Kemény beszéd vagy örök élet beszéde?

---

---

Textus: János 6,60-69 „60Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? 61Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: Ez megbotránkoztat titeket? 62Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? 63A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet. 64De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. 65És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.66Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. 67Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? 68Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. 69És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” Biztosan voltunk már olyan helyzetben, amikor valaki mondott valamit, mi pedig egészen mást értettünk, félrehallottuk. Ugyanaz a mondat elhangzott, mégis két ember kétféleképpen hallotta. Néha ez csak egy apró félreértés, máskor viszont komoly viták forrása. Az elmúlt években az interneten is voltak ilyen különös trendek: feltöltöttek egy hangfelvételt, és az emberek mást és mást hallottak. Valaki ezt értette ki belőle, valaki azt. És ment a vita a kommentekben, fórumokon, hogy mit is mond valójában a titokzatos hangfelvétel. Ugyanaz a hang, mégis egészen különböző hallás. És valahol ez történik János evangéliumának 6. fejezetében is: Jézus tanít, a sokaság hallgatja, mindenki ugyanazt az üzenetet hallja. És mégis kettéválik a hallgatóság. Az egyik csoport „kemény beszédként”, a másik csoport Péterrel az élén „örök élet beszédeként” hallja azt, amit Jézus mond. Na most akkor hogy is van ez? Kemény beszéd az, amit Jézus mond, vagy örök élet beszéde? Hogyan lehetséges, hogy ugyanazt hallják, mégis ennyire máshogyan fogadják? Talán a különbség nem is a fülben van, hanem a szívben. Nem csak az a kérdés, hogy mit mond Jézus — hanem az is, hogy hogyan halljuk mi Őt. Mert ma is megtörténhet, hogy ugyanaz az Ige, ugyanaz az evangélium hangzik, és az valakinek teher, botrány, túl kemény szó… másnak pedig élet és üdvösség. Ezért ma a kérdés nemcsak az, hogy mit mondott akkor Jézus, hanem az is: mi hogyan hallgatjuk őt ma? Számunkra kemény beszéd, vagy örök élet beszéde az, amit nekünk akar mondani? Az olvasott Igénkben voltak olyanok, akik számára kemény beszéd volt Jézus tanítása. Eddig általában kívülről jött a támadás: a farizeusok, a vallási vezetők vitatkoztak Jézussal, ők voltak azok, akik ellene fordultak. Itt viszont most nem kívülről jön az ellenállás, hanem belülről. Nem a kívülállók támadnak, hanem a tanítványok zúgolódnak. Olyan emberek, akik ott voltak Jézus körül, akik hallgatták, akik követték őt egy ideig. És mégis azt mondják: „Kemény beszéd ez.” Ebből nem kérünk, ezt mi nem tudjuk hallgatni, inkább itt hagyjuk Jézust. És olvassuk is az Igében: sokan otthagyták őt, visszavonultak a tanítványságból. Ez azt mutatja, hogy lehet úgy is közel lenni Jézushoz, hogy valaki végül mégis elhagyja Őt. Lehet úgy is hallgatni az igét, hogy egyszer csak azt mondjuk: ez túl sok, ez túl nehéz, ez nem az, amire számítottam, inkább elmegyek… Talán a gyülekezetből is emlékszünk ilyenre. Talán eszünkbe jut valaki, aki egykor aktívan járt a templomba, hallgatta az Igét, úgy is tűnt, hogy Jézusra figyel, aztán egyszer csak eltűnt. Először ritkábban járt, majd teljesen kikopott az alkalmakról és a közösségből. Persze ennek ezernyi oka lehet, hogy miért így történt, de biztos van olyan, akit ha megkérdeznénk, akkor hasonlóan válaszolna: Túl kemény beszéd ez, nem akarom ezt hallgatni. Azért mondták ezek a tanítványok az Igében, hogy „kemény beszéd ez”, mert Jézus nem azt adta nekik, amit ők vártak. Ők már előzőleg látták a kenyérszaporítást. Átéltek valami különlegeset. És sokan ezért mentek utána: mert Jézus tud segíteni, tud adni, tud csodát tenni, tudja enyhíteni az élet terheit. Kellett nekik a kenyér. Kellett nekik az áldás. Kellett nekik egy olyan Messiás, aki látványosan győz, aki felemeli a népet, aki diadalmas király lesz. Ezzel szemben miről beszél Jézus? Hogy Ő nem