Királyod érkezik

Lectio - János 12,12-19

Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!

Textus - Zakariás 9,9

Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.

Igehirdetés

Amikor a készülés kezdetén elolvastam a virágvasárnapi történetet, az lett számomra hangsúlyos, hogy Jézus királyként érkezik Jeruzsálembe. Arra gondoltam, hogy a mai igehirdetésben a Biblia különböző helyeit vizsgálva arról elmélkedünk, hogy Jézus milyen király. És el is kezdtem a kutakodást, a Bibliában kikerestem azokat a részeket, ahol Jézus királyként jelenik meg. Eljutottam először ahhoz a részhez, amikor Jézus királyként kijelenti Jakabnak és Jánosnak, hogy Ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. Felismertem ebből, hogy Jézus egy alázatos, szolgáló király. Tovább haladtam és annál a résznél lyukadtam ki, amikor Jézus arról beszél, hogy Ő királyként vissza fog térni és elválasztja az embereket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. Tehát a második jellemző, amit felismertem, hogy Jézus egy igazságosan ítélő király. Harmadjára eljutottam a Jelenések könyvéhez is, ahol Jézus dicső, győztes királyként tér vissza, mint aki már teljes győzelmet és diadalt aratott a bűn és halál felett. Tehát a három tulajdonság, amire jutottam az újszövetséget tanulmányozva – több helyet is végigolvasva, mint amit most említettem –, az az, hogy Jézus alázatos, igazságos és diadalmas király. És miután ezekre a következtetésekre jutottam, újra elolvastam azt a próféciát, amit János evangéliuma idéz, a Zakariás 9,9-et. És ott mit találtam leírva? „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos…” Csodálatos példája volt ez számomra annak, hogy a Szentírás könyvei milyen mély egységet alkotnak. Hogy bár több száz év különbséggel, több tíz szentíró tollából született a Biblia, mégis ugyanazt a felkent királyt, Krisztust tárja elénk – aki alázatosan szolgál, igazságosan ítél, és végül diadalmasan uralkodik. Ez meg is adja az Igehirdetés vázát, ezt a hármat szeretnénk ma megvizsgálni. 1. Tehát először is: Jézus alázatos, szolgáló király. Amikor Jakab és János hatalmat kérnek Jézustól, azaz azt, hogy ők ülhessenek majd a jobb és a bal keze felől, akkor Jézus elkezd arról beszélni, hogy az Ő királyságában más szabályok uralkodnak, mint a világban. Ott Ő, a király, nem hatalmaskodik másokon és kihasználja a népét, hanem azért jött, hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. A menny királya eljött, hogy rabszolga legyen… Érted ezt? Hogy Jézus, aki egy pillantásával eltörölhetne minket a föld színéről a bűneink miatt, azért jött el, hogy neked meg nekem szolgáljon? Hogy rabszolgává tette magát, hogy mi királyi gyermekek lehessünk? Ezt Pál apostol fogalmazta meg gyönyörűen: Jézus Krisztus „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Ez az abszurd a virágvasárnapi eseményekben is. Jézust királyként fogadják az emberek, éljeneznek, pálmaágakat raknak a lába elé. És Jézus mégsem harci ménen jön, mégsem hadsereget hoz, amellyel majd lesújt az ellenségeire és elfoglalja a várost, hanem szamárcsikón vonul be és jövetelének az a célja, hogy öt nap múlva szörnyű kínhalált haljon a népéért. Alázatos királyként nem elnyomni jön, hanem szolgálni. Ez botrány. Nem ilyennek képzelünk egy királyt. Nem ilyet akar az ember: a király legyen erős, látványos, győzze le az ellenséget. Ne legyen olyan, aki gyenge, kiszolgáltatott és megvetett lesz… A jeruzsálemiek is mást vártak: jöjjön Jézus, takarítsa el a rómaiakat, szűnjenek meg a terheink, tűnjön el a sok adó… És a legmegrázóbb az, hogy ugyanaz a sokaság, amely most „Hozsánnát” kiált, néhány nap múlva már azt kiáltja: „Feszítsd meg!” Mert nem kellett nekik ez az alázatos király… Pedig pont abban mutatkozott meg Jézus ereje, hogy gyengévé tette magát. Pont úgy hozott szabadulást, hogy magát szolgává tette. Pont úgy győzte le az ellenséget, hogy hagyta magát legyőzni. És ez az alázatos király ma is így jön felénk, és felkínálja nekünk is, hogy fogadjuk el az Ő felénk végzett szolgálatát. Azt, hogy már elvégezte helyettünk azt, amit nekünk kellett volna: