Az Úrnak végzett szolgálat

---

---

Lekció (ülve): János 6, 1-15 „Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára. Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. Közel volt a páska, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek. Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba. Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.” Textus (ülve): Márk 10, 43-45 „De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” A mai Istentiszteleten azzal a témával szeretnénk foglalkozni, hogy hogyan állhat be valaki Jézus Krisztus szolgálatába, és aztán hogyan lehet hasznos eszköz Isten kezében. Tehát ha Isten feladattal bíz meg minket, akkor hogyan tudjuk ezt a feladatot jól elvégezni. Ezt fogjuk ma megvizsgálni a felolvasott történeten keresztül. Talán már jól ismerjük a felolvasott szakaszt. Jézus a tanítványaival együtt egy hegyen van, és egyszer csak azt veszik észre, hogy hatalmas sokaság közeledik feléjük. Jézus már tudja, hogy mit fog tenni, hogy hogyan fogja megvendégelni azt a rengeteg embert, de azért próbára teszi az Ő tanítványait és annyit kérdez Fülöptől: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Fülöp kissé földhözragadva, talán lemondóan közli a tényeket: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég nekik. Aztán jön Péter is, hogy az egyik kisfiúnál van 5 kenyér meg 2 hal, de hát mi ez ennyi embernek. Péter is lehetetlen dolognak látja a tömeg megvendégelését. De aztán Jézus egyszer csak utasítja a tanítványait, hogy hogyan járjanak el. Az embereket leültetik nagyobb csoportokba, Jézus pedig magához veszi azt az 5 kenyeret és 2 halat, hálát ad érte és elkezdi azt osztani az emberek között. És valami egészen csodálatos módon mindenkinek, aki ott van tud osztani, egészen addig, amíg mindenki jól nem lakik. Sőt, utána még a maradékot is összeszedik, ami 12 kosárnyi kenyér volt. Ezt a történetet ismerjük úgy, mint az ötezer ember megvendégelését. Na és ezen a történeten keresztül szeretnénk megvizsgálni a már említett témát: hogyan lehet elvégezni az Isten által ránk bízott feladatot, hogyan válhatunk Jézus Krisztus hasznos szolgáivá. Ezt öt különböző szempont szerint szeretnénk megtenni: 1. Mi az alapfeltétele annak, hogy valaki Jézus Krisztusnak szolgáljon? 2. Hogyan kezdődhet el a szolgálat? 3. Milyen akadályok lehetnek ebben? 4. Ezekre mi lehet a megoldás? 5. Mi lesz az eredménye annak, ha valaki Jézus Krisztust szolgálja? 1. Mi az előfeltétele annak, hogy valaki Istent szolgálja? A mai történetünkből azt látjuk, hogy Jézus a tanítványaival van együtt. És amikor jön a tömeg, akkor a tanítványainak ad utasításokat, hogy hogyan járjanak el. Ültessék le az embereket, osszák ki az ételt, szedjék össze a maradékot. Mindezt a tanítványok teszik. Ez arra mutat, és a Biblia sok más helye is ezt igazolja, hogy csak az szolgálhat Istennek, csak az kaphat feladatot, szolgálatot Istentől, aki már Jézus Krisztus tanítványa. Aki már Jézust követi, neki engedelmeskedik, nem csak a feladatokban, hanem az egész életében, minden területen. Csak az lehet igazi szolgája Istennek, aki már megtért és újonnan született. Azaz döntött Jézus Krisztus követése mellett, behívta Őt az életébe, hogy Jézus legyen ott az Úr és elkezdett az Ő útján járni. Na de miért csak az ilyen ember lehet Isten szolgája? Hiszen sok talpraesett, derék ember van, aki jól tud végezni bizonyos feladatokat. Azért, mert a keresztyén szolgálat alapja az Jézus Krisztusnak a szeretete. Mert aki átélte azt, hogy Jézus meghalt az Ő bűneiért és ebből fakadóan neki bűnbocsánatot és örök életet kínál, az hálás lesz ezért. És ebből a hálából az fog fakadni, hogy bár nem tudja viszonozni