Karácsony célja

---

---

Lukács 2, 21-35 21Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”; 24és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”. 25És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30mert meglátta szemem üdvösségedet, 31amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek. 33A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, 34Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak 35– a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata. 34Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak 35– a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata. Ma a karácsony céljáról szeretnék beszélni. Ugyanis Jézus földrejövetelének célja volt. Ezt a célt sokféleképpen meg lehet fogalmazni, én ma három ilyet szeretnék kiemelni Simeon szavai alapján: 1. Először is, a karácsony célja, hogy leleplezzen. Erről Simeon beszél, hiszen azt mondja, hogy Jézus azért jött, hogy „nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata”. Jézus Krisztus azért jött, hogy leleplezze, hogy mi van a szívünkben. Ugyanis azzal, hogy Jézus Krisztus eljött a világba a maga tökéletességével és bűntelenségével, rávilágított arra, hogy milyen gonosz, istentelen és bűnös ez a világ, amibe érkezett. Jézus Krisztus érkezése leleplezte a bűnt. Rámutatott arra, hogy milyen is az ember. Hogy tele van a szíve gonoszsággal, önzéssel, dicsőségvággyal, hataloméhséggel, és még lehetne sorolni. Persze van, aki ezt kikéri magának, de ha valaki őszintén magába néz, akkor felismeri, hogy még a legjobbnak szánt tetteink mögött is ott van az önzés. Jézus Krisztus azért jött, hogy ezt leleplezze. Mint a világosság a sötétséget. Erről is beszél Simeon, hogy Jézus világosságként jött. A fény pedig leleplezi azt, ami a sötétben van. Nyilvánvalóan, amíg valaki sötétségben van és nincs fényforrás, addig nem lát. Addig azt sem látja, ha esetleg koszos a keze, maszatos az arca, kócos a haja. De amikor érkezik valami fény, felkapcsolják a villanyt, akkor rögtön észre lehet ezt venni. A lelki életben is, amíg valaki a sötétségben él és nem találkozik a világossággal, addig nem is tudja észrevenni azt, hogy van-e valami hiba az életében. De amikor ez az ember Jézus Krisztussal, a világossággal találkozik, akkor az megvilágítja őt. Akkor Jézus Krisztus világossága lelepzi azt, hogy milyen is vagyok. Hogy tele vagyok önzéssel, hogy mindent csak azért teszek, hogy elismerjenek, vagy magamat igazoljam. Jézus világossága leleplezi ezt. A kérdés, hogy mit kezdünk ezzel a világossággal. Hagyjuk, hogy Jézus leleplezze a lelepleznivalót, vagy inkább mennénk vissza a sötétségbe, ahol nem látszanak a hibáink, ahol nem kell megváltozni? A gyülekezet karácsonyi lapjában már leírtam ezt a példát, de most is elmondom: Egyik ismerősöm mesélte, hogy ő nem annyira szeret takarítani és rendet rakni. Úgyhogy ő szeret inkább sötétben lenni otthon is, elég neki a monitor fénye, mert ha lámpát kapcsolna, akkor látszódna a nagy rendetlenség és a kosz. Takarítani meg nem akar, úgyhogy inkább marad a sötétben. Hányszor vagyunk mi is így… Nem akarunk Jézus világosságába menni, mert akkor látszódna a kosz, látszódna, hogy milyen nagy rendetlenség van az életünkben, látszódna a sok hazugságunk, kapzsiságunk, haragunk, látszódna, hogy a sötétben mit csinálunk, amikor senki nem lát. Kitakarítani meg nem akarunk, mert hát az mennyi munka, mennyi változás, meg hát mások is mit fognak szólni… Jobb nekünk itt a sötétségben, a többiek is a sötétségben vannak, nem kell a világosság, nem akarok lelepleződni. Pedig a lelepleződés is a mi javunkra van. A mi érdekünkben jött világosságként Jézus. Le akar leplezni, mert nem akar abban a mocsokban, abban a lelki sötétségben hagyni, amiben vagyok. Ez örömhír, hogy a mindenható Isten annyira szeret, hogy nem hagy benne a lelki fertőben. Szeretnénk-e Jézus világosságában élni? Hagyjuk-e hogy leleplezzen bennünket? Sőt, örömnek tartjuk-e, ha ezt teszi? Mert ez öröm! Persze, sokszor nem szeretjük, ha Isten rámutat egy-egy bűnünkre, hibánkra, mert hát az fáj, meg kellemetlen, meg sérti a büszkeségünket. De lássuk meg, hogy ez egy jó dolog. A mindenható Isten annyira szeret minket, hogy úgy nevel bennünket, mint gyermekeit. A kisgyermeknek is megmondja az apja, anyja, ha valami rosszat csinált. Miért? Azért, hogy a gyerek rosszul érezze magát? Nem. Azért, hogy a gyereket a jó útra próbálja terelgetni, és a jövőben annak a gyereknek lesz jó, ha megtanul viselkedni, ha megtanulja a jó dolgokat. Isten is így szeretne bennünket nevelni és ezért leplezi le a bűnt. Tehát karácsony egyik célja, hogy leleplezzen minket. 