Az Úr napja

---

---

Lektio: Jóel 2-3, válogatott versek „1Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert jön az ÚR napja, bizony, közel van már! 2Sötétség és ború napja az, felhő és homály napja, mint a hegyeket elborító szürkület. Jön egy nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, és ezután sem lesz többé, míg csak emberek élnek. 3Előtte tűz emészt, utána láng perzsel. Előtte Éden kertje az ország, utána sivár pusztaság. Nem menekül meg előle semmi. 4Olyan az alakjuk, mint a lovaké, úgy száguldanak, mint a lovasok. 5Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak, olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik, vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti. Olyanok, mint egy hatalmas sereg, amely felsorakozott a harcra. 6Rettegnek tőle a népek, minden arc elsápad. 7Száguldanak, mint a vitézek, fölhágnak a kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem tér le ösvényéről. 8Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. Áttörnek a fegyvereken, nem lehet föltartóztatni őket. 9Megrohanják a várost, felfutnak a várfalon; behatolnak a házakba, az ablakokon keresztül mennek be, akár a tolvajok. 10Reszket előtte a föld, megrendül az ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 11Az ÚR mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas az, ki végrehajtja parancsát. Az ÚR napja nagy és igen félelmetes; ki fogja kibírni azt!? 12De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! 13Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! 4A nap elsötétül, a hold vérvörössé válik, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. 5De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék, ahogyan megmondta az ÚR, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR.” Textus: Jóel 3, 14-21 14Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az ÚR napja az ítélet völgyében! 15A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 16Felharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az ÚR, és erőssége lesz Izráel fiainak. 17Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak be oda többé idegenek. 18Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím-völgyet. 19Egyiptom pusztaság lesz, Edóm meg sivár puszta a Júda fiain elkövetett erőszak miatt, mivel ártatlan vért ontottak földjükön. 20Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre. 21Megfizetek majd a vérontásért, nem engedem azt, hogy büntetlen maradjon! Az ÚR a Sionon lakik!” A református Bibliaolvasó kalauz vezérfonala szerint a mai nappal kezdve egészen péntekig Jóel könyvét olvashatjuk. Talán az ilyen kisprófétai könyvek nem olyan közismertek, úgyhogy, éppen ezért a mai Istentiszteleten, ezzel a könyvvel szeretnénk foglalkozni, hátha ez segítséget nyújt majd számunkra a mindennapi Igeolvasásban. Először szeretnék elmondani egy pár előzetes tudnivalót, bevezető gondolatot ehhez a bibliai könyvhöz, utána kicsit mélyebben belemennénk, hogy miről is ír konkrétan Jóel, végül pedig ezekkel kapcsolatban szeretnék három gondolatot kiemelni. Jóel prófétáról nem tudunk sokat. A Biblia más helyein nem találkozunk vele. Egyedül a nevét és az apja nevét tudjuk. Jóel nevének szép jelentése van: az Úr az Isten. A könyv maga nem nevezi meg a keletkezési idejét. Csak következtetni, találgatni tudunk arra, hogy mikor élhetett Jóel próféta. Sok Biblia-kutató ezt meg is teszi és megpróbálja elhelyezni a könyvet az időben. Van, aki a babiloni fogság előttre, van, aki utánra helyezi a keletkezési időt. Viszont én hadd mondjam azt, hogy nem véletlen az, hogy Jóel nem nevezi meg azt, hogy mikor írja a könyvét. Ha ez fontos lenne, akkor bizonyára ezt is feljegyezte volna. De nem tette meg, ugyanis a könyv üzenete az örökérvényű. Nem csak az akkori zsidó népnek szólt, hanem komoly üzenete van számunkra is. Hiszen Jóel olyan témákat tárgyal, amik számunkra is aktuálisak és amelyeknek kozmikus, egész világra kiterjedő jelentősége van. Ezt majd látni fogjuk. Ugyanis a könyvben van egy központi szókapcsolat, egy fontos kifejezés, ami nagyon sokszor szerepel. Ez pedig: az Úr napja. Arra hívja fel Jóel a nép figyelmét, hogy felelősen kell élni, mert egyszer, váratlanul el fog jönni az Úr napja. El fog jönni az a nap, amikor vége lesz a történelemnek és Isten ítéletet tart: minden bűn elnyeri a büntetését, és minden jutalmat, amit Isten megígért az Őt szeretőknek, meg fog adni. El fog jönni ez a nap. És ez a központi gondolata Jóel könyvének: az Úr napja jön és nem mindegy, hogy hogyan fog minket találni, hogy mi milyen ítélet alá fogunk esni. Ez egy felhívás számunkra is, hogy éljünk