Eljegyezlek magamnak

Ifis csendesnap - 2026.02.14 Páty

A Bibliában sokféle történet van. Olvashatunk benne népek sorsáról, háborúkról, királyokról, prófétákról, hatalmas csodákról, nagy fordulatokról, amelyek egész országok életét változtatják meg. De vannak benne egészen mindennapi, akár romantikus történetek is. Hóseás könyve is egy látszólag jelentéktelen dologgal kezdődik. Nem nagy tanítással, nem csodatételekkel, nem háborúval, hanem egy házassággal. Egy férfi és egy nő kapcsolatával, amelyben megjelenik a dráma: a megcsalás, a hűtlenség, az elszakadás, és talán izgul az olvasó, hogy vajon helyreállnak-e a dolgok a végén. Lesz-e, boldogan éltek, míg meg nem haltak, vagy már nincs mit menteni...? Kicsit olyan, mintha egy szerelmi drámát vagy egy szappanoperát néznénk. Mégis, amikor ezt a történetet olvasni kezdjük, hamar kiderül, hogy itt nem csupán két ember kapcsolatáról van szó. Mert a házasságuk története mögött egy másik kapcsolat rajzolódik ki: Isten és az Ő népének a kapcsolata. Ezt már hallhattuk délelőtt, hogy a Bibliában sokszor így van ez: Isten és az ember kapcsolatát úgy mutatja be, mint a házasságot. Így szólal meg Isten ebben a nagyon emberi történetben is. Hallgassuk is meg Hóseás könyvének kezdetét, az első fejezet első három versét. „Ez az Úr igéje, amely Hóseáshoz, Beérí fiához szólt Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak az idejében és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében. Amikor az Úr szólni kezdett Hóseáshoz, ezt mondta Hóseásnak az Úr: Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az Úrnak. Ő elment, és elvette Gómert, Diblajim leányát; az teherbe esett, és fiút szült neki.” (Hóseás 1,1-3) A prófétáknak általában az a feladatuk, hogy menjenek el a néphez és hirdessék nekik Isten Igéjét. Isten mond nekik valamit, azt meghallgatják és egészen egyszerűen tovább adják. Ehhez képest Hóseás egy egészen különleges feladatot kap. Neki nem csak beszélnie kell, hanem Isten egy olyan feladattal bízza meg, amelyen keresztül Hóseás egész élete egy igehirdetéssé válik. Az Úr azt mondja neki, hogy vegyen feleségül egy parázna nőt. Itt valószínűleg nem arról van szó, hogy Hóseásnak egy prostituált nőt kellett volna elvennie. Nehogy valaki úgy menjen haza, hogy azt hallotta a csendesnapon, hogy egy prostit kell feleségül vegyen. Nem erről van szó. A héber szöveg inkább arra utal, hogy Hóseásnak egy olyan asszonyt kellett elvennie, akiről Isten már előre tudta, hogy hűtlenné fog válni, hogy hűtlennek fog bizonyulni. Tehát inkább úgy kell ezt értsük, hogy az a nő igazából már a házasságban vált paráznává. De mit is jelent a paráznaság? Ki a parázna? Paráznaság alatt elsősorban a házasságtörést, a házasságon kívüli szexuális életet és az ehhez kapcsolódó bűnöket szoktuk érteni. De a Bibliában nagyon sokszor a paráznaság szövetségszegést is jelent. Azt, amikor az ember megszegi, felrúgja az Istennel kötött szövetségét. Tehát amikor a nép bálványt imád, vagy nem Istentől várja a boldogulását, akkor paráznaságot követ el. Hóseás könyvében mind a két jelentéssel előfordul a paráznaság: egyrészt szó szerint a házastársi hűtlenséget jelenti, amikor a feleség megcsalja a férjét, másrészt a lelki paráznaságot is, amikor Isten népe Isten helyett a bálványokhoz fordul. Ez segít megérteni, hogy miért kap