azt a szeretetet, amit Istentől kapott, de mégis odaszenteli magát Istennek. És ezzel a szeretettel, amit Ő átélt szeretne szolgálni az Úrnak és a többi embernek, hogy a többi ember is átélhesse ezt a szeretetet, amit Ő megtapasztalt az Istennel való kapcsolatban. Tehát így elsősorban Istennek, de másodsorban a többi embernek is a szolgája lesz. Most mondhatná valaki, hogy milyen megalázó, alantas dolog ez. Miket vár tőlünk Isten?! Hogy mi legyünk szolgák? Mi jobban szeretjük, ha minket szolgálnak ki. De Jézus nem a levegőbe beszél. Ezt mondja Márk evangéliumában: „De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Jézus nem a levegőbe beszél, Ő pontosan tudja, mit jelent szolgának lenni. Jézus, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, aki igazán megérdemelné azt, hogy neki szolgáljanak, vállalta azt, hogy eljön közénk a földre és szolga lesz. Szolga lesz és az életét adja váltságul sokakért. Jézus Krisztus önként szolgai formát vett fel azért, hogy minket megmentsen. Ennyire szeretett bennünket. És éppen ez indítja a hívő embert is arra, hogy ő is szolgáljon. Ha Jézus ezt tette, akkor mennyivel inkább kéne ezt nekünk is. Tehát az, hogy Jézus szolgává lett és nem sajnálta az életét odaadni, indíthatja a hívő embert szolgálatra. Épp ezért ez az alapfeltétele a szolgálatnak, hogy az ember Jézus Krisztus tanítványa legyen. Kedves Testvérek! Jézus Krisztus tanítványai vagyunk-e már? Nem csak olyan értelemben, hogy tanulunk Tőle ezt-azt a templomban, hanem úgy, hogy Ő-e az életünk Ura. Aki megmondhatja, hogy mi a jó és mi a rossz. Mi az, amit tegyünk, mi az, amit ne tegyünk. Hova menjünk, hova ne. Lehetne sorolni. Jézus-e az, akinek a véleménye, szava számít? Hiszen az életét adta értünk, hogy minket megmentsen. Akkor mi is tartozunk azzal, hogy odaadjuk a mi életünket neki, és hagyjuk, hogy Ő legyen Úr fölötte. Tehát az alapfeltétele a szolgálatnak az, hogy az ember már Jézus Krisztus megtért tanítványa és követője legyen. Persze lehet feladatokat elvégezni enélkül is, de az nem Istennek való szolgálat lesz, és nem biztos, hogy Isten áldása lesz azon. Tehát a szolgálat alapfeltétele a tanítványság. 2. Most térünk rá a második dologra. Hogyha már az alapfeltétel teljesül, azaz valaki már megtért és Jézust követi, akkor hogyan kezdhet el szolgálni Istennek. A történetben azt látjuk, hogy amikor jön a sokaság, Jézusnak már kész terve van arra nézve, hogy mit fog tenni. És kész terve van arra vonatkozólag is, hogy ebben a folyamatban hogyan fogja használni az Ő tanítványait is. Mi lesz az ő feladatuk és azt miként fogják véghez vinni. Jézus már előre eldönti ezt és aztán ugye szól is az Ő tanítványainak, hogy mit és hogyan csináljanak. Tehát mindenképp Jézus szándékával, tervével kezdődik a folyamat. Na és minden ember életében így van ez. Istennek terve van minden egyes ember életével. Az enyémmel, miénkkel, minden itt ülőével. Istennek van egy terve, hogy mit szeretne a mi életünkkel kezdeni. És ez a terv, ez az isteni elképzelés mindenki életében különböző. De olyan csodálatos az, hogy erről meglehet kérdezni Istent. Imádságban lehet kérni, hogy mutassa meg, hogy mi a terve a mi életünkre nézve. Hogy milyen szolgálatban akar bennünket látni, hogy milyen feladattal szeretne bennünket megbízni. A Biblia azt tanítja, hogy aki őszinte szívvel Isten vezetését kéri, azt az Úr vezetni fogja. És el fogja hívni valamilyen szolgálatra, feladatra is. Ahogy Jézus is megbízta a tanítványokat a feladatukkal. Ha valaki igazán őszintén keresi azt, hogy Isten milyen szolgálattal szeretné őt megbízni, akkor biztosan meg fogja találni a helyét. És persze arról, hogy milyen szolgálatok