A szeretet parancsa

Lectio: János 13,1-17

Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták. Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.

Textus: János 13,34-35

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

Igehirdetés

All you need is love – mondja a Beatles slágere. Azaz: minden, amire szükséged van, az a szeretet. Sokat beszél a világ a szeretetről. Filmek, dalok, könyvek, reklámok – szinte minden a szeretetről szól. „A szeretet mindent legyőz”, „csak szeressük egymást”, „szeresd magadat”, „love is love”… Úgy tűnik, mintha a szeretet lenne a legfontosabb érték ebben a világban. Mégis azt látjuk, hogy miközben mindenki a szeretetről beszél, egyre több a magány, a gyűlölködés, a háború és a megromlott kapcsolat. Hát akkor milyen szeretetről beszél a világ? Hogyan definiálja a szeretetet? Legtöbbször úgy, mint egy érzést. Valamit, ami akkor születik meg bennünk, amikor jólesik a másik ember társasága, amikor kapunk tőle valamit, amikor azt érezzük: vele jó nekünk. Ez a szeretet azonban csak addig tart, amíg jó érzés, amíg viszonozzák, amíg nem kerül túl sokba. Ha pedig elmúlnak az érzések, ha jönnek a nehézségek, ha áldozatot kellene hozni, akkor ez a szeretet eltűnik és továbblépünk. Látjuk azt is, hogy mennyi válás fakad ebből. A fogyasztói társadalom erre tanított meg minket: ha valami nem tetszik, vegyél újat! És ezt az elvet alkalmazzuk már az emberi kapcsolatainkban is. Ha a másik nem azt teszi, ami nekem tetszik: megszakítom vele a kapcsolatot és lecserélem valaki másra. Ez a szeretet nem azt kérdezi: mi jó a másiknak? Inkább azt: mit kapok én ebből a kapcsolatból? Mit ad nekem a másik? Hogyan tesz engem boldoggá? De talán érezzük, hogy ha a szeretet csak arról szól, hogy én mit kapok a másiktól, akkor valójában nem is a másikat szeretem, hanem saját magamat. De a mai gondolkodás ennél is tovább megy. Azt mondja: a szeretet azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, mindent jóváhagyunk, és semmit nem kérdőjelezünk meg. Ha szeretsz valakit, akkor nem mondhatsz nemet, nem mondhatsz kritikát, nem mondhatod azt, hogy valami nem jó. És így a szeretet sokszor már nem a másik ember javát keresi, hanem egyszerűen csak azt jelenti: hagyd a másikat úgy élni, ahogy akar, akkor is, ha látod, hogy szakadékba jut az élete. Hát ez aztán nagy szeretet… Jézus azonban egészen máshogy beszél a szeretetről. Az utolsó vacsora estéjén különös dolog történik. A tanítványok ott ülnek az asztalnál. A poros utakon jártak, saruban, ahogy akkoriban szokás volt, tiszta kosz volt a lábuk. A lábmosás a vendégfogadás része volt – de ezt vagy mindenki magának, vagy a pogány rabszolga végezte. És most ott ülnek a tanítványok. Senki nem áll fel. Senki nem akarja ezt a szolgai munkát elvégezni. Ekkor Jézus feláll az asztaltól. Leteszi a felsőruháját, kendőt köt magára, vizet önt a mosdótálba, és elkezdi megmosni a tanítványai lábát. Az Úr végzi el a szolga munkáját. Majd nem sokkal később ezt mondja nekik: „Új parancsolatot adok nektek: hogy szeressétek egymást. Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” Jézus tehát nem egyszerűen arról beszél, hogy szeressük egymást. Nem csak arra utasít, hogy legyünk kicsit kedvesebbek, próbáljunk meg jobban odafigyelni a másikra… Azt mondja: úgy szeressünk, ahogyan ő szeretett minket. Ez egészen más szeretet, mint amiről a világ beszél. És ma erről a szeretetről szeretnénk együtt gondolkodni három lépésben: 1. Mi ennek a szeretetnek az előzménye? Hogyan juthatunk el ide? 2. Milyen is ez a szeretet a gyakorlatban? 3. Mi ennek a szeretetnek a következménye? 