Hóseás ilyen durva feladatot. Isten nem csak szavakkal akarja megszólítani a népet, hanem egy látható történettel. Hóseás házassága tükörré válik: amit ő átél a saját életében, hogy a felesége megcsalja, az bemutatja azt, mit tesz a nép Istennel: ők is megcsalják Istent. Hóseás élete maga lesz az Igehirdetés. Tehát Isten az ő népével kötött szövetségét itt egy házassághoz hasonlítja: ő a hűséges férj, Izráel népe pedig a hűtlen asszony. Mert ahogyan Gómer megcsalja Hóseást, a nép is úgy csalja meg Istent a bálványokkal. A filmekben sokszor van olyan jelenet, hogy a hazaérkező fél ágyban találja a házastársát egy szeretővel. Itt is ez történik igazából. Isten rátekint a népére és egy ágyban találja azt a bálványokkal… Szörnyű jelenet, majd nem sokára meglátjuk, hogy hogy jutottunk ide, hogy miként paráználkodott a nép. Tehát létrejön a házasság, és arról olvasunk, hogy Gómer gyermekeket szül Hóseásnak. Isten ad nevet a gyerekeknek és ezek is üzenetté válnak. Az első gyermek a Jezréel nevet kapja. Ez egyszerre emlékeztet egy korábbi vérontásra és a jövőre nézve jelzi, hogy Isten véget vet Izráel királyságának. A név tehát ítéletet hordoz: annak következményét, hogy a nép elszakadt Istentől. A második gyermek neve Lo-Ruhámá, vagyis „Nincs irgalom”. Ez azt fejezi ki, hogy a nép olyan messzire került Istentől, hogy többé nem számíthat ugyanarra az irgalomra, mint korábban. A kapcsolat megszakadni látszik. A harmadik gyermek neve is ítéletes - Lo-Ammí, jelentése: „Nem népem”. Mintha Isten azt mondaná, hogy már nem vagytok az én népem. Hogy az a szövetség, amelyet a néppel kötött, felbomlani látszik, hiszen a nép felrúgta azt a paráznasággal. Tehát mindhárom gyermek neve ítéletet hordoz. Ezek a nevek bemutatják, hogy hova vezet az, ha az Istennel kötött szövetséget felrúgjuk és hátat fordítunk neki. Jön az ítélet, megszűnik az irgalom és a szövetség. De talán érezzük, hogy itt nincs vége a történetnek, mert Isten nem hagyja ezt annyiban. De mielőtt erre rátérünk, még vizsgáljuk meg, hogy mi is volt igazából a nép bűne, hogy mi volt az a nagy paráznaság, ami ilyen ítéletet érdemelt. Már kifejtettük, hogy elsősorban az volt a nép bűne, hogy megcsalta Istent. Itt egészen drámaian írja az Ige: „gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát, úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett – így szól az Úr.” A nép megfeledkezett az igazi Istenről, és mindenben úgy tett, hogy azzal elnyerje szeretőinek, a bálványoknak a tetszését… Tehát a lelki paráznaság teljesen eluralkodott. És ha tovább olvassuk Hóseás könyvét, kiderül, hogy ez a lelki paráznaság teljesen meghatározta a nép életét. Fejezeteken keresztül olvashatunk arról, hogy a hűtlen nép hogyan szomorította meg és csalta meg Istent. Például a lelki paráznaság a testihez is vezetett. Elterjedt volt, hogy a pogány vallás részeként a férfiak prostituáltakkal feküdtek le, de a nők sem maradtak ki a kicsapongásból. Részegség, önkívületbe futó bulik, szexuális szabadság. A közerkölcs is teljesen megromlott: eltűnt a hűség, az igazság, a becsület és ezek helyét a hazugság, a lopás és a vérontás cserélte fel. De a legmegdöbbentőbb mégis az, hogy mindez együtt élt a vallásossággal. Voltak papok, mentek az ünnepek, folyamatosan felszállt az áldozatok füstje, úgy tűnt, hogy minden rendben van. Az