Kegyelem és békesség

---

---

Lectio: 1Thessz 5,23-28 Urunk, olyan sok háborúság, békétlenség vesz körül bennünket! Köszönjük, hogy te a békesség Istene vagy! Olyan jó lenne a Te békességeddel feltöltődni ezen a mai napon is. Dicsőítünk Téged a Te hűségedért. Köszönjük, hogy sok hűtlenségünk ellenére te mégis hű maradsz. Köszönjük, hogy Fiadban, a Jézus Krisztusban szeretnél nekünk megkegyelmezni, megszentelt élettel megajándékozni. Köszönjük a Te Igédet is. Olyan nagy dolog, hogy van szavad hozzánk. Könyörgünk, hogy szólíts meg minket közösségként és egyénenként is egészen személyesen. Hadd legyen a te igéd vigasztalás, bátorítás, józanítás, útmutatás, vagy törje össze az a keménységünket. Végezze el bennünk a te igéd mindazt, amire az üdvösségünk, a boldogságunk szempontjából most a legnagyobb szükségünk van. Szentlelked által világosítsd meg számunkra Igéd üzenetét. Amen. Textus: 1Thessz 5,23-28 Fontos dolog a befejezés. Ha írunk egy hosszabb üzenetet vagy emailt, talán mi is összefoglaljuk a végén, hogy mi is a lényeg, hogy mire kell odafigyelni. De ha egy könyvet olvasunk, annak a befejezésénél is szokott lenni egy konklúzió, ami segít átlátni a lényeget, hogy semmi fontos ne maradjon ki. A filmek is általában a végükhöz közeledve fogalmazzák meg a tanulságukat. De talán a diákok számára is mond valamit az, hogy összefoglalás. Az összefoglalás nem csupán ismétlés – hanem lehetőség arra, hogy megértsük a lényeget, hogy világosan lássuk, mi az, ami fontos, mi az, amit mindenképp vigyünk magunkkal. Pál apostol thesszalonikabeliekhez írott első levele is egy ilyen összefoglalással zárul le. Az apostol összegzi, hogy eddig mi hangzott el és kiemeli a lényeget, hogy mi az, amire a gyülekezet különösen figyeljen annak érdekében, hogy gyümölcsöző élete legyen. Megszólal két rövid imádság, és a két rövid imádság ölelésében pedig három kérést, parancsot olvashatunk a gyülekezet számára. Először ezzel a két imádsággal, utána pedig a három felszólítással fogunk foglalkozni. Hogyan hangzik a két imádság? 1. A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 2. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Tehát Pál megszólítja a békesség Istenét és imádkozik Jézus kegyelméért. Békesség és kegyelem. Kegyelem és békesség. Talán ismerősen hangzik. Az Istentisztelet elején is ezzel köszöntöttem a gyülekezetet: Kegyelem néktek és békesség. Sőt a thesszalonikai levél és ezzel kezdődik: kegyelem néktek és békesség. Tehát a kegyelem és a békesség keretezi az egész levelet. Mintha azt mondaná Pál apostol: Mindaz, amit leírtam ebben a levélben, csak akkor nyeri el az igazi értelmét, ha átélitek azt a kegyelmet és azt a békességet, amellyel Isten szeretne megajándékozni titeket. Tehát kiemelten fontos fogalmak ezek, éppen ezért először ezeket szeretnénk megvizsgálni. Először: mi is az a kegyelem? A kegyelem az, amikor Isten valakivel nem az ő érdemei és teljesítménye szerint bánik, hanem a saját szeretete és jósága szerint. Ezt a római levél így fogalmazza meg: „A bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban”. Tehát mi mindnyájan halált, büntetést, kárhozatot érdemelnénk, de Isten mégis kegyelmes és szeretne bennünket megajándékozni bűnbocsánattal és örök élettel. Amikor Billy Graham, az amerikai evangelizátor, egy kisvároson hajtott keresztül, egy rendőr megállította, és gyorshajtás miatt vádat emelt ellene. Graham elismerte a vétkét, de a rendőr közölte vele, hogy meg kell jelennie a bíróságon. A bíró megkérdezte: „Bűnös vagy nem bűnös?”