1. Tehát először: hogyan juthatunk el erre a szeretetre? Hiszen – azt hiszem nem árulok el nagy titkot – magunktól nem tudunk úgy szeretni, mint Jézus. Önmagunkban csak önzésre, számításra, ideig-óráig való szeretetre vagyunk képesek. Hát akkor hogyan teljesítsük Jézus parancsát? Először is: az tud így szeretni, aki már maga is átélte Jézus szeretetét. Figyeljük csak a történetet: Jézus nem a paranccsal kezdi, hanem tesz valamit a tanítványokkal. Mint mondtuk: feláll az asztaltól, leteszi a felsőruháját, kendőt köt magára, és elkezdi megmosni a tanítványai lábát. Ő végzi el a szolgai munkát. A tanítványok tehát először megtapasztalják Jézus szeretetét, és csak utána hallják a parancsot. Ez a sorrend ma is így van. A keresztyén élet mindig azzal kezdődik, hogy Jézus szeretete elér bennünket és csak utána jön az: ti is így szeressetek. Maga Jézus mondja az Igében: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Tehát ha valaki nem éli át és nem érti meg, hogy mit tett vele Jézus, nyilván nem is tudja majd azt imitálni. Ezért kérdezi Jézus a tanítványoktól: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” Hadd szólítson meg ez a kérdés bennünket is személyesen: Érted, hogy mit tett veled Jézus? Nem csak azt, hogy mit tanított, hogy milyen szép dolgokat mondott a szeretetről, hanem: mit tett érted. Hogy érted jött el ebbe a világba, hogy érted ment fel a keresztre, hogy érted adta az életét, hogy a te bűneidet hordozta, hogy érted támadt fel és hogy érted esedezik az Atya előtt. Érted ezt? Érted, hogy ahogyan a lábmosásnál lehajolt a porba, úgy hajolt le hozzád is a mennyből, úgy tette magát szolgává, és úgy akar téged is megtisztítani? Jézus kérdezi: Értitek, hogy mit tettem veletek? Tehát nem azzal kezdődik a kérdések sora, hogy tudjuk-e szeretni a másikat, hanem azzal, hogy átéltük-e már Jézus szeretetét, hogy mi magunk találkoztunk-e már ezzel a szerető Jézussal. Hogy megtapasztaltuk-e, hogy bár mi tele vagyunk önzéssel, szeretetlenséggel, bűnnel, Ő mégsem taszított el bennünket, hanem lehajolt hozzánk… Mert aki ezt átéli, annak valami megváltozik a szívében. Ha én tudom, hogy nekem mennyi mindent bocsátott meg az Úr, akkor csak nehezebben tartom számon a másik hibáit. Ha tudom, hogy engem mennyi türelemmel hordozott Krisztus, akkor talán én is türelmesebb leszek a másikkal. Az a szeretet, amelyről Jézus beszél, nem belőlünk fakad, hanem abból a kegyelemből, amelyet kaptunk. Sőt, két fejezettel később mondja Jézus: „Maradjatok énbennem és én tibennetek, … mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”. Tehát igazából nem is az a cél, hogy mi megszakadva próbáljunk szeretni, hanem hogy engedjük a Szentlelke által bennünk lakó Krisztusnak, hogy megmutassa az Ő szeretetét általunk és bennünk. Nem véletlen kezdődik így a felsorolás: „a Lélek gyümölcse: szeretet”. Tehát először is: csak az tud igazán szeretni, aki már maga is átélte Jézus szeretetét. 2. Na de másodjára: hogy néz ki ez a szeretet a gyakorlatban? A lábmosás jelenete nagyon világosan megmutatja ennek a szeretetnek a jellegét. Jézus ezzel a cselekedettel azt fejezi ki: kész vagyok lehajolni érted, kész vagyok megalázni magam, kész vagyok olyan szolgálatot is elvégezni, amelyet mások alantasnak tartanak. Kész vagyok háttérbe szorítani a saját kényelmemet, a saját rangomat, a saját érdekeimet – azért, mert szeretlek. Ez a szeretet tehát elsősorban nem csak egy érzés, hanem egy szolgáló lelkület. Talán itt kezd igazán nehézzé válni számunkra ez az ige. Mert a szeretetről beszélni könnyű. A szeretetet elméletben nagyon szépnek látjuk. De amikor a szeretet azt jelenti, hogy félre kell tenni a saját kényelmünket, hogy engedni kell a másiknak, hogy meg kell alázni magunkat, hogy újra és újra meg kell bocsátani – akkor már egészen más a helyzet. Mi inkább sokszor úgy vagyunk, mint a kisfiú, akit apja kérdezett: mi szeretne lenni, ha nagy lesz. A kertjükből rá lehetett látni a közeli kórházra. A kisfiú egyszer csak azt mondta: „A kórházban szeretnék dolgozni.” Az apja