A szenvedés célja

Lectio - János 11,1-45

Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy? Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága. Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt! Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba. Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni! Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.

Textus - János 11,4.14-15.41-42

Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.

Igehirdetés

Vannak olyan filmek és regények, ahol a történet nem csupán halad előre az eseményekkel, hanem időnként valaki – egy narrátor vagy maga az egyik szereplő – mintha kilépne a cselekményből, és elmagyarázná a nézőnek vagy az olvasónak, hogy mi is történik valójában. Ilyenkor nemcsak azt látjuk, hogy mi zajlik a szereplőkkel, hanem azt is megértjük, miért történik mindez, hová tart a történet és hogy mi az egésznek a célja. A látszólagos bonyodalom mögött ilyenkor megláthatjuk a nagyobb képet. János evangéliuma 11. fejezetében Jézus is hasonlót tesz. Lázár megbetegedésének, halálának és feltámasztásának története első pillantásra egy fájdalmas, emberi tragédia: van benne betegség, csalódás, gyász. Jézus azonban többször is megszólal a történet folyamán, és előre kimondja, mi ennek az egésznek a valódi célja. Nem hagyja, hogy csak annyit lássunk, ami a szemünk előtt történik, hanem megmutatja az események mögötti isteni szándékot. A történet röviden: Lázár, akit Jézus szeret, megbetegszik Betániában. A testvérei – Mária és Márta – üzennek Jézusnak, ő azonban nem indul el azonnal, hanem késlekedik, vagy legalábbis ezt érezzük. Mire megérkezik, Lázár már négy napja a sírban van, és a gyász teljesen ránehezedik a családra. Jézus mégis a sírhoz megy, imádkozik az Atyához, majd kihívja Lázárt. A halott kilép a sírból, és a történet végén sokan, akik látták mindezt, hittek Jézusban. Ebben a fejezetben Jézus nem egyetlen magyarázatot ad az eseményekre, hanem a történet különböző pontjain háromszor is megszólal, és fokozatosan megmagyarázza, hogy mi ennek az egész betegségnek és halálnak a célja. Ma ezt a három kijelentését fogjuk közelebbről megvizsgálni. 1. Jézus első mondata akkor hangzik el, amikor megérkezik a hír, hogy Lázár beteg. Ezt mondja Jézus: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” Amikor Jézus azt mondja, hogy ez a betegség nem halálos, az nem azt jelenti, hogy Lázár nem fog meghalni. A görög szöveg inkább arra utal, hogy ennek a betegségnek nem a halál a végső célja. Nem azért történik mindez, hogy Lázár meghaljon, nem is a halál lesz a végső stádium, hanem az egész Isten dicsőségét szolgálja. Tehát az események első célja az, hogy megdicsőüljön az Isten Fia. Ez elsősorban nem azt jelenti, hogy az emberek elkezdik dicsérni Jézust – bár nyilván ez is lehet következmény – hanem azt, hogy Jézus dicsősége nyilvánvalóvá lesz az emberek előtt. Tehát egyfajta kinyilatkoztatásról van szó: arról, hogy az emberek majd megláthatják, kicsoda Jézus valójában. Ez Lázár betegségének a célja, hogy azon keresztül nyilvánvalóvá legyen Jézus dicsősége és hatalma. És ez nagyon fontos üzenet számunkra is. Mert Isten sokszor nem úgy mutatja meg a dicsőségét, hogy kivesz minket a nehézségekből, hanem úgy, hogy éppen a nehézségekben teszi láthatóvá a hatalmát. Talán hallottunk már Corrie ten Boom-ról. Ő egy holland keresztyén asszony volt, aki családjával együtt zsidókat bújtatott a náci megszállás idején. Ezért letartóztatták, és testvérével, Betsie-vel együtt koncentrációs táborba hurcolták. Történetüket Corrie később megírta A menedék című könyvben. Ebben a könyvben különösen megjelenik, hogy mit jelent az, hogy Isten a nyomorúságban mutatja meg a dicsőségét. Amikor őt és Betsie-t áthelyezték a ravensbrücki tábor egy új barakkjába – a 28-asba –, az első benyomásuk szörnyű volt. A barakk zsúfolt, büdös és embertelen volt, az alvóhelyeken rothadó szalma, mindenütt kosz és sötétség. 