emberek odafigyeltek a vallásra, megvoltak a szertartások, adakoztak, letudták Isten dolgait. Szájukkal és a képmutató életükkel dicsérték az Urat, közben pedig a szívük egészen távol volt tőle. Mintha valaki megcsalná a házastársát egész héten, hétfőtől szombatig, majd vasárnap virágot vinne haza, és úgy tenne, mintha minden rendben lenne. Pontosan ez történt Izráellel. Kívül vallásosak voltak, Isten népe, belül pedig paráznák. Az ajkuk tisztelte Istent, de az életük megtagadta és megcsúfolta Őt. Ilyen persze csak régen volt, manapság elő sem fordulhat… Hát azt kell mondjuk, hogy ez kísértetiesen hasonlít a mai állapotokra is. Van templom, van Istentisztelet, vannak kimondott imádságok, elénekelt énekek, vallásos szavak és fogadalmak. De tényleg úgy van ez? Vagy olyanná váltunk, mint az akkori nép: szánkkal mondunk valamit, és az életünk egészen mást mutat? Elénekeljük, hogy mindent csak te, semmit én, közben meg nem hagyjuk, hogy Isten beleszóljon az életünkbe. Elimádkozzuk, hogy legyen meg a Te akaratod, de közben csak a saját terveinkhez akarjuk megszerezni Isten áldását… Vajon nem környékez-e meg bennünket is az a paráznaság, amiről az Igében olvashattunk? Hogy elvileg Isten népe vagyunk, de közben megyünk a bálványokhoz, megyünk máshol keresni a boldogságunkat? És keresztyén fiatalok hazudoznak, csalnak, nézik a pornót, belemennek parázna kapcsolatokba… Ez az egyik legnagyobb veszély, amikor látszólag minden rendben, amikor keresztyénnek mondjuk magunkat, még magunkat is igyekszünk erről meggyőzni, de közben a szívünk egészen máshol van. Tehát látjuk a nép bűneit: testi és lelki paráznaság, megromlott erkölcs, képmutató vallásosság. Na de hogyan jutottunk ide? Olvassuk csak: „Hiszen paráználkodott az anyjuk, gyalázatos volt szülőjük, mert ezt mondta: Elmegyek a szeretőim után. Ők adnak nekem kenyeret és vizet, gyapjút és lent, olajat és italt. Nem ismerte fel, hogy én adtam neki gabonát, mustot és olajat.” (Hóseás 2,7.10) Az egész onnan indult, hogy a nép elment a szeretői, a bálványok után, gondolva, hogy azok fognak majd neki élelmet (kenyeret és vizet), ruházatot (gyapjút és lent) és örömet (olajat és italt) adni. Tehát a nép azt gondolta, hogy az alapvető szükségleteiket, azokat a dolgokat, amikre szükségük van a boldog élethez, a bálványok tudják biztosítani. És mindeközben elfeledkeztek arról, hogy ezeket mind Isten tudja nekik megadni. Ő az, aki igazán be tudja tölteni ezeket a szükségleteket. Pascal írja, hogy az ember szívében van egy Isten alakú űr, amelyet semmi teremtett dolog nem tud betölteni, csak maga Isten. És az ember egész élete sokszor nem más, mint kísérlet arra, hogy ezt az űrt mégis betömje valamivel: Van, aki a sikerben keresi: majd ha lediplomázom, majd ha jó állásom lesz, majd ha végre valaki leszek. Van, aki a vagyonban bízik: majd ha gazdag leszek, majd ha jól megszedem magam, akkor boldog leszek. Van, aki a kapcsolatokban keresi: majd ha lesz társam, majd ha megházasodom, majd ha lesz gyerekem, akkor minden rendben lesz és megszűnnek a kísértések is... Van, aki az élvezetekben: szórakozásban, élményekben, szexualitásban próbálja megtalálni azt, amit igazán keres. Csakhogy ezek mind olyan dolgok, amelyek lehetnek jók, de nem tudják betölteni azt az űrt, amit egyedül Jézus tud. Tehát hol tartunk? A nép parázna, egyre