vannak, sokat lehet beszélni. Vannak a klasszikus gyülekezeti szolgálatok, és persze azokon belül is sok mindent meg lehet különböztetni: vannak igei szolgálók, vannak presbiterek, van, aki takarít vagy a kertben segít, vannak gyerekmunkások stb., lehetne sorolni. De a magánéletünkben is szeretne Isten feladattal megbízni bennünket. Például a másikért való imádság minden hívő ember szolgálata lehet. Vagy lehet valakinek a környezetünkben bizonyságot kell tennünk Jézusról. Vagy egy rászoruló ismerősünknek segítséget kell nyújtanunk. Nincsen minta, Isten mindenkit a maga módján szeretne feladattal megbízni. De amit szeretnék kiemelni, hogy minden szolgálat ugyanolyan fontos és ugyanolyan kedves Isten előtt. Feltéve, ha azt tényleg őszinte szívvel végzi az ember. Tehát ez a második gondolatunk, hogy csak úgy szabad beállni egy szolgálatba, ha az Jézus tervébe beleilleszkedik. Ha nem én magam keresem az alkalmat arra, hogy megmutassam, hogy hogyan szolgálok, meg hogy szerepelhessek, hanem Jézus az, aki megbíz, aki megmutatja, hogy hol szeretne engem látni és én ennek engedelmeskedem. 3. A harmadik pontban az akadályokkal szeretnénk foglalkozni. Hogy milyen akadálya lehet annak, hogy valaki helyt tudjon állni a szolgálatában. Megint csak nézzük meg, hogy a mai Igénkben mi történik. Jön a sokaság és Jézus próbára teszi az Ő tanítványait. Ő már tudja mit fog tenni, de azért megkérdezi Fülöpöt, hogy hogyan fognak ennyi embert jól lakatni. Fülöp válaszából, illetve később Péter szavaiból is kiderül az, hogy mi is van a tanítványok szívében. És ez az akadály, amire gondolok. Fülöp lemondóan mondja, hogy kétszáz dénárnyi kenyér sem lenne elég ezeknek. Péter meg hozza az 5 kenyeret, meg a 2 halat, de hozzáfűzi, hogy mi ez ennyi embernek. Persze, Fülöpnek és Péternek igaza van. A dénár egy római ezüstpénz volt, aminek az értéke egy napszám volt. Tehát egy ember 200 napi munkája se lett volna elég arra, hogy elég kenyeret vegyenek az összegyűlt sokaságnak, hiszen azt olvastuk, hogy 5000-en voltak a férfiak, aztán ki tudja, hogy még mennyien a nők és a gyerekek. Nyilvánvaló az is, hogy az 5 kenyér meg a 2 hal sem lesz nekik elég. Tehát Fülöp és Péter mondhatni jogosan mondják azt, amit mondanak. Viszont megfeledkeznek egy nagyon fontos tényezőről: hogy ott van velük Jézus. Ott van velük az, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Ott van velük az, aki már annyi csodát tett a szemük láttára. Ott van Jézus, de teljesen megfeledkeznek arról, hogy Ő képes lenne csodát tenni. Inkább megmaradnak a földhözragadtságban és a hitetlenségben. És ez a szolgálat egyik legnagyobb akadálya: a hitetlenség. Hogy én nem hiszem el, hogy Isten képes munkálkodni, képes csodát tenni. Vagy nem hiszem el, hogy képes engem is felhasználni az Ő tervében. Még elég fiatal vagyok, de már most rengetegszer hallottam azt, amikor szolgálatról beszélgettem emberekkel, hogy: „Én ehhez nem vagyok elég jó. Nem tudok elég jól beszélni, nincsenek meg hozzá a képességeim, nem értek az emberekhez. Nincs egyebem, csak öt kenyerem és két halam: mire elég ez?” Sorolja az ember a kifogásokat, a félelmeket, hogy miért nem enged Isten hívásának. Hadd mondjam azt, hogy milyen jó, hogy nem is nekünk kell elég jónak és ügyesnek lenni a szolgálathoz. Van nekünk Urunk, aki elég jó és mindene megvan ahhoz, hogy sikert arasson. És ha Ő hívott el egy szolgálatra, akkor Ő képessé tesz bennünket is arra, hogy azt elvégezzük. Éppen ezért ott nincs helye kifogásnak, hiszen Isten mindent biztosít, amire szükség van. 4. És itt jutunk el igazából a negyedik gondolathoz is, hogy mi a megoldás, ha a hitetlenség akadályába ütközünk. Ugyan András szkeptikus