2. A második dolog, amit szeretnék kiemelni az az, hogy a karácsony célja húsvét, illetve nagypéntek. Ez talán bugyután hangzik, de világos, hogy Jézus Krisztus azért jött el karácsonykor, hogy majd nagypénteken odaadja az életét az emberért, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. És én úgy hiszem, hogy erre már Simeon is utalt a felolvasott Igében. Ezt abból gondolom, hogy amikor fogja a kis Jézust a kezében és arról beszél, hogy Jézus fog üdvösséget szerezni az embereknek, akkor elejt egy fél mondatot Máriának. Azt mondja: „a te lelkedet is éles kard járja majd át”. Azért abszurd ez a helyzet. Ott van Simeon a negyven napos kisgyermekkel a kezében, és ahelyett, hogy gratulálna a szülőknek, vagy megdicsérné a gyermeket, hogy milyen aranyos, azt mondja a gyermek édesanyjának, hogy a te lelkedet is éles kard járja majd át. Már most arról beszél Máriának, hogy milyen nagy lelki fájdalmakat kell majd átélnie, hiszen el fogja veszíteni a gyermekét. Szívfájdító lehetett, hogy ilyet mond valaki egy édesanyának, aki nem rég szült. De én abban a hitben vagyok, hogy Simeon és Mária is sejtette azt, hogy Jézusnak min kell majd keresztülmennie. Simeon mondja is, hogy sokan ellene fognak neki állni, és ezért járja át éles kard Mária lelkét. Hiszen Őt majd elfogják nagypénteken, megostoroztatják, töviskoszorút tesznek a fejére, arcon köpik, megverik, és keresztre feszítik. Hogy ott a kereszten haljon meg a kínok kínja között és ezzel szerezzen megváltást az embernek. „a te lelkedet is éles kard járja majd át” – hangzik Simeon szava Máriához. Simeon egy édesanyának mondja a negyvennapos kisbabájáról, hogy majd el fogja Őt veszíteni. Szívfájdító. Sokszor talán túl romantizáljuk a karácsonyi történetet. Hiszen milyen kis kedves történet: pásztorok, napkeleti bölcsek, állatkák az istállóban, milyen szép és meghitt történet. De nem gondolunk bele abba, hogy milyen lehetett úgy megszülni és felnevelni egy gyermeket, hogy mindvégig sejthették, különösen Simeon szavai után, hogy Jézus milyen sorsra jut majd. Milyen nehéz lehetett ilyen szemmel ránézni egy aranyos kisbabára tudva, hogy elfogják Őt veszíteni. De ez a kisgyermek pont ezért jött, ez volt a küldetése, hogy az életét adja értünk. Ezért született meg, hogy miattunk, helyettünk és értünk meghaljon. Miattam, hiszen az én bűnöm az, ami miatt a keresztre került. Helyettem, hiszen nekem kellett volna a büntetést megkapnom. És végül értem, hiszen nekem akart örök életet szerezni azzal, hogy vállalta ezt a szenvedést. Tehát a karácsony célja a húsvét. Hiszen azért született meg Jézus, hogy önmagát adja értünk. 3. Harmadjára: A karácsony célja, hogy döntés elé állítson. Ezt mondja Simeon: „ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett” Simeon már itt előre vetíti azt, hogy Jézus Krisztus egy megosztó személyiség lesz, aki két nagy részre fogja osztani az emberiséget. Van, aki elesik és van, aki felemeltetik. És az egész ott dől el, hogy az adott illető hogyan viszonyul Jézus Krisztushoz. Mert lesznek, akik hisznek benne, de lesznek olyanok is, akik ellene mondanak, akik nem kérnek Jézusból. Fent van a youtube-n egy kisfilm, az a címe, hogy a jóságmérő. Ez a videó azt próbálja szemléltetni, hogy hogyan lehet örök életre, üdvösségre jutni. Nyilvánvalóan emberi korlátokkal készült ez a kisfilm, emberi elképzelés alapján, úgyhogy a körítést nem kell nagyon komolyan venni, de a fő üzenet nagyon fontos. Ebben a kisfilmben az emberek az utolsó ítéletkor egy jóságmérő előtt állnak sorban és két angyal fogadja őket. Mindenkinek rá kell állni egy mérlegre, a jóságmérőre, ami megmutatja azt, hogy elég jó volt-e az adott illető ahhoz, hogy a mennyországba jusson. Jönnek sorban az emberek, és