kevesebbért elvisz, de akkor nem kapsz jegyet, és nemet mondasz, akkor nem fogja érteni, hogy miért. És lehetne még sorolni a példákat. Ez is nagy nyomás, de ne akarjunk másoknak megfelelni, hanem maradjunk becsületesek. De az is megeshet, hogy nem csalni akarunk, hanem egyszerűen kapzsik vagyunk és szeretjük a pénzünket. Velem esett meg egyszer, már a nagy infláció és áremelkedések után, hogy egy kisebb baráti összejövetelt szerveztem. És nyilván elmentem bevásárolni, hogy legyen mivel várni a vendégeket, de amikor láttam az árakat a boltban, akkor azért nagyokat nyeltem. És olyan gondolataim támadtak, hogy valahogy meg kéne úszni ezt olcsóbban, meg hát nem is éri meg erre ennyit költeni. Röviden: kapzsi voltam. És tudjátok mi volt az aznapra kiírt ige? „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut.” Aznap megtanultam, hogy ne legyek a pénz szerelmese. Ne sajnáljam a pénzt arra, hogy másnak örömet okozzak. Hanem használjam arra az ösztöndíjamat, meg a fizetésemet, amire Isten adta. És nem azt mondom, hogy akkor mindenkit mindig hívjunk meg, meg ne spóroljunk, dehogyis. Csak azt, hogy a mi pénzünk is Istentől van. Éljünk úgy vele, ahogy Ő szeretné, hiszen Ő fog rólunk gondoskodni a jövőben is. Ha Ő most arra adta a pénzt, hogy abból másnak örömet okozzak, akkor tegyek így. Ha arra adta, hogy segítsek egy ismeretlennek, akkor segítsek neki. Ha arra adta, hogy rakjam félre, akkor rakjam félre. Na de hogyan lehet ezt megérteni? Nincsen erre sablon. Megint csak az a válasz, hogy az Úrral legyünk kapcsolatban, és hagyjuk hogy Ő újítsa meg a mi értelmünket és Ő adjon bölcsességet az ilyen helyzetekben is. Ezért is lehet imádkozni. 3. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” A harmadik terület, ahol óva int bennünket az ige, az az esztelenség. Márpedig az idő beosztásában való esztelenség. Ne esztelenül éljetek, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt. Itt arról van szó, hogy arra használom-e az időmet, amire Isten adta azt. Sajnos sok hívő életében nincs rend ebben a kérdésben. Sajnos velem is megesik, hogy rosszul osztom be az időmet. Kapkodunk ide-oda, késünk mindenhonnan, nem arra szánunk időt, amire kéne, nem is tudjuk azt jól beosztani, teljes fejetlenség van. De Isten azt szeretné, ha ebben is rend lenne, és ebben is meg tudnánk érteni az Ő akaratát. Szerintem itt nyugodtan gondolhatunk rövidtávú és hosszútávú dolgokra is most. Kezdjük az utóbbival. Például az itt jelenlevők közül sokan ülünk még iskolapadban, sokan járunk általános iskolába, gimnáziumba, egyetemre. Életünknek ebben az időszakában van lehetőségünk tanulni, felkészülni a felnőtt életre, kapunk erre időt. Erre szánjuk-e ezeket az éveket? Kihasználjuk-e ezt az időt? Vagy lehet hogy egy olyan időszakot kapunk, amikor sok időt tudunk tölteni a családunkkal. Élünk-e ezzel a lehetőséggel? Lehetne még sok példát mondani, nem látok bele mindenkinek az életébe. Mindenkinek meg kell látnia azt, hogy az adott életszakaszában mi az, amire időt kell szánnia. Mi az, amire Isten adta az adott időszakot. Ehhez is nyilvánvalóan arra van szükség, hogy az Úrral legyen szoros a kapcsolatunk és tőle kérjünk ehhez bölcsességet. De ugyanígy a mindennapokban is fontos megvizsgálnunk azt, hogy arra használjuk-e az időt, amire Isten adta azt. Már mondtam ezt a példát, de reggel felkelsz igét olvasni és imádkozni, vagy inkább alszol még fél órát? Amikor valakivel találkozol a buszon és ott lenne a lehetőség vele beszélgetni, neki bizonyságot tenni, akkor élsz-e az alkalmas idővel, vagy kifogásokat keresel és leülsz máshova? Van egy szabad délutánod, mivel töltöd? Hasznos dolgokkal vagy végig gameled, vagy tiktokozod? Velem sokszor megesett a múltban, főleg 13-14 éves koromban, hogy hosszú órákat, egész napokat tudtam végigkockulni, nem törődve semmi mással. De ez bizonyára másoknak is ismerős. De van olyan is, amikor az ember nem elpazarolja az idejét lustaságból, hanem túlvállalja magát. És ha elvállal olyan feladatokat, amiket nem kéne, akkor nem lesz ideje arra, amibe pedig teljes erővel bele kéne állni, amit Isten adott feladatként. Tehát nagyon oda kell figyelni arra, hogy hogyan bánunk az időnkkel. Mert Isten azt szeretné, ha arra használnánk a mi időnket, amire adta. Tőle kérjünk ebben bölcsességet, és engedjük, hogy hadd rakja helyre a mi