Mennyei polgárjog

---

---

Textus: Filippi 3,20 "Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül." Amikor előveszünk egy útlevelet, vagy egy személyi igazolványt, az megmutatja, hogy hová tartozunk. Talán itt valamennyien magyar állampolgárok vagyunk. Magyar állampolgárként vannak jogaink, kötelességeink, és egy közösségnek a részei vagyunk. Amikor külföldön elővesszük a magyar iratainkat, akkor rögtön tudják rólunk, hogy honnan jöttünk. És talán még a sztereotípiák is felébrednek, hiszen az okirat mögött van egy ország, egy kultúra, egy hovatartozás. De nem csak ennyiből áll az identitásunk. Pál apostol a Filippiben élő keresztyéneknek valami ennél sokkal fontosabbat mond: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk.” A levél címzettjei pontosan értették, hogy miről van szó, hiszen Filippi a római birodalom része volt, így talán voltak közöttük is római állampolgárok. Ez nem volt magától értetődő, ez egy kiváltság volt, ha valakinek volt római polgárjoga, amit vagy öröklött, vagy valamilyen módon kiérdemelt. Ebből egyébként sok előny és kötelesség fakadt. De Pál emlékeztet a levelében: a legfontosabb állampolgárság nem a római, nem is a magyar, hanem a mennyei. A megtért, újjászületett hívőknek a mennyben van polgárjoguk. És bár még itt élnek a földön, elsődlegesen már egy másik országhoz, Isten országához tartoznak. Érdekesen fogalmaz Pál. Nem azt mondja, hogy nekünk pedig a mennyben polgárjogunk LESZ. Majd, ha meghalunk, meg Jézus visszatér, akkor a mennybe kerülünk és állampolgárok leszünk a jövőben. Azt mondja: polgárjogunk VAN. Most. Ebben a pillanatban. Miért így fogalmaz? Egyrészt Jézusban kész van az üdvösség. Aki azt hittel elfogadja, annak örök élete van. Másrészt a mennyei állampolgárságunknak, ami nyilván majd a jövőben teljesedik ki, már itt a jelenben is következménye van. A jelenre is kihatással van, azt is meghatározza. Ennek a kifejezésére használja Pál a római állampolgárság képét, úgyhogy ezt szeretnénk ma megvizsgálni, hogy mit is jelent ez a kép és mit üzenhet számunkra. A római polgárjog sokféle előnnyel és kötelességgel járt, én ezek közül, most hármat szeretnék kiemelni. 1. Kezdjük is az elsővel. Az adófizetés és egyebek mellett a római állampolgárok egyik legfontosabb kötelessége a hűség volt. Hűség Róma és a császár felé. Ezt a hűséget sokszor tettekben is ki kellett fejezniük az állampolgároknak. Na már most, ha a hívők a mennyek országának állampolgárai, akkor ők hűséggel tartoznak az Úrnak. Ha az Istenhez való hűségre gondolunk, akkor talán az jut eszünkbe, hogy az a hűséges, aki kész az életét adni Istenért, meg aki az üldözés és bántások ellenére is kitart; én is gondolkoztam, hogy melyik mártírról hozzak példatörténetet… De rájöttem, hogy sokkal fontosabb arról beszélni, hogy a hűség kicsiben kezdődik. Van egy régi anekdota, amely szerint egy ötvenéves házassági évfordulóját ünneplő házaspártól megkérdezte valamelyik vendég: Mi volt a titka annak, hogy ötven éven keresztül ilyen békés, boldog házasságban éltek? Mire a férfi így válaszolt: Egyszerű! Ötven évvel ezelőtt megbeszéltük azt, hogy minden kis dologban, ami adódik az életünkben, a feleségem fog dönteni, és minden nagy dologban én. És sikerült? - kérdezte tovább a vendég. Óh, hogyne, nagyszerűen, mert ötven éven keresztül nagy dolgok sosem történtek az életünkben… Csupa kis dolog között telik az életünk. A nagy dolgok is a kicsikből állnak össze. Egy sportoló sem a stadionban válik bajnokká. Hanem reggelenként az edzőteremben. És ha a kis dolgokban, az edzésben, az étrendben és az egyebekben hű, akkor ez a versenyen meg fog mutatkozni. Nem véletlen mondta Jézus – más kontextusban, de az életünk sok területére igaz ez -: Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Nekünk, hála Istennek, nem kell az életünket adni, meg életveszélyben kitartani Jézus mellett. Persze ez is előfordulhat… De a hűség kicsiben kezdődik. Ott kezdődik, hogy bár lenne lehetőségem feketén pénzt keresni, én mégis becsületes maradok. Ott kezdődik, hogy egy hazugsággal könnyedén megoldhatnék egy kellemetlen helyzetet, mégis vállalom az igazságot. Ott kezdődik, hogy a templomban észreveszem a mellettem ülőt, ha kell adok neki egy zsebkendőt, vagy megkérdezem hogy van, vagy ha még nem láttam, akkor odalépek hozzá bemutatkozni… Kevesen hűnek lenni. Mert a kis dolgokban hűségesnek maradni az egy áldott