. Amikor Graham bűnösnek vallotta magát, a bíró így válaszolt: „Ez tíz dollár lesz - egy dollár minden egyes mérföld után, amennyivel túllépte a megengedett sebességhatárt. Ön megszegte a törvényt. A bírságot ki kell fizetni -- de én fogom kifizetni ön helyett”. Kivett a saját tárcájából egy tízdolláros bankjegyet, a bírsághoz csatolta, és odaadta a lelkésznek. A tárgyalás után pedig meghívta Billy Grahamet egy steak-vacsorára. Valami ilyesmi a kegyelem. Hiszen a mi kezünkben is ott van a bírság. Viszont az a bírság nem csak 10 dollárról szól. Azon ott van az Istentelen életünk és annak minden bűne és disznósága, amiket valaha elkövettünk. És ezek büntetést követelnek, hiszen a bűn zsoldja halál. Ezt a bírságot viszont mi sehogy sem tudjuk kifizetni, nem tudunk érte vezekelni, ez egy hatalmas adósság. És egyszer nekünk is meg kell állnunk a bíróságon, a bíró Jézus Krisztus előtt. A kérdés csak az, hogy megvalljuk-e a vétkünket és engedjük-e, hogy Ő fizessen meg a bírságért. Mert Isten csak addig vádol bennünket, amíg mi magunkat felmentjük. De amint magunkat vádoljuk és megvalljuk a bűnünket, Ő maga ment fel bennünket a büntetés, a vádak alól. Mert Jézus már kifizette az adósságot. Pál apostol ezt így írja: „Eltörölte a követeléseivel a minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” Jézus nem 10 dollárt fizetett ki helyettünk. Nem is 10 milliót. Sőt, nem is ezüstön vagy aranyon váltott meg minket, hanem az Ő szent és drága vérén. A saját életével fizetett a mi bírságunkért. És mindezek után még steak vacsorára is hív minket. Mert nem csak elengedi a büntetést, hanem az Ő tanítványait meg is ajándékozza rengeteg áldással. Hát annyi ígéret van az Igében: Ő betölti minden szükségünket, Ő mindent a javunkra fordít, Ő ajándékoz meg örömmel és békeséggel… Lehetne sorolni. Mi csak rosszat érdemelnénk, Ő mégis csupa jóval szeretne bennünket megajándékozni. Ez a kegyelem. De ez csak akkor lehet a miénk, ha ezt elfogadjuk. Jézus ezt kínálja neked is. Elfogadod? Ehhez az kell, hogy lemondj a büszkeségedről, hogy te majd mindent megoldasz… Hidd el, ezt nem tudod megoldani. De Jézus megoldotta. Ha beismered és megbánod a bűnöd, Ő felment téged és megajándékoz az Ő áldásaival. Ez a kegyelem. És ebből a kegyelemből fakad a békesség is, amiről Pál beszél. A Bibliában a békesség, a sálóm vagy az ειρηνη, nem csupán azt jelenti, hogy nincs háború meg nincs veszekedés. Ez a békesség teljesen más. Ez egy olyan állapot, ahol minden a helyére kerül, ahol nem a külső körülmények határozzák meg az embert. Ez a békesség abból fakad, hogy Isten már nekem megkegyelmezett, és bármi ér engem, azt tudom, hogy Ő a javamra fordítja. Sék Gusztáv: ’A békesség’ című versében egy festőről mesél. Ezt a festőt egyszer megkérték, hogy rajzolja le a békességet. A művész először úgy gondolta, hogy milyen könnyű dolga lesz, ezért gyorsan neki is látott a rajznak. Rajzolt egy hajót, ami a csendes tengeren nyugodott, szélcsendben. Viszont unalmas volt a kép, ezért összegyűrte és kidobta a papírkosárba. Aztán egy öreg, szundító bácsit rajzolt, de az a kép sem adta vissza a békességet. „Rajzolt virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat...” Egyik sem felelt meg. „A papírkosár lassan tele lett, s közben be is esteledett.” Viszont a festő estéje sem volt békés, hiszen nagy vihar közeledett. Kinézett a ház elé, ahol egy tölgyfa állt, és ez a tölgyfa recsegett, ropogott a nagy viharban. Félő volt, hogy ki is dől. És hadd idézzem ezt a részt szó szerint: „Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett. A fa egyik vastag benső ágán, úgy a fának szíve táján, a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég. Ez hát az igazi békesség.” Erre a békességre szeretne minket is elsegíteni Isten, mint ezt a kismadarat. Hatalmas vihar volt, szakadt az eső, mennydörgött, de a kismadár mégis nyugodtan tudott aludni. Hiszen tudta, hogy a fa oltalmában biztonságban van. A mi életünkben is biztos vannak viharok, olyan nehézségek, próbák, amelyek ijesztőnek tűnhetnek. De ha ott vagyunk a fa oltalmában, ha a békesség Istene a mi