időbeosztásunkat is. 4. „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van…” A negyedik terület az a részegeskedés. Szerintem ezt nem kell nagyon magyarázni. Arról van itt szó, hogy a hívő ember ne részegeskedjen, hanem maradjon meg a józanságban. Nyilván ma már nem csak az alkoholnak van tudatmódosító hatása, hanem kész eszköztára van ennek. Alkohol, fű, drogok, stb. Viszont a világosság gyermekeinek távol kell tartani magukat a részegségtől. Ezt nem is magyaráznám tovább. Csak vizsgáljuk meg a saját életünket. Mert bizony az ember fiatalkorában nagy a nyomás, a megfelelési kényszer, hogyha nem iszol, akkor téged ki fognak közösíteni. És ezért bele megy az ember olyan mulatságokba, butaságokba, amibe nem kéne. Ettől int óva bennünket Pál. És hogyan folytatja? „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” Ahelyett, hogy elmennél berúgni, inkább bátorítsd a másikat lelki énekekkel. Na ha valaki ezt mondja, hogy a buli helyett inkább énekelni szeretne az Úrnak, akkor biztos, hogy hülyének nézik. Mert oké, hogy énekelsz az Úrnak. De annak megvan a helye a templomban, az ifin.. De azon kívűl? Bizony, ezeken kívül is. A hívő ember életében mindennapi dolog ez, hogy a kicsapongások helyett az Úrról beszél és igével bátorítja a másikat is. Mert ennek van haszna, ez lesz építő. Tehát ez volt az a négy terület, amelyekben az ige óva int bennünket. És még egyszer, Pál nem azért ír ezekről, hogy ezeket megtartva örök életet nyerjünk, nem törvényt ad. Ezeket olyan embereknek írja, akik már megtértek, akik már üdvösséget kaptak. És annak érdekében beszél erről Pál, hogy ezek a hívők tudjanak a hitükben növekedni és tudják betölteni az Ő legfőbb feladatukat. Hogy mint a világosság gyermekei, világítsanak a világban. „Ti vagytok a világ világossága … Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” A világ sötétségébe azok tudják vinni Jézus világosságát, akiknek már Jézus a szívében lakik. Akik Jézust követik, és engedik, hogy Isten átformálja az életüket. Akik folyamatosan tisztulnak, többek közt azokból a bűnökből is, amelyeket előbb felsoroltunk. Tehát ha én engedem, hogy Jézus világossága teljesen átjárja az életemet, leleplezze a sötétségeimet és megtisztítson engem, akkor ez a világosság ragyogni fog az én életemen keresztül. És az emberek meg fogják látni a jó cselekedeteimet és dicsőíteni fogják a mennyei Atyát. És ez az emberi lét egyik, ha nem a legfontosabb célja, hogy az Atya dicsőségére éljünk. Hogy mind az, amit teszünk, akár eszünk, akár iszunk, mindent az Atya dicsőségére tegyünk. Mindennel Istenre mutassunk. Világít-e így az életünk? Hogyha az emberek ránéznek, akkor azt látják-e, hogy Jézus világossága átvilágít az életünkön? És a velünk való találkozás, beszélgetés arra motiválja-e őket, hogy ők is ilyen tiszta, Istennek tetsző életet akarnak élni? Vagy csak gyalázatot hozunk Jézus nevére, és a képmutatásunkat, önteltségünket, langyosságunkat látják? Világít-e az életünk? Persze nem a magunk erejéből. Nekünk nincs saját világosságunk. Jézusét kell visszatükrözni az embereknek. Biztosan hallottátok már ezt a hasonlatot, de úgy, mint a hold a napnak a fényét. A holdnak van saját fénye? Nincs. De amikor a nap rávilágít, akkor az a fény visszaverődik és világosságot ad éjszaka is, a sötétben. Vagy a másik kép, amit szoktunk használni, hogy olyanok legyünk, mint egy ablak. Amin átvilágít Jézusnak a világossága. És minél tisztább az az ablak, minél inkább megtisztítják azt a kosztól, annál világosabban és tisztábban fog betörni a fény. Ilyen világító életre hív bennünket Jézus. Éppen ezért fontos, hogy mit tanít a Biblia erről, hogy hogyan lehet a világosság gyermekeiként élni. Ezért tanulmányoztuk ezt a témát az efezusi levél 5. fejezete alapján. Ahol láttuk, hogy: 1. Aki megtér és szabadulást kap a bűneiből az a világosság gyermeke lesz, éppen ezért pedig olyan életet is kell élnie, ami ehhez méltó. 2. Ennek érdekében mindent meg kell vizsgálnia a hívő embernek, hogy mi az, ami közelebb és mi az, ami távolabb viszi az Úrtól. 3. Megvizsgáltunk 4 olyan területet is, ahol nagyon kell vigyáznunk, mert könnyen megcsúszhat ezeken a hívő életünk. 4. Végül pedig láttuk a legfőbb célt, hogy az Atya dicsőségére éljünk, és ezzel világítsunk másoknak is, hogy Ők is megismerhessék Jézus Krisztust. 2023, Páty, Ifjúsági csendesnap