mélyebbre süllyedt a bűnében és teljesen hátat fordított Istennek. Na de mi erre Isten válasza? Tudja-e valaki, hogy a törvény szerint mi jár a paráznaságért, a házasságtörésért? Hogy mi lett volna a teljesen jogos válasz? Az 5Mózesben olvassuk: „Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből!” (5Mózes 22,22) Tehát ez a törvény. A halálbüntetés lenne a teljesen jogos következménye a paráznaságnak. Talán emlékszünk Jézus és a parázna asszony történetére. Ott is éppen ezért viszik az asszonyt Jézushoz, hogy kövezzék meg, hiszen házasságtörést, paráznaságot követett el. Azt írja a törvény: a paráznáknak meg kell halniuk. Tehát Isten teljesen jogosan mondhatta volna: tudhattátok mi a törvény, előre megmondtam nektek, most megbüntetlek titeket, eltöröllek bennetek a föld színéről… Ezzel szemben mit mond az Úr Hóseásnak? „Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izráel fiait, bár más istenekhez fordulnak.” (Hóseás 3,1) Ahol mi az ítéletet várnánk, ott Isten nem ítélni kezd, hanem szeretni. Nem azt mondja Hóseásnak, hogy felejtsd el ezt az asszonyt, hagyd ott, keress magadnak egy hűségesebbet. Nem azt mondja, hogy most már legyen vége. Hanem éppen az ellenkezőjét: szeresd tovább. Gondoljunk csak bele, milyen lehetetlen kérés ez! Képzeld magad Hóseás helyzetébe: tudnál olyasvalakit szeretni, aki újra és újra megcsalt, aki másokkal hempergett, és aki még csak megbánást sem mutat? Egyszerűbb lenne otthagyni, bosszút állni, lezárni a dolgot. Ehelyett Isten azt parancsolja: szeresd csak tovább! Miért? Mert Isten is így szereti az Ő népét. Úgy szereti az övéit, hogy közben azok nem szeretik Őt. Úgy marad hűséges, hogy közben Őt elhagyják hűtlenül. Úgy fordul feléjük, hogy azok közben hátat fordítottak neki. Nem azért szeret, mert a nép szerethető lenne, vagy mert megérdemelnék, hanem azért, mert Ő maga a szeretet. Tehát Isten parancsol és Hóseás engedelmeskedik. Mert nem elküldi az asszonyt, nem megkövezteti, nem bosszút áll, hanem tovább szereti őt. És mit olvasunk? „Megvettem az asszonyt tizenöt ezüstért és másfél hómer árpáért…” Valószínűleg az asszony bűnös életmódja adósságokkal is járt, amelyekből meg kellett őt váltani. És Hóseás ezt megtette: kifizette a hűtlenség, a bűn, a szégyen árát. Ez az evangélium. Hiszen Isten is pont ugyanezt tette. Mi Őt hűtlenül elhagytuk, megszegtük a szövetségét és hatalmas adósságot gyűjtöttünk össze. Olyat, ami az életünket követeli. De mielőtt jönne a behajtás, Ő kifizette a tartozást. Hóseás ezüstön fizette ki a felesége tartozását, ezzel szemben Isten bennünket nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltott meg, hanem a hibátlan és szeplőtelen báránynak, Jézus Krisztusnak a drága vérén. Jézus azért halt meg, hogy neked meg nekem ne kelljen. Hogy kifizesse azt a tartozást, amit a mi hűtlenségünk és lelki paráznaságunk okozott. És ezt Isten már itt előrevetítette Hóseás próféta életén keresztül… Tehát kész a megváltás, megnyílt a helyreállás útja. Hogyan tovább? „Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele. Azon a napon férjednek fogsz hívni – így szól az Úr –, és nem hívsz többé a Baalodnak. Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. …akit „Nincs irgalom”-nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”-nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” Egészen megdöbbentő: de Isten udvarlásba kezd. Isten elkezd udvarolni annak a népnek, amelyik már megcsalta Őt ezerszer. Érted ezt? A Mindenható Isten, aki csak egy pillantásával teljesen jogosan el tudna törölni a föld színéről, jön és udvarol neked. Annak, aki ezerszer megcsaltad Őt. Na de hogyan udvarol? Először is: elvezet a pusztába. Én ezt régen mindig olyan romantikusnak képzeltem el: milyen szép, hogy Isten egy kies tájra viszi a népet. De aztán rájöttem, hogy a Biblia nem egészen így beszél a pusztáról. A puszta általában a szenvedés és a megpróbáltatás helye. Isten hagyta, hogy a nép paráznaságának meglegyen a következménye, hogy a nép a pusztába jusson. Isten sokszor megengedi, hogy a bűnünk miatt pusztába, nyomorúságba jussunk, hogy ott tudjon hozzánk szólni. És ez a második: szívhez szólóan beszél a néppel. Nem megdorgálja őket, nem a fejükre olvassa a bűneiket, nem szóvá teszi, hogy Ő előre megmondta mi lesz, hanem szívhez szólóan beszél. Udvarol, a szívükre beszél, szerelmet vall. Egyszer valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy a Biblia Isten szerelmes levele hozzánk. Isten ma is szívhez szólóan beszél, ebben a könyvben szerelmet vall neked is. Persze ezt értsük jól, mert ez a szerelmes üzenet igazából az, hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Harmadjára pedig eljutunk a napunk vezérigéjéhez. Isten azt mondja: eljegyezlek magamnak és megismered az Urat. Nem furcsa ez? Isten úgy beszél ehhez a néphez, mintha egy tiszta, szűz hajadon volna, egy egyedülálló, akinek még meg lehet kérni a kezét. Hát nem arról volt szó, hogy már a felesége volt, csak paráználkodott? Dehogynem! Akkor hogy lehet ez? Azt látjuk, hogy Isten nem csak egyszerűen visszafogadja a hűtlen asszonyt, az Ő népét. Ő ennél többet tesz: teljesen megbocsátja és eltörli a múlt bűneit. Nem is emlékszik azokra. Úgy tekint a népre, mintha teljesen tiszta menyasszony lenne, akivel most készül frigyre lépni. Még a gyerekek nevét is megváltoztatja. Jezréel neve már nem az ítéletre, hanem Isten gondviselésére emlékeztet. A „Nincs irgalom” helyett Isten irgalmas lesz. „Nem népem”-nek azt mondja: Népem vagy. Isten háromszor mondja el: Eljegyezlek magamnak. Gyönyörű lánykérés. És neked is szól! Mai nyelvre lefordítva - Isten kérdez: hozzám jössz? Ezt megint csak értsük jól. Hozzám jössz? Szeretnél velem örök szövetségre lépni? Tehát Isten leánykérése elhangzik. Mi a Te válaszod? Hóseás könyve nem hagy minket segítség nélkül. A 14. fejezetben a próféta egészen konkrét útmutatást ad a népnek, hogy hogyan válaszolhatnak Isten szerelmes vallomására. Olvassuk: „Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el! Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. … Efraimnak nem lesz köze többé a bálványokhoz. Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet!” (Hóseás 14,2-6.9) Itt öt egészen konkrét lépését láthatjuk az Úrhoz való visszatérésnek. 