menedékünk, akkor nincs mitől félnünk. Ezt a békességet neked is akarja adni Isten. De csak akkor lehet a tied, ha a békesség Urával vagy kapcsolatban, ha már átélted az előbb említett kegyelmet. Abból fakadhat ez a mindent átjáró békesség. És mit kér Pál apostol a békesség Istenétől? „Maga a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen és őrizzen meg titeket Jézus Krisztus eljövetelére.” Mik is voltak a thesszalonikai levél fő témái? Az egyik a megszentelődés, hogy a megtért thesszalonikaiak éljenek szent életet: ne paráználkodjanak, ne csaljanak, ne járjanak a bűnben. A másik pedig? A Jézus második eljövetelére való felkészülés. Hiszen Jézus váratlanul fog visszatérni, és arra fel kell készülni. Pál pedig pont ezért imádkozik: a békesség Istene szenteljen meg titeket és őrizzen meg benneteket Jézus második eljövetelére. Mintha azt üzenné ezzel: mindazt, amiről a levél szólt, Isten tudja bennetek elvégezni. Tőle kérjétek ezt. Ne magatok erőlködjetek, mert az nem fog semmire vezetni. A békesség Istene tudja és akarja ezt megadni, úgyhogy vele legyetek kapcsolatban, és Ő meg fogja ezt cselekedni . Tehát láttuk, hogy a kegyelem és a békesség keretezi az egész levelet. A leírtaknak csak akkor van értelme számodra, ha azt a kegyelmet, amelyet Jézus kínál, elfogadod és így átéled azt a békességet, amellyel Isten szeretne megajándékozni. A három felszólításnak is, amit újra felolvasok, csak így van értelme. Na nézzük mik is ezek: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is! Köszöntsetek minden testvért szent csókkal! Az Úr nevében hagyom meg nektek, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek!” Tehát röviden összefoglalva: Pál apostol kiemeli, hogy milyen fontos 1. az imádság 2. a közösség és 3. az Ige a gyülekezet számára. Nézzük meg ezeket sorjában. 1. Először ezt írja: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is!” Pál apostol arra kéri a hívő testvéreit, hogy értük, a misszió szolgálatában állókért imádkozzanak. Ők az evangéliumot hirdetik, az Igéről beszélnek, és ebben a feladatban a testvérek imádságára van szükségük. A Biblia több helyen beszél arról, hogy nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Hatalmas lehetőség, eszköz a kezünkben az imádság. Hiszen a mindenható Istenhez közvetlen kapcsolatunk van és neki elmondhatjuk a kéréseinket. Arra is bátorít minket az Ige, hogy imádkozzunk mindazokért, akik Isten szolgálatában állnak. Ez minden hívő ember kötelessége, hogy imádkozzon Isten népéért, gyülekezetekért, lelkészekért, egyéb szolgálattevőkért. Pál apostol is erre szólítja fel a gyülekezetet. És mindezt úgy teszi, hogy ő maga is szüntelenül könyörög a thesszalonikaiakért. Csak ebben a levélben is többször olvasunk arról, hogy Pál imádságban megemlékezik a gyülekezetről. Ő is ugyanezt kéri tőlük. Spurgeon neve talán ismerős, sokan használjuk az általa írt áhítatos könyvet. Tőle kérdezte meg egyszer valaki, hogy mi a titka annak, hogy ilyen erővel tud prédikálni. Minden templom kicsi volt már Londonban. Fel kellett építeni a hatezer ülőhelyes nagy csarnokot, amelyik megtelt újra és újra, amikor ő prédikált. Emberek tértek meg és kezdték el Jézust követni. Azt mondta az illetőnek, hogy jöjjön, megmutatom. Lementek az alagsorba, ahol ötven-hatvan ember éppen imádkozott. Spurgeon állítólag csak ennyit mondott: Ez az erőmű. A hívők csendes imádsága. Van a gyülekezetünknek ilyen erőműve? Amely talán nem olyan látványos, de mégis érezni a hatását, az erejét. Egy autóból is, ha kivesszük a motort, akkor kívülről lehet bármennyire szépen kifényezve az az autó, de működni nem fog. A gyülekezetnek szüksége van motorra, imaerőműre, különben nem jutunk sehova, nem fog épülni, nem fog növekedni a gyülekezet. És egyértelmű, hogy itt nem a számadatokra gondolok elsősorban, hanem a