Háromszoros advent

---

---

Lectio: Jelenések 22,6-21 6És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie.7És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.8Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket.9De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: Istent imádd!10És így szólt hozzám: Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van.11Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is! 12Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. 13Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. 14Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. 15Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot.16Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. 17A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! 18Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; 19ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.20Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! 21Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen. Textus: Jelenések 22,20 20Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az advent szó eljövetelt jelent. Jézus a felolvasott hosszabb Igében pedig háromszor mondja el: Íme, hamar eljövök. Háromszoros adventről olvashattunk. Tehát az adventi időszakban nem csak Jézus első eljövetelére, a karácsonyra emlékezünk, hanem előre tekintünk az ő második eljövetelére is, amikor visszajön, véget vet a világtörténelemnek, megítél élőket és holtakat és létrehozza az új eget és új földet. Erről az adventről, erről az eljövetelről olvashatunk a Jelenések könyvében. Méghozzá itt a 22. fejezetben háromszor mondja el Jézus, hogy eljövök. A mai Istentiszteleten ezt a három „eljövök” mondást, ezt a három adventet fogjuk megvizsgálni. Mert bár ugyanarról az eljövetelről szól, mégis különböző aspektusait mutatja meg annak. Tehát szeretnék szólni: 1. az engedelmesség adventjéről 2. az ítélet adventjéről 3. és a vágyakozás adventjéről. 1. Tehát az első az engedelmesség adventje. Ezt mondja Jézus: „7És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” Itt azzal kezdeném, hogy mivel Jézus azt ígéri, hogy hamar eljön, mi általában elég sokat beszélünk a várakozásról adventben. Várjuk, hogy ő eljöjjön. Szoktuk ezt a várakozás időszakának is nevezni. És azon gondolkoztam el, hogy a mindennapi életben mit szoktunk érteni várakozás alatt: Várunk a buszra, várunk a villamosra. Várunk a másikra, amikor késik a megbeszélt találkozóról. Várunk arra, hogy behívjanak a rendelőbe és addig a váróteremben üldögélünk. Tehát van konkrétan egy olyan helyiség is, amit váróteremnek hívunk, aminek egyedül az a funkciója, hogy ott várakozzunk. Amit pedig megfigyeltem az említett példákon keresztül, az az, hogy amikor a várakozásra gondolunk, akkor egy passzív dolog, egy passzív folyamat jut az eszünkbe, ahol nem nagyon tudunk mit kezdeni, esetleg megpróbáljuk elütni az időt, de végsősoron tehetetlenül várunk arra, hogy valami megtörténjen. Aztán elgondolkoztam azon is, a mindennapokon túllépve, hogy így adventben milyen várakozási szokások vannak. Hogy az emberek hogyan várják Jézust. Nagyon sokszor az adventi alkalmakon az a fő üzenet, hogy álljunk meg kicsit, lépjünk ki a mindennapi rohanásunkból és gondoljuk át, hogy hogyan is várjuk Jézust, hogy hogyan lépünk be adventbe. Kicsit töltsünk időt az elcsendesedéssel, a megállással. És ez persze jól is van így, jó ezeket átgondolni. De ez is alapvetően egy passzív hozzáállás. Aztán eszembe jutottak a 19. századnak a különböző szektás mozgalmai, különösen gondoltam a millerita mozgalomra, akik kiszámolták napra pontosan, hogy mikor jön vissza Jézus. Az