A kegyelem családfája

---

---

Lectio: Máté 1, 1-17 1Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve. 2Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. 3Júda fia volt a Támártól született Pérec és Zerah, Pérec fia Hecrón, Hecrón fia pedig Rám. 4Rám fia volt Ammínádáb, Ammínádáb fia Nahsón, Nahsón fia Szalmón. 5Szalmón fia volt Ráhábtól Bóáz, Bóáz fia Ruthtól Óbéd, Óbéd fia Isai. 6Isai fia volt Dávid király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. 7Salamon fia volt Roboám, Roboám fia Abijjá, Abijjá fia pedig Ászá. 8Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfát fia Jórám, Jórám fia Uzzijjá. 9Uzzijjá fia volt Jótám, Jótám fia Áház, Áház fia Ezékiás. 10Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia Ámón, Ámón fia Jósiás. 11Jósiás fia pedig Jekonjá és testvérei, a babiloni fogságba vitel idején. 12A babiloni fogságba vitel után: Jekonjá fia volt Sealtíél, Sealtíél fia Zerubbábel. 13Zerubbábel fia volt Abíhúd, Abíhúd fia Eljákím, Eljákím fia pedig Azór. 14Azór fia volt Cádók, Cádók fia Jákín, Jákín fia Elíhúd. 15Elíhúd fia volt Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákób. 16Jákób fia volt József, férje annak a Máriának, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. 17Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék. Textus: Lukács 5, 32 „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” Manapság nagyon divatos dolog a családfa kutatás. Pont a hetekben láttam egy óriásplakátot is, ami az egyik családfakutató céget reklámozta. Valóban érdekes kideríteni azt, hogy kik is voltak az őseink, mivel foglalkoztak, honnan jöttek... Éppen ezért sokan el is kezdik a kutatást, DNS teszteket csináltatnak, megbízzák a már említett cégeket, hogy kutassanak és derítsék ki, hogy kik voltak az ősök. Különösen érdekli ez manapság az embereket és talán sok esetben azért, mert reménykednek. Reménykednek, hogy a felmenőik között lesznek nemes, előkelő emberek, vagy háborúshősök, vagy híres művészek. Az egyik cég honlapja ki is emeli, hogy lehet, hogy törökverő vitéz volt a felmenőd, és ezzel is próbál bátorítani arra, hogy megvásárold ezt a szolgáltatást. Hiszen mindenki vágyik arra, hogy a felmenői között legyenek erős, bátor és híres emberek. Nos, az ókorban is sokat számított az ember családfája. Sőt, sokkal fontosabb volt talán akkoriban, hogy kik voltak az ember felmenői. Máté evangélista is fontosnak tartotta, hogy Jézus családfáját, nemzetségkönyvét már rögtön az evangélium elején közölje. És nem véletlen kezdi ezzel. Ez azt jelenti, hogy ez fontos, ezt nem lehet csak úgy átugorni, ennek jelentősége van. Mi sokszor talán csak átlapozzuk ezeket a hosszú felsorolásokat, pedig nem véletlen részei a Bibliának. Fontos üzenetet rejteget magában ez a nemzetségkönyv is, amit Máté evangéliumából felolvastam. Máté nem úgy írja meg ezt a nemzetségkönyvet, mint ahogy mi arra számítanánk. Ugyanis nem zeng dicshimnuszt Jézus felmenőiről. Pedig talán lehetett volna. Ott vannak az ősatyák, akikre minden zsidó szeretettel gondol: Ábrahám, Izsák, Jákób… Ajnározhatná Dávid királyt, az eszményi uralkodót, elmesélhetné az ő hőstetteit. Beszélhetne Salamon fényűző királyságáról is. Ezékiás és Jósiás érdemeit is megemlíthetné… De mindez elmarad. Ott a potenciál, a nagy lehetőség, hogy Jézus felmenőinek kiemelje az előkelőségét, hősiességét, nagyságát, mégsem teszi meg… Pedig milyen jó fényt vetett volna Jézusra a sok érdem kiemelése… De Máté hallgat. Ezzel szemben viszont megemlít a családfában négy ószövetségi nőt. Az ilyen nemzetségtáblázatokban nem volt szokás nőket megjelölni az ókorban. Tehát magában is érdekes, hogy Máté így tesz. Na de nem olyan nőket említ, mint akikre számítanánk. Ha Sáráról, Rebekáról, Leáról