hogy hordozta a bűneink terhét, hogy elszenvedte azt az ítéletet, ami minket illetett volna. Ez az Ő királyi szolgálata: hogy magára veszi azt, ami minket terhel, és odaadja azt, ami az övé. Ezt Luther Márton így fogalmazta meg: "Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én meg a te bűnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet, és nekem ajándékoztad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, s olyanná tettél, amilyen nem voltam.” Jézus Krisztus felvette a mi rongyos, bűntől mocskolt ruhánkat, hogy cserébe odaadhassa az Ő királyi öltözékét. Elfogadod tőle? Ahhoz le kell mondj a te szennyes ruhádról, bűnöd mocskáról, hogy Ő átöltöztethessen. És ha már valaki, ehhez az alázatos királyhoz tartozik, annak nagy változás történik az életében. Azt mondja Jézus: „Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” Milyen lenne az, ha egy szolgáló király népéhez tartoznánk, és közben mi uralkodni akarnánk egymáson? Ha Ő lehajolt értünk, akkor mi sem hatalmaskodhatunk egymás fölött. Amikor legközelebb vitába kerülsz, és azt érzed, hogy most meg kellene nyerned, most neked kellene az utolsó szót kimondani – akkor eszedbe jut ez a király? Amikor fáradt vagy, és azt érzed, hogy most végre téged szolgáljanak, ne neked kelljen – akkor eszedbe jut-e, hogy a te királyod szolgált, még a halál kínjai között is? Vagy amikor a munkahelyeden vagy a gyülekezetben lenne lehetőség érvényesíteni magad, megmutatni, hogy te jobb vagy a többieknél – akkor eszedbe jut-e, hogy Krisztus nem ezt az utat járta? Mert – ahogyan 3 hete hallottuk - példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek – mondja Jézus. Tehát először is Jézus szolgáló király. 2. Másodszor: a király Jézus igazságos. Mert ugyanaz a király, aki itt a földön szolgált, egyszer ítélni fog. Ezt olvassuk Máté evangéliumának 25. fejezetében: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” Egyszer mindannyiunknak meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt. Nem csak úgy általában az emberiségnek kell ott megállnia, hanem nekem és neked is. Ott nem lesz hová hátrálni, nem lesz kihez hasonlítani magunkat, nem lesz mivel mentegetőzni. Ahogyan a második korinthusi levél fogalmaz: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” Leplezetlenül, tehát ott minden nyilvánvalóvá lesz. Nem csak az, amit mások láttak belőlünk, hanem az is, amit még senki. Nyilvánvalóvá lesznek a ki nem mondott szavak, a rejtegetett bűnök, a szörnyű mulasztások. És ez azt is jelenti, hogy Jézusnak minden oka megvan arra, hogy elítéljen bennünket. Amikor Billy Graham egy déli kisvároson hajtott keresztül, egy rendőr megállította, és gyorshajtás miatt vádat emelt ellene. Graham elismerte a vétkét, de a rendőr közölte vele, hogy meg kell jelennie a bíróságon. A bíró megkérdezte: „Bűnös vagy nem bűnös?”. Amikor Graham bűnösnek vallotta magát, a bíró így válaszolt: „Ez tíz dollár lesz - egy dollár minden egyes mérföld/óra után, amennyivel túllépte a megengedett sebességhatárt. A bírságot ki kell fizetni -- de én fogom kifizetni ön helyett”. Kivett a saját tárcájából egy tízdolláros bankjegyet, a bírsághoz csatolta, majd kivette Grahamet, és meghívta egy steak vacsorára! „Így bánik Isten a bűnbánó bűnösökkel” - mondta Billy Graham! Persze ez egy nagyon méltatlan példa. Mert itt csak tíz dollárról van szó, nálunk pedig az életünk egészéről. De mégis segít megérteni valamit. Mert a bíró nem mondja azt, hogy nem történt semmi, nem elengedi az ügyet, nem elnézi el a törvényszegést. Hanem kimondja az ítéletet: bűnös vagy, és a büntetést ki kell fizetni. És mégis ugyanaz a bíró az, aki aztán feláll és önként kifizeti a bírságot. Ezt kínálja Isten is. Ő nem nézi el a bűnt, mert azt gyűlöli. Világos az Igéből: vérontás nélkül nincs bocsánat. Tehát nem az a kérdés, hogy a bűneink miatt lesz-e ítélet, és hogy az jogos-e. Az ítélet jogos és nem marad el. Viszont Jézus felkínálja a lehetőséget: kifizetem helyetted a bírságot, elszenvedem helyetted a büntetést. Ugyanaz a király, aki majd ítélni fog, odaállt a helyünkre, és magára vette azt, ami minket illetett. És ez döntés elé állít. Mert vagy te fizeted meg a bűneid büntetését a végítéletkor, vagy elfogadod, hogy Krisztus fizetett érted. Nincs köztes út. Az igazságos király ma még kegyelmet kínál. De egyszer ítélni fog. Ezért most dől el: elfogadod-e, hogy Ő áll ott helyetted az ítéletben. Tehát másodjára: Jézus igazságos király, akinek bírói széke előtt egyszer mindnyájunknak meg kell állni. 