1. Az első az egy felismerés, hogy a saját bűnöm miatt kerültem oda, ahol vagyok. Én vagyok a bukás oka. Nem a szüleim, nem a testvérem, nem a barátom, végképp nem Isten. Nagy lépés az, amikor valaki ide eljut: már nem másokra mutogat, nem bűnbakot keres, hanem rájön: én vagyok a hibás. A mi részünkről ezzel kezdődik a kapcsolat helyreállítása, az Úrhoz való visszatérés: felismerem, hogy mi a baj, hogy a saját bűnöm miatt buktam el. 2. A második az, hogy meghallom Isten szavát és bár eddig hátat fordítottam neki, most megfordulok. Ezt jelenti szószerint a megtérés. A héber „súb” szó azt jelenti, hogy megfordulni, 180 fokos fordulatot venni. Eddig mentem a paráznaságba, hátat fordítottam az Úrnak, de most meghallottam az Ő szívhez szóló beszédét és megfordulok, elindulok a jó irányba. Szól neked is a felszólítás: Térj meg Istenedhez! 3. A harmadik lépés a bűnvallás. Ez igazából összefügg a megtéréssel. Mert az életváltozás azzal kezdődik, hogy megvallom Istennek mindazt, amivel megszomorítottam Őt. Nem csak úgy általánosságban, hogy jajj Uram, olyan gyarló ember vagyok, mint mindenki más, hanem egészen konkrétan: ezt meg azt vétettem. Loptam, csaltam, hazudtam, paráználkodtam, bocsáss meg! Az Ige azt ígéri: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 4. A negyedik lépés a bűn elhagyása. Itt a nép felsorolja, hogy mit nem fog csinálni többé. Azt mondják: nem idegen népektől, nem is a saját erőnktől várjuk a biztonságot, nem is fordulunk a bálványokhoz, mint eddig, hanem csak nálad keresünk irgalmat. Tehát nem áll meg ott a kapcsolat helyreállása, hogy megvallom a bűnt, hanem azzal folytatódik, hogy mindenre nemet mondok, ami Isten szemében rossz. Megtagadom a bűnös szokásokat, amikben eddig éltem, és kijelentem: soha többet nem folytatom úgy, ahogyan eddig. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes leszek és soha többé nem lesz bűnöm, de azt jelenti, hogy nem akarom tovább dédelgetni a bálványaimat, hanem harcolok ellenük. A példabeszédekben is olvashatjuk: „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” 5. Az ötödik már nem is az ember lépése. Isten az, aki megígéri, hogy a megtérés után kigyógyítja a népet a hűtlenségéből, szívből szeretni fogja őket és gyümölcstermő élettel ajándékozza meg őket: virágozni fognak, mint a liliom, és gyökeret vernek, mint a Libánon fái. Tudjátok, hogy a fehér liliom minek a jelképe? A tisztaságnak, az ártatlanságnak és a szüzességnak. A parázna népet Isten olyan tisztává teszi, mint a liliom. És olyan, szép, ahogyan a végén mondja: „Tőlem kapod majd a gyümölcseidet”. Isten gyümölcsterméssel ajándékoz meg, ha visszatérünk hozzá. Lehet neked is gyümölcsöző életed, amelyből másoknak is haszna van! Tehát látjuk az öt lépést. Te hol tartasz? Még mindig vakon mész a paráznaságban, az Isten nélküli életben? Vagy már látod a bajt, csak még nem mertél változtatni, mert hát mit fognak szólni? Vagy már meghallottad Isten hívó szavát és megfordultál? Mertél már konkrétan bűnt vallani, vagy valami még visszatart? Sikerült már otthagyni a bálványaid, vagy még mindig dédelgeted őket? Vagy már eljutottál oda, hogy Isten kigyógyított a hűtlenségből és gyümölcsöző élettel ajándékozott meg? Persze ez nem egyszeri dolog. Szükséges egyszer megtérni és újjászületni, ez biztos. De újra és újra eltávolodhatunk az Úrtól, és akkor szükséges felülvizsgálnunk, hogy hol is tartunk a lelki életben, és hogyan térhetünk vissza Istenhez. Tehát Hóseás könyve nem csak egy szerelmi dráma, nem csak egy házasságról és egy hűtlen asszonyról szól. Hanem arról az Istenről, akit újra és újra elhagyunk, de aki mégis újra és újra utánunk jön, a szívünkre beszél és szeretne magának eljegyezni örökre. Mi a te válaszod?