lelkinövekedésre. Te része vagy-e ennek a motornak? Imádkozol-e a gyülekezetért, a lelkészekért, a különféle területeken szolgálókért? Van a gyülekezetben több imakör, imaalkalom is. Hálásak vagyunk a testvérekért, akik ezeken részt vesznek. De azért nem szoktak kígyózni a sorok talán. Jó lenne, ha minél többen részt vennénk ebben a szolgálatban, hogy jól működhessen a gyülekezet erőműve. Te imádkozol-e a gyülekezetért? Egyáltalán tudod-e, hogy miért kéne? Tudod-e, hogy milyen szolgálatok vannak? Azokat kik végzik, hogy kikért lehet esedezni? Tudod-e milyen problémák vannak, amikért különösen is lehet könyörögni? Tudod-e, hogy ki szorul rá segítségre, kiért lenne érdemes imádkozni? Hát hogy imádkozunk, ha azt sem tudjuk miért kéne? De Isten azt ígéri, hogy megáldja az odaszánt, imádkozó életet, hiszen nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Tehát ez volt az első felszólítása Pálnak: imádkozzatok értünk! Azaz imádkozzatok a lelki munkáért, a lelkészekért, szolgálókért. 2. Mit mond másodjára? „Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!” Mindenki megnyugodhat, nem fogok senkit sem megcsókolni a kijáratnál. Az arcra adott csók, puszi az ókorban egy bevett üdvözlési forma volt, amellyel kifejezték a másik iránt érzett szeretetet és tiszteletet. Tehát semmiképp sem érzéki csókról van itt szó. Hanem a családtagok, barátok így köszöntötték egymást. Azóta bár megváltozott a kultúránk, lehet ma így mondanánk: köszöntsétek egymást szent kézfogással, vagy szent öleléssel. De a fő üzenet nem változott. Talán azt akarta ezzel Pál apostol üzenni, hogy a gyülekezetben valósuljon meg a családias légkör. Hiszen általában az egymáshoz közelállók köszöntik egymást így. Akik pedig Isten gyermekei, azok egymásnak testvérei is. Így a gyülekezet is egyfajta családdá válhat. Tehát azt emeli ki Pál apostol, hogy a gyülekezetben is jelenjen meg az a feltételnélküli szeretet, ami a családban is jelen van (jó esetben). A mi gyülekezetünkben megjelenik-e a szeretet, az egység, az összetartozás? Ismerjük-e, aki mellettünk ül? Tudjuk-e ki ő, mivel foglalkozik, van-e családja? Ha nem, akkor miért nem léptünk még oda hozzá megismerkedni? Vagy ha valaki ismeretlen lép be a templomba, hogyan fogadjuk? Hidegen, hogy minél kevesebbet kelljen beszélni? Vagy szeretettel, reménykedve, hogy Ő is majd Isten családjához fog tartozni? Odafigyelünk-e a másikra? Észrevesszük-e a másik szükségét? És ha észrevesszük, közösen összefogva segítünk-e neki? Tehát Pál apostol kiemeli a levele végén, hogy nagyon fontos a közösség. Hiszen közösség nélkül nem lehet igazán keresztyén életet élni. Jézus maga is mondja: arról tudja meg a világ, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást. Persze van olyan is a Bibliában, hogy valaki a külső üldöztetés miatt egyedül marad, de az a sajnálatos kivétel. Alapvetően világos a Biblia tanításából, hogy a hívők közössége kifejezetten fontos. Anélkül elsodródunk, eltévelyedünk. Te hogy ülsz itt? Eljöttél, meghallgatod és hazamész, mintha mi sem történt volna? Milyen családtag az olyan, aki csak úgy jelen van, és közben nem érdekli, hogy a többiekkel mi történik? Érdekel téged a gyülekezet? Érdekel Isten családjának az ügye? Esetleg már vállalsz is abban feladatot? Hiszen egy egészséges családban munkamegosztás is van, erről múlt héten hallhattunk. Tehát a második felszólítása Pálnak, hogy köszöntsétek egymást szent csókkal, tehát az az összetartozás és szeretet, ami a családban megvan, jelenjen meg a gyülekezetben is. 3. Harmadjára ezt mondja Pál: „Az Úr nevében hagyom meg nektek, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek!” Tehát az imádság, és a közösség után, az Ige fontosságát emeli ki Pál. Ez az apostol legerőteljesebb kérése. Az itt szereplő görög szót úgy lehetne fordítani, ahogy Károli is