olyan Messiás, aki veszendő eledelt ad a hozzátérőknek, hanem aki saját magát adja mennyei eledelül. Hogy Ő olyan megváltó, aki a testét és a vérét adja a népéért. Hogy Ő a mennyből szállt le és oda fog visszamenni. De ez nem tetszett a hallgatóságnak, mert ez szemben állt az előzetes elképzeléseikkel. Kellett nekik a kenyér, kellett nekik egy diadalmas megváltó, kellett a vallásos szolgáltatás, de Jézus maga nem. Inkább ott hagyták… És ma is előfordul ez, hogy mást várnánk Jézustól, mint amit Ő szeretne mondani nekünk… Mert nagyon szeretjük hallgatni a szerető, kegyelmes, bátorító Istent. Szeretjük azokat az igéket, amelyek megnyugtatnak, felemelnek, vigasztalnak. Amikor arról hallunk, hogy Isten szeret, hogy megbocsát, hogy hordoz, hogy segít, akkor könnyű azt mondani: igen, ez jó, erre szükségem van. És Jézust lealacsonyítjuk egy tanácsadó coach-csá, aki inspiráló idézeteket ad nekünk, amikor arra van szükségünk. De amikor ugyanaz a Jézus arról beszél: tagadd meg magad, vedd fel a kereszted, hagyd el a bűnt, engedd, hogy átformáljalak, akkor hirtelen már nem olyan kényelmes hallgatni. És sokszor itt hangzik el bennünk ugyanaz a mondat: kemény beszéd ez. Mert a szívünk szeretné, ha Jézus csak segítene, de nem szólna bele az életünkbe. Szeretnénk az áldásait, de nem mindig szeretnénk az Urat. Szeretnénk, hogy Isten megoldja a problémáinkat, de közben ne kelljen megváltoznunk. Csak ne kelljen a kemény beszédet hallanunk… De hát nem éppen az Úrnak szeretete mutatkozik meg a kemény szavaiban is? Azt mondja a Jelenések könyvében Jézus: „akit szeretek, azt én megfeddem és megfenyítem”. Úgy, mint a szülők a gyermekeiket. Hát miért mondja meg az édesapa meg az édesanya a gyerekének azt, ha rosszat csinált? Azért, hogy a gyerek rosszul érezze magát, hogy a gyereknek lelki traumát okozzanak? Nem. Hanem azért, hogy a gyerek megtanulja mi a jó és mi a rossz. És végsősoron ő jár jól, ha a szüleire hallgat és a helyes úton tud járni. Hát látjuk azt is, hogy mi van azokkal a gyerekekkel, akiket sosem neveltek… Na de mi van azokkal a hívőkkel, akik a mennyei Atya feddését próbálják kikerülni? És csak a szeretet, meg a kegyelem… Igen, ez az evangélium, hogy Isten megkegyelmez. De arról is beszél az Ige, hogy a kegyelem után, mint gyermekek, hálából hallgassunk az Atya intésére, mert az is a javunkra van. Mert ez a szeretetének a jele, hogy fontos számára az életünk és fontos számára, hogy a helyes úton járjunk. Tudsz-e így örülni Isten kemény szavainak is? Tudod-e örömmel fogadni, amikor Isten rámutat egy bűnödre: de jó, hogy ezt is letehetem, mehetek a kegyelemhez és egyre inkább az Ő képére formálódhatok!? Vagy folyton csak a háborgás: túl kemény beszéd ez és inkább ott hagyom Jézust… Sokan így döntöttek… És amikor ezt Jézus látja, odafordul a 12-höz, a szűk tanítványi körhöz és őket is megkérdezi: Vajon ti is el akartok menni? Mintha azt mondaná: rendben, másoknak kemény volt, mások visszafordultak, de most ti jöttök. Ti mit kezdtek ezzel? Ti hogyan halljátok az én beszédemet? Számotokra is csak teher, csak botrány? Ez a kérdés nekünk is szól. Jézus ma is ugyanígy kérdez: te is el akarsz menni? Te is ott hagysz, amikor keményen szólok? Te is csak addig maradsz, amíg kényelmes? Amíg belefér az elképzeléseidbe? Amíg azt kapod tőlem, amit vársz? Hát sokan csak eddig maradnak, igen. Ott hagyják Jézust és mennek máshol keresni azt a boldogságot, amit csak is Jézus tud megadni. Van, aki a sikerben keresi: majd ha elértem ezt a pozíciót, majd ha megbecsülnek, majd ha végre valaki leszek. Van, aki a vagyonban bízik: ha több lesz, ha biztosabb lesz, akkor majd nyugodt leszek. Van, aki a családban keresi: majd a gyerek, majd a házasság, majd a szeretteim... Van, aki az élvezetekben: szórakozásban, élményekben, szexualitásban próbálja megtalálni azt, amit igazán keres. Csakhogy ezek mind olyan dolgok, amelyek lehetnek jók, de nem tudnak mit kezdeni azzal a szükséggel, amit egyedül Jézus tud betölteni. Ezt mutatja be az Úr is Jeremiás könyvének 