meghatódott. Azt gondolta: milyen szép, hogy a fia másokon akar segíteni. De a kisfiú még hozzátette: „Vagy már van főnöke a kórháznak?” Mi inkább szeretnénk fent lenni, irányítani, ott lenni, ahol látnak bennünket, ahol számít a szavunk, ahol elismernek minket. Az a szeretet viszont, amiről Jézus beszél, pont ennek az ellenkezője. Csendes, háttérben maradó, sokszor észrevétlen szolgálat. Olyan szolgálat, amelyért nem jár taps, nem jár elismerés, sőt néha még hálát sem kap érte az ember. Nem véletlen, hogy Jézus a lábmosás után mondja el a szeretet parancsát: szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nem egy csodatétel, gyógyítás vagy hősies tett után mondja ezt. Nem akkor, amikor tömegek ünneplik, vagy amikor mindenki csodálja az erejét. Hanem egy egészen hétköznapi, sőt megalázó szolgálat után és a kereszthalála előtt. Mintha ezzel azt akarná mondani: lehajló szolgálatban mutatkozik meg az igazi szeretet. A mi életünkben sem elsősorban a nagy, rendkívüli helyzetekben dől el, hogy ott van-e ez a szeretet, hanem a mindennapok apró helyzeteiben. A családban, amikor türelmesnek kell lenni akkor is, amikor fáradtak vagyunk. A munkahelyen, amikor nem a saját előnyünket keressük, hanem másikat segítjük talán a magunk kárára. A gyülekezetben, amikor nem azt nézzük, hogy ki mit tesz értünk, hanem azt kérdezzük: miben szolgálhatok én mások felé. Amikor valaki nem a maga előnyét, kényelmét, dicsőségét keresi, nem is szerepelni akar, hanem kész lehajolni a másikhoz, akkor ott már valami megjelenik abból a szeretetből, amelyről Jézus beszél. És talán még egy dolgot érdemes észrevennünk ebben a történetben. János külön hangsúlyozza, hogy Jézus tudta, mi fog történni. Tudta, hogy Júdás el fogja árulni, hogy a tanítványok szétszélednek, hogy Péter, aki most még esküdözik, néhány órán belül meg fogja tagadni. Mindezt tudta. És mégis megmossa a lábukat. Ez sokat elárul arról, milyen ez a szeretet. Nem olyan, hogy csak addig tart, amíg a másik méltó rá. Jézus úgy hajol le a tanítványaihoz, hogy közben látja a gyengeségüket és a közelgő bukásukat is. Talán ezért írja János az egész történet elején: „szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” Ebben a „mindvégig”-ben benne van az a szeretet, amely nem fordul el akkor sem, amikor az ember méltatlanná válik rá. Mi is ismerjük egymás gyengeségeit. A családban, a munkahelyen, akár a gyülekezetben is látjuk a másik ember hibáit. És mérhetetlenül tud az talán bennünket idegesíteni. Sokszor éppen azoknak a hibái zavarnak leginkább, akik a legközelebb állnak hozzánk. Olyan könnyű ilyenkor eltávolodni, bezárkózni, jól megsértődni. Jézus azonban úgy szeret minket, hogy látja a legnagyobb gyengeségeinket is. Az igazi szeretet nem csak akkor mutatkozik meg, amikor könnyű a másikat szeretni, hanem különösen akkor, amikor nehéz. Amikor a másik nem azt adja, amit várnánk, amikor csalódást okoz, amikor talán meg is bánt bennünket. Ilyenkor derül ki igazán, mi van a mi szívünkben. Ezért talán érdemes ma mindannyiunknak feltenni egy egyszerű kérdést: hol hív most bennünket Jézus ilyen szeretetre? Ki az az ember a környezetünkben, akinek a terhét nehéz hordozni? Kivel szemben fogyott el a türelmünk? Hol lenne szükség arra, hogy egy kicsit félretegyük a saját igazunkat, a saját sértettségünket, és szeretettel forduljunk a másikhoz? Van-e olyan helyzet, ahol le kéne mondani a saját kényelmünkről, hogy a másikon segítsünk? Nem biztos, hogy nagy dolgokról van szó. Lehet, hogy csak egy beszélgetésről, egy megbocsátásról, egy kedves gesztusról. De ezekben az apró döntésekben kezdhet megjelenni az a szeretet, amelyről Jézus beszél. Az a szeretet, amely kész megalázni magát és amely nem fordul el akkor sem, amikor nehéz szeretni. 