400 fekvőhelyen aludtak 1400-an. És ami mindennél elviselhetetlenebbnek tűnt: a hely tele volt bolhákkal. Corrie kétségbeesetten fel is kiáltott: „Bolhák! Betsie, itt nyüzsögnek a bolhák! Hogy bírjuk ki ilyen helyen?” A testvére visszaemlékezett arra az Igére, amit reggel olvastak az alaposan elrejtett Bibliájukból. A thesszalonikai levélből volt ez a rész: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” Majd ezt mondta: „Ez Isten válasza… Kezdjünk el hálát adni mindenért ebben a barakkban.” És sorolni kezdte: hálát adott azért, hogy együtt lehetnek, hálát a Bibliáért, hogy nem kutatták át az őrök és náluk maradhatott, hálát adott a zsúfoltságért, mert így többen hallhatják Isten igéjét. Végül kimondta azt is: „Köszönetet mondunk… a bolhákért.” Ez Corrie számára már túl sok volt. Fel is háborodott: „Betsie, maga Isten sem vehet rá arra, hogy a bolhákért hálás legyek.” De a testváre ragaszkodott az Igéhez: „Mindenért hálát adjatok. Ez nem csak a kellemes dolgokra vonatkozik. A bolhák is ehhez a helyhez tartoznak, ahová most Isten vezetett minket.” Így végül a sötét, büdös barakkban még a bolhákért is hálát adtak – bár Corrie szívében ott maradt a kétely. És közben ebben a nyomorúságos barakkban valami hatalmas dolog történt. Estéről estére egyre több asszony gyűlt össze Corrie-ék köré egy halvány fényű villanykörte alatt. Felolvasták a Bibliát, majd a holland szöveget németre, franciára, lengyelre és más nyelvekre fordították, hogy minél többen értsék. Imádkoztak, énekeltek, és egymást bátorították Isten igéjével. Rengeteg fogoly hallhatta ott meg az evangéliumot, sokaknak tehettek bizonyságot ebben a szörnyű barakkban. És volt ebben valami megmagyarázhatatlan. Más barakkokban szigorú ellenőrzés volt, őrök jártak-keltek, felügyelők figyeltek minden mozdulatot. Itt azonban senki nem zavarta meg ezeket az alkalmakat. Az asszonyok maguk sem értették: miért hagyják ezt? Miért nem jön be senki? Miért marad el az ellenőrzés éppen ott, ahol Isten Igéjét olvassák? A válasz csak később derült ki. A felügyelők és az őrök nem voltak hajlandók belépni a 28-as barakkba… a bolhák miatt. A bolhák miatt nem mentek oda az őrök. Így a foglyok ott szinte zavartalanul olvashatták a Bibliát, imádkozhattak, és sok asszony hallhatta meg az evangéliumot. Ami elsőre elviselhetetlen nyomorúságnak tűnt, az lett az az eszköz, amelyen keresztül Isten dicsősége és hatalma megjelent közöttük. A mi problémáink ezek mellett azért általában eltörpülnek. De lehet, hogy te is olyan helyzetben vagy most, amely csak értelmetlen szenvedésnek tűnik. Lehet, hogy nem érted, miért engedte meg ezt Isten, és semmi jót nem látsz benne. De lehet, hogy Isten éppen a helyzetben akarja neked megmutatni az Ő hatalmát és dicsőségét. Lehet, hogy ami most csak ’’bolhának”, nehézségnek tűnik az életedben, arról egyszer kiderül, hogy az Ő kezében eszköz volt a jóra. Ezért hív ma téged is arra az Ige, hogy még a nyomorúságban is bízz benne és adj hálát mindenért. Próbáljuk most egy pillanatra Mária és Márta helyzetébe képzelni magunkat. Ők is csak annyit láttak, hogy a testvérük beteg, aztán meghal, és Jézus nincs ott. Majd csak később állt nekik is össze a kép, hogy mi miért történt, hogy mindez Jézus megdicsőülését szolgálta. Tehát ez volt az első célja Lázár betegségének, hogy abban megmutatkozzon Jézus dicsősége. 2. Most jön Jézus második megszólalása. A történetnek ezen a pontján már tudjuk, hogy Lázár meghalt. Jézus maga mondja el: „Lázár meghalt. Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek.” Ez a mondat elég botrányos. Hogyan örülhet Jézus annak, hogy nem volt ott, hogy meggyógyítsa Lázárt? Hogyan örülhet annak, hogy a barátja, akit szeretett, meghalt? Mária és Márta nézőpontjából is érthetetlen ez. Ők csak annyit tapasztaltak, hogy az a Jézus, akit ők szerettek, akiben megbíztak és aki csak egy szavával is tudott volna segíteni, nem jött el időben. Ott volt a betegség, de Jézus elkésett. Mindketten el is mondják Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérünk…” És talán nekünk is ismerős ez az érzés. Amikor úgy tűnik, hogy Jézus késik. Amikor imádkozunk, kérünk, várunk… és nem történik semmi. Mintha Jézus nem