Mária vagy Júdás útja?

---

---

Lektio: János 12, 1-8 „Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek? De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” Textus: János 12, 8 „Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” Jézus megkenetésének a történetét olvastam fel János evangéliumából. Ahhoz, hogy jobban megértsük ezt a szakaszt, talán szükség van arra, hogy az előzményekről is beszéljünk, hogy mi történt ezen vacsora előtt. Az előző fejezetben, a János 11-ben arról olvashatunk, hogy egy betániai férfi, Lázár meghal, de Jézus feltámasztja őt a halálból négy nap után. A feltámasztás után járunk most a történetben, ugyanis Jézus ismét Jeruzsálembe megy és szokása szerint mielőtt odaérne Jeruzsálembe, megáll Betániában, ahol ez a család lakott: Lázár, és a két testvére: Mária és Márta. Jézus nagyon szerette ezt a családot, többször is volt náluk vendégségben. Talán ismerjük többen azt a történetet is, amikor Márta csinálja a sok házimunkát, Mária pedig csak ül és hallgatja Jézust. Márta jön is panaszkodni, hogy Mária nem segít, Jézus viszont megdicséri Máriát, hogy Ő a jó részt választotta, és Mártának is inkább Jézusra kellett volna figyelnie. Na, itt ugyanerről a családról van szó. Tehát megérkezik Jézus, és a látogatás örömére Máriáék megvendégelik Jézust és a tanítványait. Mindez, azt olvastuk, hogy a páska előtt hat nappal történik. A vacsorán Lázár ott ül Jézussal együtt az asztalnál, valószínűleg a tanítványokkal együtt, Márta közben, szokásához híven, szolgálja fel a vacsorát, mint egy jó háziasszony, Mária pedig egy egészen szokatlan dolgot tesz. Elővesz egy font nárdusolajat, azzal bekeni Jézusnak a lábát, majd a hajával megtörli azt. Arról is olvastunk, hogy ezt Júdás rossz néven veszi, és szóvá teszi, hogy ezt a drága olajat el lehetett volna inkább adni és a pénzt a szegényeknek adni, ahelyett, hogy így elpazarolnánk. De aztán hozzáfűzi az Ige, hogy Júdás ezt csak azért mondja, mert el akarta lopni a pénzt. Jézus helyre is igazítja Júdást és ezt mondja: „Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” Hogy ez mit jelent, talán még a tanítványok sem értették, és erre még mi is később fogunk visszatérni. Lényeg, a lényeg: a mai Istentiszteleten három szereplőt szeretnénk megvizsgálni és rajtuk keresztül szeretnénk megérteni azt az üzenetet, amit Isten szeretne nekünk mondani a mai Igén keresztül. Ez a három szereplő, akit szeretnénk szemügyre venni: Mária, Júdás és Jézus. 1. Kezdjük Máriával. Mit tudunk erről a Máriáról? Először is fontos, hogy ne keverjük össze Jézus anyjával, illetve magdalai Máriával sem. Ők teljesen különböző személyek. Ez a Mária, mint már említettük Lázár és Márta testvére, akikkel együtt Betániában élt. Azt is tudjuk, hogy Jézus sokat volt náluk vendégségben és Mária mindig figyelmesen hallgatta Jézus tanításait. Mondhatni Jézus tanítványa volt ő is, hiszen mindig nagyon odafigyelt arra, amit Jézus mondott. Aztán tudjuk még róla, hogy amikor meghal Lázár, akkor nagyon maga alatt lesz, viszont látja azt az isteni csodát, amit Jézus tesz, hogy feltámasztja az ő testvérét. Ez azért kemény lehetett számára, hogy látja az ő testvérét meghalni, aztán négy nap múlva feltámadni Jézus szavára. Éppen emiatt nagyon hálás lehetett Jézusnak azért, amit tett. Tehát itt van ez az asszony, akire talán mondhatjuk, hogy Jézus tanítványa és a vendégség során elővesz egy font nárdusolajat és elkezdi vele bekenni Jézusnak a lábát. Na de miért olyan érdekes ez? Az ókori keleten szokás volt az, hogy ha egy olyan vendég jött, akit nagyon tiszteltek, akkor az Ő