dolog. A kis dolgokban való hűtlenség pedig áldatlan állapotokhoz vezet. Gondoljunk csak bele: egy rossz szó hogy tönkre tudja vágni az egész napunkat. Vagy a családok életét hogy megkeserítik apró dolgok: hogy milyen kupit hagyott a konyhában, meg a zokni is szanaszét… Vagy egy kis pletykával mennyit tudunk ártani… Ez a sok kis apróság összeadódik és romba dönti a nagy dolgokat is. Romba dönti a házasságokat, a munkahelyi légkört, a baráti kapcsolatokat… A kis dolgokon dől el sok minden. Ez így van a lelki életben is. Sokszor a lelkünk állapotát az határozza meg, hogy a kevesen tudunk-e hűek lenni. Hogy a napi csendességünkre odaszánjuk-e azt a kis időt. Hogy tudunk-e kitartóan imádkozni a testvérért. Hogy végezzük-e hűségesen azt a szolgálatot, amit Isten ránk bízott. Hogy van-e önfegyelmünk a kísértések között… Lehetne sorolni sok dolgot. De ha a kevesen hamisak vagyunk, akkor bizony a sokon még hamisabbak leszünk… Kedves Testvérem! Tudsz-e hű lenni? Vagy mindig csak az álmodozás megy, hogy majd a nagy dolgokban… Közben meg hamis vagy a kicsikben? Velem sokszor előfordul, hogy tervezem, hogy majd a nagy szolgálatok és próbák között hogyan tartok ki Isten mellett, hogy leszek az Ő hűséges szolgája… Közben meg a teljesen hétköznapi dolgokban, például a lustaságban elbukok és hamis leszek… Senkit sem arra szeretnék bátorítani, hogy erőlködjünk a hűségben. A görögben a hűséges szó a πιστος. Ez bizony azt is jelenti, hogy hívő. Ezt a magyar nyelvünk is kifejezi: hűség, hívség… Mert csak az tud hűséges lenni, aki hívő, aki kapcsolatban van azzal, akiről azt ígéri az Ige: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.” A hívő ember hűségének az alapját a hűséges Istenbe vetett hit adja. Anélkül nem megy. De ha rácsodálkozunk az Ő hűségére, ami elhordozott minket akkor is, amikor mi hűtlenek voltunk, akkor hálából mi is szeretnénk hűek maradni. Tehát először is ez jellemzi a mennyek országának állampolgárait, hogy hűségesek ahhoz, aki maga a hűség. 2. A második dolog, amit ki szeretnék emelni, az az, hogy a római állampolgárok bizonyos védelem alatt álltak. Talán emlékszünk Pál apostol történetére. Amikor Jeruzsálemben fellázadt ellene a tömeg, a római hatóságok elfogták és korbáccsal akarták őt kivallatni. Pál ekkor megkérdezte az egyik tisztet: „Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?”. Egyértelmű volt, hogy nem. Meg is ijedt az ezredes, nem is korbácsoltatták meg Pál apostolt, hiszen védte őt a római jog. Egy másik esetben Pál fogságban volt és Jeruzsálembe akarták őt vitetni, hogy ott ítéljenek az ügyéről és kivégezzék. Pál ekkor fellebbezett és élt a jogával, hogy római polgárként a császár elé mehet, és így maga a császár lesz a perdöntő. Tehát Pál apostol életében is látjuk, hogy aki római polgár volt, az bizonyos értelemben a császár védelme alatt állt és az uralkodó ítélete nélkül nem lehetett őt bántani. Mennyivel inkább így van ez a mennyei állampolgárok esetében… A menny polgárai az uralkodó védelme alatt állnak. Ez nem azt jelenti, hogy nem történhet velük semmi rossz vagy nehéz, de jelenti azt, hogy minden, ami őket éri, az a király engedélyével történik. Arról az Úr tud és azt tudja a javukra fordítani. Jézus maga mondja: nektek pedig még a hajatok szála is számon van tartva. Ezt idézi fel a káté is, amikor azt írja: úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejemről, sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia. Isten országának a polgárai mennyei védelem alatt állnak. Ha te ehhez a csoporthoz tartozol, akkor csak olyan dolog érhet téged, ami elment az Atya előtt, amit Ő megengedett és ami végsősoron a javadat, az üdvösségedet szolgálja… A másik dolog, ami itt felmerült, hogy Pál fellebbezhetett a császárhoz. Római állampolgárként joga volt közvetlenül a császár elé menni. Milyen nagy dolog ez, hiszen milyen nagy ember a császár, a világbirodalomnak a vezetője… Mennyivel hatalmasabb a Mindenható Isten, akihez teljesen ingyen, személyes és közvetlen hozzáférésünk lehet… Nem kell időpontot foglalni, hosszú sorokat kiállni… Egyetlen rövid imádság és már meg is hallgatott minket. Így, most a védelemhez kapcsolódva, bármilyen bajunk van, vagy bántanak minket, vagy igazságtalanul bánnak velünk, közvetlenül mehetünk a mennyek királyához a panaszunkkal. És Ő nem elküld, hogy nem foglalkozik ilyen piti ügyekkel, hanem azt ígéri az Igében is: „… az Úr füle az igazak könyörgésére figyel…”. Tehát ez volt a második, hogy a menny polgárai védelem alatt állnak. 