lenne ott időben, vagy mintha nem is hallaná a mi imádságunkat. De Jézus szavaiból világos: az ő késése nem közönyből, nem is tehetetlenségből, végképp nem szeretetlenségből fakad, hanem célt szolgál. „Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek.” Jézus nem Lázár halálának örül – azt majd meg is siratja később –, hanem annak, hogy ebből hit születhet. Az Ő késlekedésének a célja az, hogy a tanítványok hitre jussanak. Megtehette volna Jézus, hogy időben odaér, vagy a távolból meggyógyítja Lázárt, mint ahogyan ezt tette a kapernaumi százados szolgájával is, de akkor nem született volna meg az a hit a tanítványok szívében, hogy Jézus a halál fölött áll, hogy Ő képes még egy négy napja halott embert is életre kelteni. Könnyen lehet, hogy amikor mi is azt érezzük, hogy Jézus késik, hogy Ő nem foglalkozik velünk, hogy Ő nem lép időben, akkor igazából olyat készül tenni, ami a mi hitünket erősíti. Mi inkább szeretnénk a gyors megoldást, a gyógyítást, a csodatételt. De úgy látszik Jézus számára nem az a legfontosabb, hogy a mi nehéz helyzetünk gyorsan megoldódjon, hanem inkább az, hogy a folyamat során eljussunk a teljes belé vetett bizalomra. Ő nemcsak segíteni akar, hanem azt akarja, hogy megismerjük és elhiggyük, hogy kicsoda is Ő valójában. Tehát a második célja az eseményeknek: hogy a tanítványok higgyenek. 3. A harmadik megszólalás már a sírnál hangzik el. Jézus az Atyához imádkozik, és ezt mondja: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülöttem álló sokaság miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” Itt ismét célt jelöl meg. Nem egyszerűen Lázárt akarja visszaadni a családjának, hanem azt akarja, hogy az ott állók felismerjék, hogy kicsoda Ő, hogy Ő az Atyától jött és hogy higgyenek benne. Tehát az első két megnevezett cél itt találkozik a harmadikban. Ez volt a végső célja a Lázárral történt nyomorúságnak: hogy Jézus megdicsőüljön, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy kicsoda is Ő valójában és hogy az emberek ezt látva hitre jussanak. Hát nem ezt akarja kimunkálni Isten életünk minden eseményében? Nem ezt akarja elérni, hogy gyönyörködjünk Jézusban és megismerjük Őt, annak aki? Hogy ne csak segítséget meg gyors megoldásokat várjunk tőle egy-egy nehéz helyzetben, hanem magát Jézust lássuk meg? Hogy ne csupán a problémáink oldódjanak meg, hanem egészen megismerjük Őt? Mert Isten végső célja az, hogy megismerjük az Ő Fiát, benne találjuk meg az életnek Urát és így mi magunk is örök életre jussunk. Tehát ez volt a történések célja, hogy az emberek előtt nyilvánvalóvá legyen, hogy kicsoda Jézus és hitre jussanak. János meg is jegyzi a történet végén, hogy sokan hittek benne azok közül, akik látták, amit tett. Jézus elérte a célját. Viszont arról is olvasunk a későbbi részekben, hogy némelyek viszont mennek a farizeusokhoz, akik azt tervezgetik, hogy hogyan fogják Őt megölni emiatt is. Amikor Jézus dicsősége megjelenik, amikor Ő kijelent magából valamit – és ezt megteszi az Ő Igéjében is –, az minket is döntés elé állít: vagy elhisszük, hogy Ő az élet Ura és rábízzuk magunkat, vagy azok közé tartozunk, akik hátat fordítanak neki. Nem maradhatunk közömbösek. A végéhez közeledve hadd zárjam azzal, hogy Lázár feltámasztása nemcsak önmagában álló csoda, hanem előképe annak a pillanatnak is, amikor Jézus dicsősége még inkább megmutatkozott: amikor ő maga lépett ki a sírból, feltámadva a halálból. Ami Betániában történt, már előre mutatott a keresztre és az üres sírra. Akkor még csak Lázár jött ki a sírból, de hamarosan maga Jézus fogja legyőzni a halált végérvényesen, minden ember számára. Az értelmetlennek tűnő szenvedés és betegség mögött tehát ott volt az Ő dicsősége, csak még nem látszott. És ugyanígy a kereszt mögött is ott volt a feltámadás dicsősége, csak nagypénteken ezt még senki sem látta. A történet célja tehát nem pusztán egy ember feltámasztása, nem csupán két gyászoló testvér megvigasztalása, hanem az, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy Jézus az élet Ura, akiben érdemes hinni neked meg nekem is.