volt, de mégiscsak oda vitte azt az öt kenyeret és két halat, amit a kisfiú adott. És azzal az öt kenyérrel és két hallal Jézus tudott mit kezdeni. Jézus nem kétszáz dénárnyi kenyeret várt, csak azt az öt kenyeret és azt a két halat, amit megtudott sokszorosítani. Lelkileg is, a szolgálatra gondolva érezhetjük azt, hogy nekünk nincs meg az, amire szükség lenne. Nem vagyunk elég ügyesek, elég jók ahhoz, amit tenni kéne. Csak öt kenyerünk és két halunk van. Érezhetünk így. De Jézus sokkal, de sokkal jobban tudja azt, hogy hol van a mi helyünk. Ha Ő elhív egy szolgálatra, akkor késszé fog tenni annak az elvégzésére. Csak ehhez oda kell vigyem azt a keveset, amim van. Az alapvetően nem elég semmire, de én azzal a hittel vihetem oda Jézushoz, hogy Ő képes azt megsokszorosítani és felhasználni. Így vihetjük Jézushoz a mi időnket, energiánkat, képességeinket. Lehet, hogy ezek nem elegendőek ahhoz, hogy hasznosak legyenek, de Jézus kezében (feltéve, ha az első két pontban tárgyalt feltétel teljesül) hasznos eszközökké válhatnak. Tehát ez a megoldás: azt a keveset, amim nekem van vigyem oda az Úrnak, Ő képes azt megszaporítani és így találok én is és a körülöttem élők is boldogságot. 5. Hiszen, és ez lesz az ötödik pontunk, ha valaki ezek szerint jár el: az Urat követi, az Ő hívására kezd el szolgálni és odaadja azt a keveset, ami neki van, akkor Isten megáldja az Ő szolgálatát. És akkor várhatja Isten áldásait. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig minden szuper és probléma mentes lesz, de végsősoron az Úr terve szerint fog történni minden. És ez a legjobb számunkra és a körülöttünk élők számára is. A történetben Jézus csodát tesz. Az az öt kenyér és két hal pedig nemhogy elég lesz az ötezer embernek, hanem tizenkét tálnyi maradék is marad. Nem tudom milyen megszégyenítő lehetett az a tizenkét tanítványnak, hogy mindegyikükre jutott egy kosár maradék, pedig ők aztán szkeptikusak voltak előtte. És bizony az Úr sokszor képes így megszégyeníteni bennünket, hogy milyen hitetlenek voltunk. És milyen jó, amikor ezt meglátjuk és megértjük. Meg jó átélni azt is, hogy az Úr munkálkodott. Tehát az Istennek való szolgálatnak mindig meg van az eredménye. Nem biztos, hogy ezt az eredményt pont úgy kapjuk, ahogy azt mi elképzeltük, de az Úr biztosan nem feleslegesen bíz meg bennünket egy-egy feladattal. Hanem azzal mindig célja van. Kedves Testvérek! Ma sokat hallhattunk szolgálatról! Ismerjük-e az Úr tervét a mi életünkre nézve? Ha még nem, akkor lehet Tőle kérni, hogy mutassa meg. Ha pedig igen: akkor hogyan végezzük azt a feladatot, amit ránk bízott? Hitetlenkedünk és bele sem fogunk? Vagy kicsit belefáradtunk? Milyen nagy áldás az, ha valaki teljes erőbedobással bele tud állni az Úr harcába, abba a szolgálatba, amivel Isten megbízta Őt. Így a végéhez érve hadd foglaljam össze a mai prédikációt: Először láttuk, hogy a szolgálat alapfeltétele az, hogy az ember már Jézus Krisztus megtért tanítványa legyen. Másodszor arról volt szó, hogy ha már valakinél az alapfeltétel teljesül, akkor is csak Jézus Krisztus akarata szerint állhat szolgálatba, nem a saját ötletei szerint. A harmadik pontnál egy akadályt néztünk meg, hogy bizony sokszor hitetlenek vagyunk azzal kapcsolatban, hogy Isten képes általunk munkálkodni. Negyedjére a megoldást vizsgáltuk meg, hogy azt a keveset, amink van, vigyük oda Jézushoz, aki képes azt megsokszorosítani. Végül pedig láttuk az eredményt, hogy ha mi így teszünk, akkor leszünk mi is és a körülöttünk élők is boldogok. Kívánom, hogy mindenki megtalálja azt a szolgálatot, feladatot, amivel Isten meg akarja bízni, és tudjon beleállni abba a szolgálatba állhatatosan. Ámen.