2. fejezetében, amikor ezt mondja: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet” Micsoda találó kép ez. Az Úr azt mondja: én vagyok az élő víz forrása. Én vagyok az, aki valóban fel tudja üdíteni a szomjazó lelket. És mégis, hátat fordítotok nekem és elkezdtek gödröket ásni. Olyan tárolókat, amelyekbe egy ideig talán összegyűlik valami víz, de aztán kiderül, hogy repedezett a faluk és elfolyik belőlük minden. Nem marad meg benne az, amire igazán szükségetek lenne. Amikor máshol keressük azt, amit csak Jézus adhat meg, ugyanezt tesszük. Azt gondoljuk, hogy majd a pénz megtart, majd a siker, egy kapcsolat vagy egy élmény boldoggá tesz. Egy ideig talán tényleg úgy tűnik, hogy van bennük víz. De aztán megposhad, elfolyik, kiürül. És a szív újra szomjas marad. És ezért olyan komoly Jézus kérdése: „Ti is el akartok menni?” Mert nem csak arról van szó, hogy valaki elmegy egy gyülekezetből vagy elhagy egy vallásos szokást. Hanem arról, hogy elhagyja-e az élő forrást. Hogy lecseréli-e Krisztust valamire, ami végül nem tartja meg, amitől végül szomjan hal… Neked vannak-e ilyen repedezett falú víztározóid, amiket magadnak építettél és amiből szeretnéd a szomjúságod enyhíteni? Vagy azért építetted, hogy biztos, ami biztos legyen valami az élő forrás mellett is? Mi az a víztározó, amit le kéne rombolni? Mert sehol máshol nem találhatod meg azt, amit egyedül Jézus tud megadni. Ezt Péter is felismerte. Ezért nagyon egyszerű a válasza: Uram, kihez mehetnénk? Sehol máshol nem kaphatjuk meg azt, amit Te tudsz adni! Hiszen örök élet beszéde van Tenálad! Péter felismeri: Jézus nélkül nincs élet. Jézus nélkül csak repedt tározók vannak. Jézus nélkül csak ideig-óráig tartó pótlékok vannak. De nála van az örök élet beszéde, hiszen az Ő beszéde Lélek és élet. Péter nem látott más opciót Jézuson kívül. Elképzelhetetlen volt számára, hogy Jézus nélkül folytassa az életét, nem hagyott magának menekülőutakat. Hiszen tudta, hogy egyedül Jézusra van szüksége, megismerte Őt, annak aki: Ő az Isten Szentje. Te el tudod képzelni Jézus nélkül az életed? Mert ha igen, akkor érdemes átgondolni, hogy tényleg ismered-e Őt. Mert az nem igazi tanítványság, ha néha meghallgatod, odafigyelsz rá, de közben csak egy adalék az életedhez… Jézus követése teljes odaszánást kíván. Nem csak a vasárnap délelőttöt, hanem az egész életünket. A 16. század elején Hernán Cortes Kuba kormányzója volt. Kubából áthajózott Mexikó földjére azzal a céllal, hogy kincseket gyűjtsön Spanyolország számára és az önmaga dicsőségére. Bár még csak 34 éves volt, az ifjú kapitány egész életét erre a lehetőségre tette fel. A parancsnoksága alatt álló katonák azonban nem voltak olyan elszántak, mint ő. Miután partot értek, útjára indult a szóbeszéd, hogy az emberek fellázadnak és visszatérnek a hajóval Kubába. Mi volt hát Cortes megoldása, hogy ezt megakadályozza? Felégette a hajót. Ezt az konkvisztádort nem erkölcsi példaként szeretném elénk állítani, de jól szemlélteti az ő története, hogy mire van szükség a tanítványsághoz. Fel kell égetni a hajót. Fel kell égetni a menekülőutakat. Mert Jézust csak a teljes szívünkkel lehet követni. Itt válik ketté minden az olvasott történetben. Ugyanazt hallják. Ugyanaz a Jézus szól. Az egyik ember azt mondja: „Kemény beszéd ez” – és elmegy. A másik azt mondja: „Uram, kihez mehetnénk?” – és ott marad Jézusnál. Mert Péter számára ez volt a döntő: nincs más. Nincs más, aki bűnt bocsát meg. Nincs más, aki életet ad. Nincs más, aki az Atyához vezet. Nincs más, aki megtart, amikor minden más kifolyik a kezeim közül. Jézus nem egy lehetőség volt neki, hanem az egyetlen. És Jézus ma is ugyanezt kérdezi: Te is el akarsz menni? Maradsz vagy keresel magadnak repedt tározókat? Maradsz vagy hagysz egy menekülőutat? A tanítványság ott kezdődik igazán, amikor kimondjuk: Uram, nincs hova mennem Nem akarok mást. Nem cserélem le az élő forrást. Nem építek pótlékokat. Nem hagyok magamnak más utat. Uram, kihez mehetnék? Hiszen nálad van az örök élet beszéde. Amen.