beszélne, akik az ősatyák feleségei voltak, azt még megértenénk. De Máté nem őket említi, hanem Támárt, Ráhábot, Ruthot és Uriás feleségét, Betsabét. Nem egy ékes társaság. Egy világi történetíró biztosan kihagyta volna őket a felsorolásból. De nem így tesz Máté. Na de kik voltak ezek a nők? Nézzük meg sorban. „3Júda fia volt a Támártól született Pérec és Zerah” Az a történet, amire itt az evangélista utal, a Mózes első könyvében olvasható. Ugyanis ennek az ikerpárnak, Pérecnek és Zerahnak a születési körülményeit, illetve Támárnak a történetét ismerjük. Röviden összefoglalom mi történt. Ez a Támár egy kánaáni asszony volt, aki Júda fiához ment hozzá feleségül, tehát Júda menye volt. Támár, miután megözvegyült és az apósa becsapta, egyszer csak kitalálta, hogy kiadja magát prostituáltnak és megpróbálja elcsábítani az apósát. Így is történik, Támár úgy öltözik, mint egy prostiuált, Júda pont arra jár, elcsábítja őt. Támár lefekszik az apósával. És ennek az lesz a következménye, hogy megfogan két fiú gyermek: Pérec és Zerah. Talán ez a történet, a mai szabadelvű világunkban is kiverné a biztosítékot. Valaki prostituáltnak adja ki magát és gyermekei születnek a saját apósától. Ha Budakalászon történt volna ilyen a közelmúltban, arról biztosan sokan tudnának a városban. Gyalázatos történet. És Máté evangélista mégis direkt megemlíti. Bizonyára azt is írhatta volna: Júda fia volt Pérec, Pérec fia volt Hecrón. Letudva. Nagyon könnyen ki lehetett volna kerülni ezt a szégyenfoltot. De Máté direkt feljegyzi. Sőt nem csak Pérec, hanem Zerah nevét is megemlíti, hogy mindenképp eszébe jusson mindenkinek, aki ezt olvassa, az a gyalázatos eset, ami Támárral történt. De ha tovább olvassuk a névsort, akkor sem sokat javul a helyzet. „5Szalmón fia volt Ráhábtól Bóáz” A következő nő, akit megemlít a nemzetségkönyv, az Ráháb. Ráháb neve ismerős lehet számunkra, hiszen ő is szerepel az ószövetségben. Amikor a honfoglalásnál Józsué kémeket küld Jerikóba, akkor Ráháb az, aki ezeket a kémeket elbújtatja és megmenti. Ez egész jól hangzik. Viszont az is kiderül Ráhábról, hogy egy prostituált volt. Azzal kereste a kenyerét, hogy pénzért lefeküdt férfiakkal. Megint csak: egy pogány prostituált van Jézus felmenői között. Ez egyre felháborítóbb. Hát ha kiderülne egy nagy politikusról, vagy hírességről, hogy az édesanyja prostituált volt, akkor abból lenne nagy botrány. Akkor Máté miért nem hagyja ki a felsorolásból ezeket a botrányokat? Könnyű lett volna megint csak annyit írni: Szalmón fia volt Bóáz…. De Máté direkt megemlíti a kánaáni prostituáltat is. „Bóáz fia Ruthtól Óbéd” Ha tovább haladunk eljutunk Ruthoz, aki talán a legerkölcsösebb volt a felsorolt nők közül. Nála csupán egy dolog hibádzott, mégpedig az, hogy idegen népből származott, móábita volt. A törvény eleve kizárta a lehetőséget, hogy egy ilyen pogány asszony Izrael népéhez tartozhasson. És tessék, itt van ez a móábita, aki Jézus felmenői között szerepel. Nem megbotránkoztató? Hogy a zsidók királya, a messiás ilyen keverékvérből származik? Ezt nem lehetett volna kihagyni a családfából, hogy Jézust ne lehessen betámadni? Máté nem hagyja ki. „Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől.” Eljutunk a negyedik nőhöz. Neki nincs megemlítve a neve, csak annyi, hogy Úriás felesége volt. De ebből minden zsidó ember tudta, hogy Betsabéról van szó. Dávid királlyal kapcsolatban beszélhetett volna sok mindenről Máté. Felsorolhatta volna a hőstetteit, hogy hogyan parittyázta le Góliátot, hogyan győzte le a filiszteusokat. Beszélhetett volna a zsoltárairól, és hogy milyen kiválóan zenélt. Megemlíthette volna, hogy Ő volt az Isten szerinti király. De Máté csupán egy dolgot említ Dáviddal kapcsolatban: Úriás