fejére, vagy hajára, ha volt neki, egy csepp olajat cseppentettek. Na de nem ennyit, nem a lábára, és nem ilyen drága olajat. Ugyanis ezt a nárdusolajat egy indiai növény gyökeréből készítették, ami a Himalája lábainál termett. Ha valaki tudja, hogy India milyen messze van Izraeltől, akkor biztos rájön, hogy ez az olaj nem lehetett egy olcsó dolog. Alapból is drága volt, de a sok szállítás még inkább emelt az árán. És mivel ilyen drága volt, sokszor hamisították, hígították más olajokkal, de az Ige itt külön megjegyzi, hogy Mária valódi, eredeti olajat használt. Júdás ki is számolja, hogy ha egy font olajat használ, akkor az kb. 300 dénárba kerülhetett. Na de mennyit ért egy dénár? A dénárnak egy napszám volt az értéke. Tehát egy ember egy dénárt kapott egy napi munkájáért. Ebből következik, hogy az az olaj, ami 300 dénárba került, az egy ember 300 napi munkájába került kb. Egy év 365 nap. Ha levonjuk a heti egy nap pihenést, akkor kijön az, hogy ez az olaj egy embernek az egy évi fizetésébe kerül. Ez rengeteg pénz. Hogy közelebb legyen számunkra, kiszámoltam, hogy ez kb mennyi pénzt jelentene manapság. A ksh. adatai szerint 2023 májusában a magyar nettó havi átlagkereset 391.500 Ft volt. Ha ezt felszorozzuk a 12 hónappal, akkor kijön az, hogy az átlag éves kereset az 4.698.000 Ft. Nem kevés pénz. Ennyiért már lehet egy új autót kapni. Na és egy ilyen értékes, egy ilyen drága dolgot locsolt Mária Jézus lábára. Valóban pazarlásnak tűnhet ez, hogy egy autó árát percek alatt kilocsoljuk és elhasználjuk. Általában ezt az olajat, már ha volt ilyenje az embernek, elrakta az ember a saját temetésére, hiszen régen mindig olajokkal kenték be a halottakat. Lehet, hogy Máriának is ezért volt kéznél ez az olaj, hogyha majd később meghal, akkor legyen mivel eltemetni őt. Ugye manapság is sokszor félreraknak az idősebbek, hogy a temetési költség ne az utódokat sújtsa. Lehet, hogy Máriának is ezért volt ilyen olaja. De mit csinál Mária? Inkább Jézus lábát bekeni vele. Ezzel a drága olajjal, ami egy évi fizetésbe került. És nem is csak egy cseppet rak rá, hanem az egészet ráönti. De miért tette ezt Mária? Miért csinált egy látszólag ekkora parazlást? Mert szerette Jézust. Mert átélte már azt, hogy Jézus mit tett vele, hogy Jézus hogyan szerette Őt, hogy még a testvérét is feltámasztotta. És ez a szeretet túlcsordult az Ő szívében is. Olyan hálás volt Jézusnak, hogy mindent odaakart neki adni. És bár nem tudja viszonozni azt, amit Jézus tett meg majd tesz érte, de mégis próbál mindent megtenni, hogy a háláját megmutassa. Felismerte, hogy kicsoda Jézus. Felismerte, hogy egyedül Isten tud olyan csodát tenni, hogy feltámasztja a testvérét. Éppen ezért a legnagyobb tiszteletet akarja kifejezni azzal, hogy az egész olajat Jézus lábára önti. Még csak nem is a fejére, ezzel is kifejezve, hogy nem méltó arra, hogy Jézus fejére öntse az olajat, csak a lábához mer nyúlni. És Mária nem foglalkozik azzal, hogy mennyibe kerül az az olaj. Nem számolgat. Nem nézi, hogy ezt hogyan fogja Ő visszaszerezni. Sőt, azzal sem foglalkozik, hogy a többiek mit fognak szólni ahhoz, amit csinál. Mert könnyen megszólhatták volna érte, és Júdás ezt meg is teszi ugye. Mária nem ezzel foglalkozik. Annyira szereti Jézust, hogy előveszi az ő legdrágább kincsét, a legértékesebb vagyonát és odaadja Jézusnak. Mindenét odaviszi Jézus lábaihoz. Hadd kérdezzem ma mindenkitől: hasonlítunk-e erre a Máriára? Készek vagyunk-e mindent, a legértekesebbet odaadni Jézusnak? És itt most nyilván nem anyagiakról, a pénzről beszélünk elsősorban, hanem a legértékesebbről, a