3. Harmadjára: Jézus Krisztus győztes, diadalmas király. Ha körülnézünk a világban, nem biztos hogy ezt látjuk. Látunk háborút, pártoskodást, sok nyomorúságot. Nem úgy tűnik, mintha Jézus királyi uralma megvalósulna. Erre a zsidókhoz írt levél szerzője is felfigyelt, amikor ezt írta: „Most ugyan még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, 9azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg” Még nem látjuk azt, hogy Isten királyi uralma teljesen helyreállna a teremtett világban, de láthatjuk Jézust. Láthatjuk az Igében, hogy a kereszten hogyan koronáztatott meg a töviskoszorún túl dicsőséggel és méltósággal. Jézus éppen a szenvedés által nyert győzelmet. Ami emberi szemmel vereségnek tűnt, az lett Isten győzelme. De Jézus nem csak győzött a kereszten, hanem azt is megígérte, hogy győzelmét és uralmát megosztja azokkal, akik hozzá tartoznak. A Jelenések könyvében ezt mondja: „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon” (Jel 3,21). Gondoljunk bele: a mindenség Királya nemcsak megment bennünket, hanem az uralmát is szeretné megosztani velünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy mi most hatalmaskodhatunk, hanem azt, hogy az új teremtésben Jézussal együtt ülhetünk az Ő trónján. Ezt most még nem látjuk teljesen. Egyelőre csak a sok nyomorúságot és romlottságot látjuk magunk körül. De az Igében megpillanthatjuk a győztes királyt, Jézust. Éppen ezért nem kell kétségbeesnünk: a győzelem biztos. És egyszer eljön a nap, amikor minden a helyére kerül. Amikor Jézus nem szamárcsikón, hanem fehér lovon érkezik a dicsőséges mennyei sereg élén. Amikor már nem töviskoszorú, hanem királyi korona fog a fején díszelegni. Amikor már nem lesz rejtve az Ő hatalma, hanem mindenki számára nyilvánvalóvá válik. És akkor is az lesz az egyetlen fontos kérdés, hogy ehhez a királyhoz tartozol-e. Mert ez a király ma még úgy jön, mint virágvasárnapon: alázatosan. Nem kényszerít, nem tör rád, hanem hív az Ő szelíd és csendes hangjával. Ma még elfogadhatod az Ő kegyelmét. De eljön a nap, amikor harcos és diadalmas királyként érkezik majd. Azok számára, akik hozzá tartoznak, ez nem félelmet jelent, hanem hatalmas örömet. Mert akkor válik teljessé mindaz, amit most csak hitben látunk: akkor lesz vége véglegesen a bűnnek, a szenvedésnek, a halálnak. Tehát három tulajdonságát vizsgáltuk meg Jézusnak az Igéből: - Alázatos király – aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja értünk. - Igazságos király – aki előtt egyszer mindnyájunknak meg kell állnunk, és aki igaz ítéletet hoz. - És diadalmas király – aki győzött a bűn és a halál felett, és aki egyszer dicsőségben vissza fog térni. Ez a király ma is jön. Nem csak virágvasárnap ment Jeruzsálembe, nem csak a történelem végén fog visszatérni, hanem ma is szeretne érkezni hozzád. A kérdés az, hogy nyitott ajtóra talál-e a te szívedben. Hogy lehet-e Ő ténylegesen a te királyod, azaz, hogy uralkodhat-e a te életed, döntéseid, minden dolgod felett? Hogy Ő ülhet-e a szíved trónján? És itt nem csak arról van szó, hogy ismered-e Jézust, vagy hallottál-e róla. Hanem arról, hogy uralkodhat-e az életedben. Hogy Ő mondhatja-e meg, merre menj, mit tegyél, hogyan élj a mindennapokban. Hogy amikor döntések előtt állsz, akkor az Ő szava számít-e, vagy valami más. Mert lehet úgy beszélni Jézusról, lehet úgy Úrnak szólítani, lehet úgy templomba járni, hogy közben nem Ő uralkodik az életemben, hanem megyek a saját fejem után. Vagy az is lehet, hogy csak az életem egyik-másik területe felett uralkodik. De Ő féltőn szerető Isten, nem osztozkodik. Odaadhatunk neki mindent, hiszen az a királyt illeti meg. Jézus királyként érkezik. Te királyként fogadod-e?