mindenki elkezdi győzködni az angyalokat, hogy ők mennyi jót tettek. Van olyan, aki arról kezd el beszélni, hogy ő egy jó ember, igyekezett is jó életet élni, de néha ez nem volt megvalósítható, muszáj volt lopnia, csalnia, hogy a családjának jót tegyen. Egy másik ember azzal próbálja meggyőzni az angyalokat, hogyha ő tett is valami rosszat, akkor azt mindig próbálta utána kiváltani egy jóval, és akkor ezeknek nyilván ki kell egyenlíteniük egymást. Jön egy harmadik, aki öntelten áll oda, hogy ő mennyi jót tett, egészen biztos abban, hogy meg fog felelni. Példálózott, hogy ő árvaházat üzemeltetett Indiában, minden évben vért adott és az egész életével az emberiség javát próbálta szolgálni. Sorban jönnek az emberek a saját érveikkel: meg vagyok keresztelve, a nagymamám hívő, sokat adakoztam. De mindenki rááll a mérlegre és senki sem felel meg, senki sem lesz elég jó. Mígnem egyszer csak jön egy ember egy nagyon vastag aktával. Nagyon sok rossz dolgot tett. Szinte már el is volt könyvelve az, hogy ő biztosan nem fog megfelelni a jóságmérőn. De mielőtt lépne rá a mérlegre, hirtelen megjelenik Jézus, és Ő lép oda a mérlegre az ember helyett. Nyilvánvalóan Jézus elég jónak bizonyult. És ez az ember, mivel Jézus helyette kiállta a próbát, Jézussal mehet tovább és egyedüliként megfelelt a jóságmérő teszten. Látjuk, hogy nem a saját jósága miatt, hanem azért, mert Jézus állt oda helyette a mérlegre. Talán kicsit banális ez a kisfilm, de a fő üzenete nagyon is fontos. És nagyon jól szemlélteti azt, hogy hogyan lehet örök életre jutni. Mert sokan vannak azok, akik azt gondolják, hogy ha elég jót tesznek, akkor könnyűszerrel bejutnak a mennyországba. Vannak, akik azt mondják, hogy a rossz tetteiket mindig kiegyenlítik jó tettekkel, és akkor ők is rendben vannak. De így nem lehet örök életet kapni, nem lehet üdvösségre jutni. Hiszen Isten mércéje a tökéletes, azt pedig egyikünk sem éri el. A lényegi kérdés itt egyedül az, hogy én hogyan viszonyulok Jézus Krisztushoz. Mert Ő az, és itt most visszautalok Simeon szavaira, aki sokak elesésére és felemelésére rendeltetett. Az Ő személye az, aminek a fényében eldől minden. Aki hisz Jézus Krisztusban, aki elfogadja Őt megváltónak és bocsánatot kap, aki nem a saját jóságában bízik és engedi, hogy Jézus álljon oda helyette a mérlegre, az nyerhet örök életet. Tehet az ember bármennyi jónak tűnő dolgot, lehet társadalmi élharcos is akár, de ha Jézus Krisztussal nincs rendezve a kapcsolata, akkor hiába az egész, akkor nem kap örök életet. Ezt olvassuk az apostolok cselekedeteiben: „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” Egyedül Jézus Krisztus által lehet a mennyországba jutni. Ez az egyetlen út Istenhez. Ha Jézus Krisztushoz fordulunk és kérjük, hogy Ő álljon oda a mérlegre helyettünk. Sokan mentegetőznek, hogy nekik van hitük, rájuk ne mondják azt, hogy nem hívők. A mai világunk, társadalmunk is ezt üzeni: mindegy miben hiszel, a lényeg, hogy hiszel. De kedves Testvérek, nem mindegy, hogy milyen az a hit. Hogy kibe vagy mibe vetjük azt a hitet. Mert a jóisten, aki a mi fejünkben él és csupán arra van, hogy minket megsegítsen, meggyógyítson, meg megoldja az anyagi problémáinkat, az nem fog üdvözíteni. Ugyanígy semmilyen más összekoholt istenkép sem fog üdvözíteni, amit kényünkre kedvünkre összeraktunk. Ami tetszik, azt megtartom a Bibliából, ami nem tetszik, azt nem. Ez így nem működik. Gondoljunk csak bele, ha én kimennék a reptérre és fel szeretnék szállni a Londonba tartó gépre, viszont csak Athénba szólna a jegyem. Akkor nem engednének fel a londoni gépre, hiába győzködném őket, hogy a jegy az jegy, hát hogy mi van ráírva az nem lényeges. Számít a célállomás. Nem mindegy, hogy mibe vagy kibe vetjük a mi hitünket. Mert egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit ad örök életet. Az Ő személye az, amin áll vagy bukik a mi üdvösségünk. Hiszen Ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett. Ezért mi is döntés előtt állunk: elesni vagy felemeltetni szeretnénk? Magunk akarunk megpróbálkozni a mérlegen, gondolva, hogy mi elég jók vagyunk, vagy engedjük, hogy Jézus álljon oda helyettünk? A döntés előttünk áll.