emberek otthagyták a munkahelyeiket, eladták a házukat, eladományozták a vagyonukat, és kimentek egy magas hegytetőre, hogy majd ott várják vissza Jézust. Na most képzelhetjük, hogy ennek nagy csalódás lett a vége, hiszen Jézus nem jött vissza. Csak az Atya ismeri azt az órát, amikor ez bekövetkezik. De ez már probléma volt az első században is. Már a Bibliában is látunk erre példát. Pál apostolnak meg kell inteni a thesszalonikaiakat, hogy ne tétlenkedjenek. Ugyanis voltak olyanok, akik nem dolgoztak, akik ott hagyták a munkájukat, hiszen Jézus nem sokára úgy is visszajön, úgyhogy feleslegessé válik a munka. Tehát a Jézusra való várakozásra is hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint egy passzív dologra: most várakozom, nem csinálok semmi mást. Sokan abba a túlzásba is estek az egyháztörténet során, hogy tétlenül, ölbetett kézzel várták a világvégét. Viszont Jézus egészen mással köti össze a várakozást. Nem azt mondja: Boldog, aki türelmesen vár, aki nem csinál semmit addig, amíg vissza nem térek. Hanem arra hívja fel a figyelmünket: „Boldog, aki megtartja e prófétai könyv igéit”. Boldog, aki megtartja azt, amit Jézus mond, aki engedelmeskedik az Ő szavának. Boldog, aki aktívan, szolgálattal várakozik Jézusra. Erre Jézus több példázata is utal egyébként: gondolhatunk a talentumok vagy a hű és gonosz szolga példázatára is. Jézust várni nem egy passzív folyamat, hanem nagyon is aktív. Jézust várni azt jelenti, hogy én engedelmeskedem Jézusnak. Ebből meg fakad, hogy szolgálom Őt, hogy végzem azt a feladatot, amit Ő rám bízott. Ilyen az igazi várakozás. Ez a legjobb módja az adventnek, a Jézusra való várakozásnak. Hogy Uramnak vallom Őt, alárendelem magam neki, komolyan veszem amit mond, és cselekszem azt, amivel megbízott engem. Aki várja Jézust, az nem hátra dől a székben, hanem mindent megtesz azért, hogy Jézus kedvében járjon, hogy neki engedelmeskedjen. Olyan ez, mint amikor valaki nagyon fontos érkezik hozzánk vendégségbe. Valaki olyan, akinek nagyon számít számunkra a véleménye. Akkor nyilván úgy készülődünk, úgy rakunk rendet, hogy azzal elnyerjük az Ő tetszését. A készülődés, a rendrakás, az aktív várakozás a szeretet jele. Azt fejezi ki, hogy alig várom hogy megérkezz, ezért mindent próbálok úgy tenni, úgy felkészíteni, hogy azzal a kedvedben járjak. Éppen ezért az első eljövök az engedelmesség adventje. Mert aki tényleg várja Jézust, annak az élete is bemutatja ezt a várakozást. Mert az adventi várakozás nem egy passzív, hanem egy nagyon is aktív dolog. Hiszen hozzátartozik az aktív készülődés és a folyamatos engedelmesség. És azt mondja Jézus, hogy boldog az ilyen ember, aki engedelmességgel készül az Ő visszajövetelére. Tehát az advent egyik fontos eleme: az engedelmesség. 2. A második az ítélet adventje. Ezt mondja Jézus: „12Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.” Jézus azt mondja, hogy amikor visszajön, akkor hozza a jutalmat is. Viszont ez a jutalom nem csak pozitív lehet, hanem nyilván az igaz jó jutalmat, a gonosz rossz jutalmat érdemel. Ezt úgy fogalmazza meg az Ige, hogy akkor megfizet mindenkinek a cselekedete szerint. Na most akkor hogy is van ez? Nem kegyelemből hit által van üdvösség? Hogy jönnek ide a cselekedetek? Ezek szerint, ha több jót teszek, mint rosszat, akkor rendben vagyok? Nem egészen erről van szó. Jézus ezt ki is fejti, hogy hogyan kell ezt érteni. Haladjunk visszafele. Azt mondja Jézus, hogy aki gonoszt cselekedett (fel is sorolja: a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot), azok kívül maradnak. Azok nem mehetnek be az élet fájához, tehát a kárhozatra jutnak. Na de akkor mi van például