szívünkről és annak minden vágyáról. Készek vagyunk-e ezeket odaadni Jézusnak? Hiszen Ő odaadta a legértékesebbet mindannyiunkért: a saját életét. Jézus azért halt meg a kereszten, hogy bennünket megmentsen a bűntől és a kárhozattól. Azért szenvedett, hogy nekünk örök életünk lehessen. Hálásak vagyunk-e ezért? Oda adjuk-e cserébe a szívünket az Úrnak? Egészen. Nem csak egy részét, nem csak egy cseppet, hanem az egészet. Vagy legyintünk, és úgy megyünk innen is haza, mint ha mi sem történt volna. Mária nagyon hálás volt Jézusnak és ezért mindent odaadott neki. És azt olvastuk, hogy az egész szoba megtelt a kenet, az olaj illatával. Ha valaki így odaszánja mindenét Jézusnak, akkor az Ő életének lesz egy illata. Nyilván lelki értelemben. Pál ezt így mondja a hívőknek, hogy ti vagytok Krisztus jó illata. Ami vonzó, ami másoknak is feltűnik. Ilyen illatos-e a mi életünk? Ha mi Jézusnak adjuk a szívünket, akkor ez előbb-utóbb másoknak is fel fog tűnni. Lesz, akinek ez vonzó lesz és példát vesz majd az életünkről, de Jézus azt is megmondta, hogy lesznek olyanok, akiket ez zavar, mert ők nem kérnek Jézusból. A mai történetben egy olyan esetet látunk, amikor valakinek nem tetszik ez az illat. 2. És most térnénk rá a második szereplőnkre, Júdásra. Ki volt ez a Júdás? Jézus egyik tanítványa, aki majd elárulja Őt nagycsütörtök estéjén. Azt is tudjuk róla, hogy ő volt a pénztáros, tehát ő kezelte a tanítványoknak a pénzét. Ő tartotta számon, ő vásárolt és adott esetben ő lopott belőle, ahogyan az Ige írta ezt. Mindig elrakott egy kicsit magának a közös pénzből. Éppen ezért, amikor Mária kiönti ezt a drága olajat, akkor Júdás felháborodik. Felháborodik, hogy annak a drága olajnak az ára nem az ő zsebében landol. De persze mindezt nem így mondja, hanem szép köntösbe bújtatva, mintha egy nemes lélek lenne: „Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?” Kérdezi, mintha ő lenne itt a jófiú. De látjuk, hogy Jézus majd helyre is igazítja Őt. Érdekes szereplő ez a Júdás. Nagyon sokáig ott volt Jézus közelében. Ugyanúgy hallotta Jézus tanításait, mint a többi tanítvány. Látta ugyanazokat a csodákat, mint a többiek. Ott volt Jézus közelében, de lelkileg mégis egészen távol maradt Jézustól. Nem vált Jézus igazi követőjévé. Megmaradt csupán egy képmutatónak. Aki előadja magát, aki mindent jobban tud mindenkinél, jobban tudja, hogy mit kéne csinálni az olajjal, nem kiönteni, hanem eladni kéne. Előadja, hogy mennyire a jót akarja, hiszen a szegényeknek kéne a pénzt adni. De mindez csak hazugság. Csupán a maga hasznát akarja elérni. Magának akarja a pénzt. Júdás egy mindent mindig jobban tudó, képmutató, álszent embert. Aki ott volt és hallgathatta Jézust, mégsem követte Őt. Milyen jó, hogy ma már nincsenek ilyen álszent emberek, igaz? Jó lenne. Sajnos ma is sok ilyen, magát keresztyénnek mondó ember van, aki közben hazudik, álszent, de mindent mindenkinél jobban tud. És másoknak Ő akarja megmondani, hogy mit csináljanak, hogy mi az, ami jó. Tudja, hogy mit kell a pénzzel kezdeni, a szegényeknek kell azt adni. A szája jár, de közben csak a maga hasznát nézi. És még lehet, hogy magát is becsapja és igazolja magát a képmutatóságában. És most hadd intsek óva mindenkit a legnagyobb szeretettel, hogy nehogy ilyen emberré váljunk. Talán sokan hétről hétre itt vagyunk a templomban és halljuk az Igehirdetést. Talán sokan Bibliaolvasó emberek is, akik itt ülnek. Sokat halljuk vagy olvassuk az Igét, csak úgy, mint Júdás. Idáig Júdás is eljutott, hallgatta a Jézust. A kérdés az, hogy szeretnénk-e valóban Jézust követni. Vagy megmaradunk