3. És jöhet a harmadik pont: a szeretet következménye. Jézus elmondja, hogy mi történik ott, ahol ilyen szeretet jelenik meg: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Figyeljük meg: nem azt mondja, hogy arról fogja megtudni a világ, hogy tanítványaim vagytok, hogy mennyire jól ismeritek a Bibliát, hogy mennyire pontosan tudjátok a kátét, hogy hány éneket ismertek, vagy hogy milyen szépen tudtok beszélni a hitetekről. Ezek mind fontos dolgok, de Jézus mégis valami mást emel ki. „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” A 21. században különösen fontos a hitelesség. Az emberek ma sok mindent hallanak a keresztyénségről: tanításokat, véleményeket, vitákat. És valóban: a hit hallásból van. Fontos, hogy beszéljünk Krisztusról, hogy elmondjuk az evangéliumot. De a mai ember nagyon érzékeny egy dologra: csak beszélsz, vagy úgy is élsz? Nem csak azt figyeli, mit mondasz, hanem azt is, hogyan élsz. Mert ha beszélünk Jézus szeretetéről, de közben gyűlöljük a testvérünket, ha hirdetjük a megbocsátást, de mi magunk nem tudunk megbocsátani, akkor az emberek joggal kérdezik: vajon mennyire igaz az, amit mondunk? Ezért mondja Jézus, hogy a szeretet lesz az a jel, amelyről felismernek bennünket. Az első keresztyének idejében ez nagyon látványosan meg is történt. A pogány világ sokszor értetlenül figyelte ezt az új közösséget, a keresztyéneket. A római társadalomban az emberek csak a saját családjukról, a saját köreikről gondoskodtak. Az idegen, a szegény, a beteg könnyen magára maradt. Bevett szokás volt az is, hogy a nem kívánt csecsemőket gyakran kitették a város szélére, hogy ott meghaljanak. És mit csináltak a keresztyének? Örökbefogadták ezeket a gyermekeket, és felnevelték őket. Meg gondoskodtak az özvegyekről, az árvákról, a szegényekről, ápolták a betegeket. A pogányok számára ez érthetetlen volt. Miért teszik ezt? Miért vállalnak ennyi áldozatot olyan emberekért, akik ezt nem tudják viszonozni? El is terjedt egy szólásmondás a keresztyénekről: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Ma sincs ez másképp. (Vagyis jó lenne, ha nem lenne másképp). Egy világban, ahol annyi a széthúzás, a sértettség, a bizalmatlanság, ott nagyon feltűnő tud lenni, ha egy közösségben az emberek valóban szeretik egymást. Ilyenkor történik meg az, amiről Jézus beszél: az emberek meglátnak valamit abból, hogy kihez tartozunk. És talán érdemes ezt a kérdést feltenni magunknak: ha valaki kívülről belépne ide, a gyülekezetbe, mit látna? Azt látná, hogy észrevesszük egymást? Hogy időt szánunk a másikra? Hogy nem csak idegenek ülnek egymás mellett, hanem valóban közünk van egymáshoz? Hogy tudunk egymásról? Hogy amikor valaki nehéz helyzetbe kerül, akkor felkarolják őt a többiek? Hogy tudunk bocsánatot kérni és megbocsátani? Jézus azt mondja: ebből fog kiderülni, hogy hozzá tartozunk. Nem a tökéletességünkből, a teljesítményünkből, hanem abból a szeretetből, amelyet ő szeretne a szívünkbe adni. És ahol ez a szeretet megjelenik, ott a világ számára is láthatóvá válik valami Jézus szeretetéből. Összefoglalva tehát: Jézus egy egészen más szeretetről beszél, mint amit a világ megszokott. Láttuk először is, hogy ennek a szeretetnek van egy forrása: csak az tud igazán szeretni, aki maga is átélte Jézus szeretetét – aki megértette, hogy Krisztus lehajolt hozzá, megbocsátotta a bűneit, és új életet adott neki. Aztán láttuk azt is, hogy milyen ez a szeretet a gyakorlatban. Nem csak egy érzés, hanem szolgáló lelkület. Olyan szeretet, amely kész háttérbe szorítani a maga érdekeit és akkor is szeret, amikor nehéz szeretni. És végül láttuk a következményét is. Jézus azt mondja: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” Vagyis amikor ez a szeretet megjelenik egy közösségben, akkor Jézusból is láthatóvá válik valami a világ számára. Jézus azt mondja: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.”