feleségétől született gyermeke. Ugyanis ez a Dávid meglátott egy meztelen nőt, és nem érdekelte, hogy Betsabé az ő hűséges katonájának, Úriásnak a felesége… Magához hívatta és lefeküdt vele. Viszont ebben az egyéjszakás kalandban is megfogant egy gyermek, ezért Dávid mindenféle tervet szőtt, hogy hogyan tudná eltakarni azt, amit tett. Sok mindennel próbálkozott, de végül odajutott, hogy megölette Úriást. Lehetne hőstettekről beszélni, de Máté azt az egy eseményt említi meg, amiből kiderül, hogy Dávid házasságtörő és gyilkos volt. Nem lett volna itt is egyszerűbb a felsorolás: Dávid, Salamon, Roboám? Gondoljunk csak bele ma milyen következménye lenne ennek: valaki elszereti a másik feleségét, és aztán még meg is öleti. Gyalázatos. És egy ilyen aljas felmenője van a messiásnak, a világ megváltójának? Ilyen. És Máté ezt nem hallgatja el. Tehát látjuk Jézus felmenőit, ezt a négy nőt: Támárt, Ráhábot, Ruthot és Betsabét. Botrányos… Prostituáltak, bevándorlók, házasságtörők… Sőt ha még Dávidot is hozzávesszük, akkor mondhatjuk: hazugok, álszentek, gyilkosok. És Manasséról, Áházról, a rossz királyokról még nem is beszéltünk. És Jézus családjába tartoznak? Igen! És Máté mégsem hallgatja el őket? Nem! Jézus családjába tartozhatnak ezek a paráznák, hazugok és csalók is. Éppen ezzel vetíti előre az evangélium azt, hogy miért is jött el a földre Jézus Krisztus karácsonykor. Ezt így fogalmazza meg maga Jézus a későbbiekben: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” Jézus pont azért jött, hogy az ilyen bűnösöket, mint Támár, Ráháb és Betsabé, megtérésre hívja. Azért jött, hogy az olyanok, mint Dávid, az Ő családjához tartozhassanak. Ugyanis János evangéliumának az elején ezt olvashatjuk: „12Akik pedig befogadták, – mármint Jézust – azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” Tehát aki befogadja Jézus Krisztust, az Istentől születik, az beleszületik Isten családjába. Ezt szoktuk újjászületésnek hívni. Van egy általános tévhit, hogy minden ember Isten gyermeke. A Biblia viszont világosan tanítja, hogy nem így van. Minden ember Isten teremtménye, ez igaz. Viszont Isten gyermekévé csak akkor válik valaki, amikor elfogadja Jézus Krisztust megváltójaként. Csak így lehet bekerülni Isten nagy családjába: be kell fogadni Jézust. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy olvasom a Bibliát, hallgatom az Igehirdetést és egyszer csak úgy érzem, hogy Isten azon keresztül engem megszólít. Mintha pont nekem szólna az adott rész. Jézus szól hozzánk és keres minket az Igén keresztül. És ez döntés elé állít bennünket: kezdünk ezzel valamit vagy csak legyintünk? Befogadjuk-e Őt az életünkbe, vagy kizárjuk őt onnan. Karácsonykor ez különösen fontos kérdés. Hiszen Jézus azért jött, hogy minket is hívjon az Ő családjába. És láttuk, hogy milyen az Ő családfája: tele van bűnösökkel. Paráznákkal, hazugokkal, mindenki által megvetett emberekkel. Ebből hadd vonjak most le három következtetést, amit talán magunkkal vihetünk üzenetként. 1. Először is, mint ha azt üzenné ezzel a felsorolással az evangélium, hogy mindegy hogy mi van a múltadban. Mindegy, hogy mit tettél, mit mondtál, kik voltak a felmenőid, milyen életet éltél, hogy mennyire nem felelsz meg a vallási előírásoknak, vagy az erkölcsi normáknak. Ezek mind nem számítanak, ha Jézushoz fordulsz. Jézus pont azért jött, hogy az ilyen bűnösöket, mint mi is vagyunk, meg a Támárék voltak, megtérésre hívja, a családjába fogadja. Szoktuk énekelni sokszor: Amint vagyok… Fogadj el Jézusom. Jézushoz jöhetsz úgy, amint vagy. Nem kell előtte rendbe raknod magad, nem kell megfelelj a közösség elvárásainak, az erkölcsi normáknak. Jézus úgy fogad el, ahogy vagy. Ezt üzeni az a sok-sok botrányos név és történet a családfában. Lehet, te is szégyellsz valamit a múltadból, akár egy-egy felmenődet, tetteidet, gondolataidat, vagy akár a tegnapelőtt kicsattant szentesti vitát, de Jézusnál nem ez számít. Nála az számít, hogy kész vagy-e hozzá fordulni, bűnbánatot tartani és befogadni őt. Ő vár az Ő családjába. És jöhetsz hozzá úgy, ahogy vagy. Hiszen azt ígéri a Szentírás: Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja vétkeinket és megtisztít minket minden gonoszságtól. És a „minden” az bizony minden. Tehát először: úgy jöhetünk Jézushoz, amint vagyunk. 