ilyen álszent, képmutató embernek, mint ez a Júdás volt. Mert sajnos előfordul az, hogy valaki megtanulja a jó válaszokat. Tudja, hogy mit kell mondani ebben az egyházi közegben, tudja a betanult szöveget. De közben a szíve egészen távol van Jézustól. Tudja osztani az észt, másoknak is megmondja, hogy mit kéne csinálni, de közben nem Jézust követi. És álszentül csak a maga hasznát nézi. Isten óvjon bennünket ettől, hogy ilyenné váljunk. Mi ugye nem váltunk ilyenekké? Egészen őszintén vizsgáljuk meg magunkat. Mert csak akkor lehet kigyógyulni ebből a bűnből, ha felismerjük, beismerjük, hogy ez így van. Különben nem. Különben megmaradunk az álszentségben, a képmutatóságban. És lehet, hogy még magunkat is becsapjuk. De Jézushoz lehet jönni még az álszentségünkkel, képmutatóságunkkal is. Ő képes ezekből kigyógyítani bennünket. Képes új élettel megajándékozni. Akkor, ha mi őszinte szívvel megyünk hozzá. Ne rejtegessük tovább azt, ami bűn, ne éljünk titkos életet, hanem hozzunk mindezt Jézus lábaihoz, hogy Ő tisztíthasson meg minket. Két példa áll előttünk: Mária és Júdás. Melyik példát követjük? Hogyan jövünk ki az Úrvacsorához? Jézus igazi követőjeként, aki kész mindent odaadni az Úrnak? Vagy képmutatóként, aki mindig mindent jobban tud, csak a maga hasznát nézi, de közben semmi köze Jézushoz. Hogyan állunk meg Isten színe előtt az Úrvacsorakor? Aztán hogyan megyünk haza a templomból? Melyik példát követjük? Még nem késő Jézushoz menni. Nem késő előtte leborulni, úgy, ahogy azt Mária is tette: hogy viszem oda mindenem, viszem oda Jézushoz azt, ami a legértékesebb: a szívemet. Na de miért van erre lehetőségünk? Hogyan képes Isten még a képmutatóságunkat is megbocsátani? 3. Most térünk rá Jézusra. Pontosabban Jézusnak arra a mondatára, hogy: „Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” Mikor is játszódik ez a vacsora? A páska előtt hat nappal. És mi történik ezen a páska ünnepen? Keresztre feszítik Jézust. Jézus, ezen a vacsorán már a halálára készül. Hat nap múlva meghal, és Ő ezzel teljesen tisztában van. Mondja is, hogy Mária már a temetésére keni meg Őt előre az olajjal. Ugyanis, ha visszaemlékezünk a nagypénteki és a húsvéti történetre, az ünnep miatt nem volt idő Jézus holttestét bekenni. És mire az asszonyok mentek volna húsvét reggelén, Jézus ugye már feltámadt. Most Mária, jelképesen, előre bekeni Jézusnak a testét, ezzel is előre mutatva Jézus halálára. Tehát Jézusnál ezt emelném ki fő üzenetnek: Ő megy életét adni az emberért. És ezt már sokat hallhattuk, az Istentiszteleten is rengetegszer. De okkal, hiszen ez a legfontosabb üzenet. És ez a legfontosabb kérdés a mai napon is, az egész héten, az egész életünkben, hogy Jézus Krisztus halála indít-e bennünket megtérésre. Arra, hogy mint Mária, odaadjuk magunkat az Úrnak. Jézus ezen a vacsorán arra készül, hogy majd 6 nap múlva megy és életét adja Máriáért, Mártáért, Lázárért, a tanítványokért, értem és minden itt ülőért. Jézus mindannyiunk bűne miatt szenvedett és halt meg egészen személyesen. Azért halt meg, hogy az itt ülőknek is örök élete lehessen. Hisszük-e ezt? Odamegyünk-e emiatt hálával Jézushoz imádságban? Követjük-e Őt? És ha Ő az életét adta értünk, akkor cserébe odaadjuk-e a mi életünket Őneki? Két út áll előttünk: A Mária és a Júdás útja. Az egyik az élet útja, a másik a halálé. Az egyik hálával megy oda Jézushoz, a másik megmaradt a képmutató hazug életben. Hogyan jövünk ki az Úr asztalához? A szívünket odaszánva, vagy képmutatóként? Még nem késő Jézushoz menni, aki képes megtisztítani minket is minden gonoszságtól. 2023 Páty