Dávid királlyal? Dávid parázna meg gyilkos is volt, a hazugságot is cselekedte… Vagy ami még fontosabb számunkra: mi lesz így velünk? Mert alapvetően mindnyájan innen indulunk: nem Istentől, hanem valami mástól várjuk a boldogságunkat, a kiteljesedésünket és így rögtön bálványimádókká válunk. Arról nem is beszélve, hogy milyen sokszor meghatároznak a parázna és gyilkos indulatok, és mennyire átszövi az életünket a hazugság is. Mi lesz velünk? Ki vagyunk zárva Isten közösségéből, kívül maradunk, hiszen Ő nem tűrheti meg a bűnt… Mi lesz most? Hát meg kell mosakodni… Koszosan nem lehet a szent és tiszta Isten jelenlétébe menni, ezért szükség van megtisztulásra. Tehát ha valaki kívül is van, bejuthat, csak meg kell mosnia a ruháját. És a Jelenések könyve egy másik helyen meg is mondja, hogy mi az a „mosószer” ami 100%-osan tisztára mossa a mi ruhánkat: a bárány vére. Isten bárányának, Jézusnak a vére. Akit Jézus vére megtisztít a bűn mocskától, arra Isten úgy fog tekinteni, mint aki patyolat tiszta, mint aki sosem volt koszos. Mert Jézus a mi koszos ruhánkat magára vette és megajándékozott minket az Ő tiszta ruhájával. Eszembe jutott egy történet, amit hallottam egyszer, elvileg régen történt meg: A történet két testvérről szól. Mind a ketten elég sötét életet éltek, de időközben az egyik megtért és más életet folytatott. Hiába hívogatta testvérét a megtérésre, az inkább egyre mélyebbre csúszott a lejtőn. Végül olyan mélyre jutott, hogy gyilkosságot követett el egy kocsmai verekedés során. Közvetlen a gyilkosság után a testvéréhez menekült. Hamar elhadarta a testvérének, hogy mi történt, ledobálta magáról a véres ruhát, és miután a testvére adott neki tiszta ruhát, elbújt. Egy idő múlva megérkeztek az üldözők, és hirtelen arra gondolt a testvére, hogy magára veszi a véres ruhákat, és úgy fogadja az üldözőket, mintha ő lenne a gyilkos. Elvitték, tárgyalás, halálos ítélet. Végrehajtották az ítéletet az ártatlan testvéren. Erről értesült nyilván a másik és nem bírta elviselni azt, ami történt. Másnap önként jelentkezett a rendőrségen, feladta magát, és váltig állította, hogy ő volt a gyilkos, ez tévedés, és a testvére halt meg helyette. Állítólag nem tudott mit tenni az igazságszolgáltatás. Azt mondták, hogy nem lehet még egy embert elítélni, kivégezni, ezért valaki már meghalt. A büntetés végbement ezért a bűnért. S végül ez a megrendítő esemény lett az, ami ezt az embert Jézus tanítványává tette. Így értette meg azt, amit Jézus tett érte. Ahhoz hasonlóan, ahogy az ő testvére magára vette az ő véres ruháját és odaadta neki a saját tiszta ruháját, úgy vette magára Jézus a mi bűneinket, a mi mocskos ruhánkat és készített nekünk fehér ruhát a mennyben. De Luther is nagyon szépen fogalmaz: "Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én meg a te bűnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet, és nekem ajándékoztad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, s olyanná tettél, amilyen nem voltam.” És az, hogy Jézus eljövetelekor milyen ítélet alá esünk, hogy melyik csoporthoz fogunk tartozni, nem ott fog eldőlni. Az most dől el, a földi életben. És az dönti el, hogy milyen Jézushoz a viszonyunk. Hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk Őt. Hogy az Ő vére megtisztít-e bennünket, vagy maradunk a bűn mocskában. Lehet, hogy a te életedben már eldőlt, mert megtértél, mert Jézus már megtisztított. Az is lehet, hogy ma dől el, mert ma is van lehetőség Jézushoz térni. Hangzik az Igében is, nem is egyszer, háromszor: JÖJJ! JÖJJ! JÖJJ! Lehet az élet vizét venni, lehet Jézushoz jönni, megtisztulni és örök életet kapni. A kérdés csak az: jössz-e? Fontos a kérdés, mert Jézus hamar jön. És ez a görög szó, ami az eredetiben itt áll, nem csak azt jelenti, hogy hamarosan, hanem azt is, hogy váratlanul, gyorsan, hirtelen. Nem tudjuk, hogy Jézus mikor jön vissza, de az biztos, hogy nagyon váratlan lesz. Lehet, hogy ma, lehet, hogy holnap, lehet, hogy ezer év múlva, nem tudjuk. A kérdés viszont az: készen állsz-e? Tiszta ruhában fog-e találni? És ehhez nyilván az is hozzátartozik, hogy azt sem tudjuk, hogy az életünk mikor fog véget érni, hogy mennyi időt kapunk még. És ez nem ijesztgetés, hanem meghívás arra, hogy időben térjünk Jézushoz, hogy ne legyen kétség afelől, hogy mi lesz velünk. Te készen állsz? Mert az advent, Jézus eljövetelének második fontos eleme: az ítélet. 3. A harmadik a vágyakozás adventje. Jézus harmadszor is elmondja: Bizony, hamar eljövök. János apostol pedig rögtön rávágja: Ámen! Jöjj, Uram Jézus! Azaz: legyen úgy, már nagyon várom, hogy visszajöjj, hogy újra szemtől szemben láthassalak, hogy helyrehozz mindent! És azt hiszem ez minden Jézust követő ember vágya: vágyunk rá, hogy teljes közösségben lehessünk Jézussal, hogy ő véget vessen a gonoszságnak, hogy megszűnjön a bűn, hogy ne legyen többé fájdalom. Jöjj, Uram Jézus! Akit szeretünk, azt nagyon várjuk. Biztos átéltük már azt, hogy valakit vártunk, legyen az egy vendég, vagy egy családtagunk és már az ablakban lestük, hogy mikor érkezik már meg. Aki szereti Jézust, abban mindenképp ott van ez a vágy, hogy „Jöjj, Uram Jézus!” Hiszen az egyházat a Biblia a menyasszonyhoz hasonlítja, aki várja a vőlegényt. A menyasszony pedig nem muszájból várja a párját, hanem mert szereti. A hívők sem azért várják vissza Jézust, mert muszáj, meg mert egy jó hívő ezt csinálja, hanem mert szeretik. Te szereted Jézust? Nem az ajándékait, nem az áldásait, nem azt, hogy Ő megsegít és gondoskodik rólad… Hanem szereted-e Őt magát? Az Ő személyét? Vágysz-e a vele való találkozásra ebben az adventben és majd az Ő eljövetelekor? Hadd kérdezze Jézus ma tőled is, amit anno Pétertől is kérdezett: Szeretsz-e engem? Vágyakozol-e hozzám? És az, hogy Jézust vágyakozva várhatjuk reményt is ad: hiszen amikor Ő visszatér, mindent helyreállít. Bármilyen törést, nehézséget az életedben helyrehoz. Maga a jelenések könyve ígéri: „Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, 4és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” Jézus vissza fog térni, és letöröl minden könnyet a szemünkről. És a mi földi nehézségeink, szenvedéseink, amik most nagyon meggyötörnek és nagyon nehezek, eltörpülnek a dicsőség és öröm mellett, amit Jézus készít nekünk már most adventben és majd az örökkévalóságban. Tehát ugyanannak az eljövetelnek, adventnek három aspektusát láttuk. Az első volt az engedelmesség adventje, hiszen Jézus várása nem egy passzív, hanem egy nagyon is aktív dolog. Hiszen, ha valaki olyat várunk, akit szeretünk, akkor aktívan készülődünk és mindennel igyekszünk a kedvében járni. Másodjára az ítélet adventjével foglalkoztunk, hiszen amikor Jézus visszatér, akkor ítélni fog élőket és holtakat. Láttuk, hogy bár alapvetően mind kívül vagyunk az Istennel való közösségből, Ő mégis hív és szeretne nekünk tiszta ruhát adni, hogy vele lehessünk. A harmadik pedig a vágyakozás adventje volt. Hiszen akit szeretünk, azzal szeretnénk találkozni. A kérdés az: szeretjük-e Jézust? És vágyunk-e a vele való találkozásra, ami nagy reményt is ad, mert Ő letöröl majd a szemünkről minden könnyet. Jézus háromszor mondja: Íme, hamar eljövök. De háromszor mondja azt is: Jöjj! Megmozdulunk-e erre? És várjuk-e engedelmességgel, megmosakodással és vágyakozással az Ő eljövetelét?