3. Harmadjára arról szeretnék beszélni, hogy ha egy állampolgár valahova külföldre megy, akkor valamilyen módon képviseli azt az országot, ahonnan érkezett. Például én még nem találkoztam egy hondurasi emberrel sem, de ha most belépne közénk egy hondurasi, egészen biztosan befolyással lenne az országról alkotott képemre. A római állampolgárok is valamilyen szinten képviselték Rómát szerte a provinciákban. Így a harmadik dolog, amit szeretnék kiemelni, az az, hogy a menny állampolgárai egyben Isten képviselői is ezen a világon. Ez már a Biblia első lapjain világossá válik. Rögtön a teremtésnél olvassuk: Isten a maga képmására, képviseletére teremtette az embert. De az ószövetség választott népének is világos volt a feladata: képviselje Istent a nemzetek között. Az újszövetségben Jézus is elmondja: Ti vagytok a világ világossága. De amelyik megfogalmazás talán legközelebb áll a témánkhoz, az a 2Korinthus 5,20: Krisztusért járva követségben …: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! Pál arról beszél, hogy aki már maga is megbékélt Istennel, azaz megtért és mentesült a kárhoztató ítélettől, az követté válik. Tehát a menny polgárai követek is. Bár a mennynek országához tartoznak már elsősorban, mégis nagykövetként itt vannak még a földön és képviselik az uralkodójukat. Tehát aki keresztyénnek vallja magát, az valamilyen módon követségben is jár. Hiszen az emberek sokszor az alapján ítélik meg a keresztyénséget, sokszor még Istent is, hogy milyenek az Ő nagykövetei. Egyszer második osztályban tartottam hittanórát, a teremtésről beszélgettünk és egyszer csak az egyik gyerek megkérdezte, hogy én ott voltam-e. Értetlenül néztem: hol? Hát a teremtésnél! Ennek a kedves kisgyermeknek a fejében az élt, hogy én olyan szorosan kötődöm Istenhez, hogy én biztos ott voltam még a teremtésnél is. Számára én voltam Isten képviselője, és az ő fejében annyira összemosódott az én személyem Isten személyével, hogy ennyire egyként kezelte a dolgokat. Persze ezt utána tisztáztuk, de talán látjuk, hogy milyen fontos, hogy hiteles követek legyünk. Mert sokan vannak ezen a világon, ebben az országban, ebben a városban, a mi környezetünkben, akik talán csak rajtunk keresztül találkoznak Istennel. És önkénytelenül a mi életünk meg fogja határozni azt, hogy ők hogyan gondolkoznak Istenről. Úgyhogy nem mindegy, hogy mit látnak a mi életünkön. Hogy Krisztus ábrázolódik-e ki rajtunk. Tehát az állampolgárság képviseletet is jelent. A képviselet pedig azt jelenti, hogy az életemmel láthatóvá teszem, hogy kihez tartozom. Ha én Jézushoz tartozom, akkor ennek meg kell látszania a tetteimen, a döntéseimen, a gondolkodásmódomon, a másokhoz való viszonyulásomon, hiszen Őt képviselem. Meglátszik-e a te életeden, hogy Krisztushoz tartozol? Hitelesen képviseled-e Jézust a tetteiddel, a döntéseiddel? Vagy káromoltatik miattad a Krisztus neve? Hogy ilyen egy keresztyén? Mond valamit és pont az ellenkezőjét csinálja? Félreértés ne essék. Nem leszünk itt a földön tökéletesek. De Jézus tanítása világos: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Tehát lehetséges az, hogy az életünkön mások meglátják Isten munkáját és emiatt az Atyát kezdik el dicsőíteni. Ez persze nem a mi érdemünk, de tegyünk meg mindent, hogy Isten képviselőiként kiábrázolódhassék bennünk a Krisztus. Nagykövetség-e a mi gyülekezetünk? A nagykövetségre jellemző az, hogy ha oda belép az ember, akkor az adott ország területére kerül. Tehát ha bemegyek a német nagykövetségre, akkor azzal Németország területére lépek. Ha valaki belép a gyülekezetbe, Isten országába kóstolhat-e bele? Megvalósul-e közöttünk Isten országa, Istennek az uralma? Jó lenne, ha ilyen nagykövetséggé formálódhatna a mi gyülekezetünk is. Ez volt a harmadik, hogy a menny polgára egyben képviselője is Istennek. Tehát a mennyei állampolgárságból is sok előny és kötelesség származik, ebből most hármat emeltem ki: 1. Hűség – Jézushoz tartozhatunk 2. Védelem – Jézussal biztonságban lehetünk 3. Képviselet – Jézust képviselhetjük. Ahogy a római polgár büszkén hordozta kiváltságait az ókorban, úgy mi is örömmel és felelősséggel élhetünk mennyei polgárként ezen a földön. És várhatjuk azt a napot, amikor az üdvözítő Király visszatér, és magához veszi a népét. Amen.