2. Másodszor ez a nemzetségkönyv az emberekkel való kapcsolatunkra is hatással lehet. Különösen itt a gyülekezetben. Hiszen sokszor hallani azt, hogy valaki azért nem jár templomba, mert hogy őt ott elítélték. Persze ezt sokszor csak kifogásnak használják, mert ez a trendi szöveg, amivel lehet dobálózni, de sajnos tényleg előfordul az is, hogy bizony a hívők kinézik az újonnan érkezőt, mert tudják, hogy miket tett a múltban. Hogy ki volt az apja, hogy hogyan élt, meg hát amúgy is, hogyan öltözik… Ha Jézus családfájában ilyen nevek szerepelnek, mint Támár meg Betsabé, akkor mi miért akarjuk lekorlátozni, hogy ki az, aki Jézushoz jöhet és ki az, aki nem? Ha most egy hajléktalan belépne a templomba, hogyan néznénk rá? Vagy ha az a nő jönne most ide, akiről mindenki tudja a városban, hogy fűvel-fával… Hogyan fogadnánk? Megvető tekintetekkel? Arrébb ülnénk? Kiküldenénk? Jézus nem küldi el Őt. Egy budapesti lelkipásztor mesélte egyszer, hogy a gyülekezeti bibliaórára belépett egy nem éppen alkalomhoz illően öltözött hölgy. Kint volt mindene és világos volt, hogy nagyon világi életet él. Viszont a bibliaóra közössége nem tett megjegyzéséket, nem nézték ki őt, hanem elfogadták. Hétről hétre járt ez a hölgy, és hétről hétre egyre szemérmesebben jelent meg. Bent indult valami változás, ami a külsőségeket is változásra indította. Mondhatták volna az első alkalmon, hogy tessék illően felöltözni, de akkor soha többet nem látták volna. Így viszont olyan belső változás indult el, ami a külsőségekben is megmutatkozott. Tehát ez volt a második: Jézus családjába bárki jöhet, ezért mi se utasítsunk el senkit. 3. Harmadjára pedig a félreértéseket szeretném elkerülni. Nem arra szeretnék bátorítani senkit, hogy mivel Jézus úgy is elfogad, éljünk kedvünk és kényünk szerint a bűnben… Hát ha a paráznák is lehetnek a családjában, akkor nyomassuk… Nem erről van szó. Isten családjában rend van. Igen, jöhetünk úgy, ahogy vagyunk, Isten elfogad, nem fog minket kidobni. Viszont azt mondja Jézus, hogy ha mi szeretjük Őt – márpedig a családtagjainkat jó esetben szoktuk szeretni – akkor megtartjuk az Ő parancsolatait. Aki beleszületik Jézus családjába, annak ez meg fog látszódni az életén. Mint az előbbi példában is mondtam, a belső változás meg fog látszani a külső dolgokban is. Tehát semmiképp sem szeretnék arra bátorítani senkit, hogy éljünk vissza Isten kegyelmével és éljünk a bűnnek. Sőt, arra sem bátorítok senkit, hogy a hibáival dicsekedjen. Sokkal inkább arról van szó, hogy jöhetünk Jézushoz ahogy vagyunk, lehetünk az Ő családtagjai, viszont akkor éljünk is úgy. Akkor ne éljünk tovább a paráznaságban. Akkor ne dédelgessük a szívünkben a haragot, a meg nem bocsátást. Akkor ne éljünk pontosan úgy, mint azelőtt. Tehát harmadjára: ha már Jézus családjához tartozunk, akkor éljünk is úgy. Összefoglalván az elhangzottakat: Ezen a karácsonyon Jézus Krisztus nemzetségkönyve előre mutat arra a kegyelemre, hogy Jézus Krisztus mindenki bűnéért eleget tett: Támáréért, Ráhábéért, Dávidéért, az enyémért és a tiedért. Mindegy, hogy a múltban mit tettél, mit mondtál, hogyan éltél, most jöhetsz Jézushoz, aki kész befogadni Téged is az Ő családjába.