fordította: kényszerítelek titeket, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek. Tehát ez nagyon fontos, ez létszükséglet. Hiszen az apostoli tanítás, az Ige az, amin az egész gyülekezet alapszik. Pál apostol Igehirdetése nyomán kezdődött minden. Az Igét hallva tértek meg a thesszalonikaiak és az Ige által épült fel a gyülekezet. Tehát a gyülekezet nem egy emberi összecsapódás közös értékek, érdeklődések mentén. Nem is arra van, hogy egymást itt elszórakoztassuk. A gyülekezet az a hely, ahol Isten Igéje, Isten szava megszólíthatja az embert. A pátyi gyülekezet is ilyen hely lehet, ezt magam is megtapasztaltam életem során, ezért legyünk hálásak. De sose elégedjünk meg a jelenlegi állapotunkkal. Küzdjünk azért, hogy az Ige továbbra is eljusson emberi szívekbe, hogy egyre többen megtérhessenek, szabadulhassanak meg nagy nyomorúságokból és járhassanak az Úr útján. Nem lehet az Igét elhanyagolni. Nagy kísértés az minden közösségnek, hogy előbb-utóbb máshova kerüljön a hangsúly: a közösségi együttlétre, a kulturális dolgokra, a sok feladatvállalásra. De ragaszkodjunk az Igéhez, mert az a gyülekezet alapja, hogy Isten kijelentette a szavát, hogy velünk beszélhessen. Te élsz-e az Igével? Az Igehirdetésből, viszel-e haza valamit? Vagy addig alszol, amíg ki nem mondja a lelkész az ament? Ha délután megkérdezik, eltudod mondani, hogy mit hallottál? És itt most nem arról van szó, hogy minél több mindent megjegyzünk, annál jobb hívők vagyunk. De Isten azért adta az Igét, hogy az számunkra életet jelentsen. Hogy abból megismerjük azt a kegyelmet és békességet, amiről már szóltam. De Ige nélkül ez nem megy. „Olvassátok fel ezt minden testvérnek!” Te tudod az Igével bátorítani a másikat? Tudsz helyén mondott Igét szólni, amikor arra szükség van? Ehhez kell ismerni a Bibliát, úgyhogy fontos, hogy naponként olvassuk azt. Hiszen a gyülekezetben akkor szólhat igazán a tiszta Ige, ha a gyülekezet tagjai ismerik azt és az alapján élnek. Tehát látjuk a gyülekezet három lételemét, amire Pál apostol felhívja a figyelmet: az imádság, a közösség és az Ige. Egyiket sem lehet elhanyagolni. Olyan ez, mint egy háromlábú szék. Ha egyet kiveszünk, borul minden. Ez igaz gyülekezeti szinten, hogy csak akkor lehet gyümölcsöző a gyülekezet élete, ha mindhárom megvan. De igaz ez egyéni szinten is, szükség van mindháromra az egészséges hívő élethez. Ha egyet kiveszünk, hát még, ha kettőt-hármat, akkor használhatatlan eszközei leszünk az Úrnak. De végsősoron csak akkor lehet megszentelt és gyümölcstermő gyülekezetünk, hívő életünk, ha folyamatosan abból a kegyelemből és abban a békességben élünk, amellyel Isten szeretne minket megajándékozni. Amen. Köszönjük mennyei Édesatyánk a kegyelmet és a békességet! Köszönjük, hogy nem érdemeink és bűneink szerint bánsz velünk, hanem a te szereteted és jóságod szerint. Köszönjük, hogy egyszülött Fiadat adtad, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Köszönjük, hogy nem csak a büntetéstől szeretnél minket megkímélni, hanem rengeteg ajándékot készítettél el a Te gyermekeidnek. Köszönjük azt a csodás békességet is, amelyet Tőled kaphatunk. Köszönjük, hogy életünk viharai között is te lehetsz az oltalmunk. Kérünk Urunk, vizsgálj meg bennünket. Mutasd meg, hogy az imádság, a közösség, az Ige megfelelő mértékben jelen van-e egyéni és gyülekezeti életünkben. Imádkozunk Urunk a gyülekezetben szolgálókért, te adj nekik erőt mindenféle szolgálati területen. De így imádkozunk világban mindazokért, akik a te országodat építik. Kérünk Urunk azért is, hogy te adj a mi közösségünkbe, gyülekezetünkbe is igazi szeretetet és összetartást. Segíts észrevenni a másikat. És leginkább segíts minket abban, hogy a Te szavad itt tisztán hangozhasson. Kérünk Te formálj minket szavad által és újíts meg egyre több életet. Amen. 2025 Páty