felelősen. Na erre még visszatérünk és kicsit bővebben lesz róla szó. De most a bevezetés után térjünk rá arra, hogy miről szól konkrétan Jóel könyve. Én két nagyobb szerkezetei egységet különböztettem meg. Az első fejezetben, amit nem olvastunk fel, egy olyan sáskajárásról van szó, ami a múltban történt meg Izrael népével. És Jóel visszatekintve írja le azt, hogy az a sáskajárás milyen nagy pusztítást végzett és hogy milyen nagy nyomorúságokba juttatta a népet: gazdasági válság, éhezés – ezt mind hosszan kifejti. Na de miért? Hiszen az Úr napja a központi téma. Akkor mi köze van ennek egy sáskajáráshoz? Jóel úgy tekint erre a sáskajárásra, mint az Úr napjának egy előképére. Később kifejti, hogy az Úr napja is hasonló lesz a sáskajáráshoz. Hasonlóan, sőt, sokkal inkább veszedelmes és félelmetes lesz az is azok számára, akik nem az Úrhoz tartoznak. Na de hogy ezt jobban megértsük, vizsgáljuk meg kicsit ezt a sáskajárást. Számomra hátborzongató ez a kép. Kenyában készült, és megdöbbentő, hogy egy sáskaraj milyen módon képes eltakarni az eget. Nagyon félelmetes lehet, amikor megjelennek a sáskák, mint egy nagy felhő, zúgnak és valósággal elsötétedik az ég, hiszen nem lehet tőlük látni. Ha pedig leszállnak, akkor hatalmas pusztítást végeznek. Ott semmi sem marad, ami esetleg zöld volt. Lerágnak mindent: levelet, gyümölcsöt, minden növényt. Felemésztenek, lelegelnek mindent, amit csak találnak. Egy sáska egy nap alatt a saját testsúlyának megfelelő mennyiségű növényzetet képes elfogyasztani. Azaz egy egy négyzetkilométer kiterjedésű raj, ami nagyjából 80.000 egyedből állhat, 35.000 ember ételadagját képes elfogyasztani. Tehát nem véletlen, hogy az Ige is arról ír, hogy Izraelben megjelenik az éhínség, a nélkülözés. Mert ha jönnek a sáskák, akkor az ember kenyér nélkül marad. De hogy még jobban megértsük ennek a hátborzongató voltát, hadd mondjam el, hogy 1875-ben volt egy hatalmas sáskajárás az USA-ban. Egy fizikus megbecsülte, hogy a raj mérete körülbelül 510.000 km2 volt. Öt Magyarország mérete. A leírások és a visszaemlékezések szerint, ahol elvonult ez a raj, ott 5 napig sötétség volt, úgy eltakarták az eget felhőként a sáskák. Gondoljunk bele, hogy ez milyen szörnyű és félelmetes lehet. De Bibliai példa is van, több is: Itt a 10 csapásból hoztam egy idézetet. Ahol leírja a Szentírás, hogy Egyiptomot milyen módon pusztította a sáskajárás. Elsötétedett az egész országban az ég és nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén. A másik Ige pedig Jóel könyvéből származik, itt is látszik, hogy milyen nagy borzalom egy sáskajárás. És milyen nagy pusztítást képesek végezni ezek a kicsi állatok. Egész országokat tudnak gazdasági válságba sodorni mind a mai napig. Sáskajárás ellen úgy igazán védekezni sem lehet. Persze manapság már próbálkoznak és vannak erre módok, de egyik sem igazán effektív. Mire próbál az ember tenni valamit, hatalmas a pusztítás. És ha különböző rovarírtókkal el is érnek átmeneti eredményeket, ezek a szerek is járnak sok rossz hatással. Lényeg a lényeg, hatalmas borzalom egy ilyen sáskajárás. Ahol a sáskák járnak, ott eltűnik az élelem, éhínség lesz, az emberek arcáról eltűnik az öröm. Hatalmas félelemben tartják ezek az apró állatok az embert. Na de miért foglalkoztunk ennyit ezzel? Azért, mert azt a sáskajárást, amiről Jóel az első fejezetben ír, úgy mutatja be, mint az Úr nagy napjának az előképét. Mert amilyen borzalmas egy sáskajárás, olyan, sőt, sokkal, de sokkal borzalmasabb és ítéletesebb lesz az Úr napja azoknak, akik nem az Úr útján járnak, akik nem Isten népéhez tartoznak. Jön ez az ítélet, ami hasonló a sáskajáráshoz, mert az ember hűtlen lett, gonosz utakon jár, Istenből nem kér és jól érzi magát a bűnben. A második fejezetben erről van szó, hogy az Úr napján, az ítélet napján jön az Úr serege és még a sáskáknál is nagyobb pusztítást végez. Nem marad semmi, az édenből pusztaság lesz, előtte és utána tűz emészt. Retteg ettől a seregtől mindenki. Félelmetes. De hogy folytatódik a fejezet? „De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!” Készen van az ítélet, végbe is fog menni, de meg lehet menekülni. Még most is így szól az Úr: Térjetek meg. Mert Ő kegyelmes, türelme hosszú és szeretete nagy. Ez Jóel könyvének a legfőbb üzenete: jön az Úr napja és készen áll az ítélet ellenetek. De meg lehet menekülni. Lehet az életet választani. Csak térjetek meg az Úrhoz. Ezt szeretnénk most kicsit jobban kifejteni, ezért ezzel kapcsolatban hadd osszak most meg három gondolatot. 1. Az első az az, hogy jön az Úr napja. Isten felhívja ebben a mai Igében a figyelmünket, hogy felelősen kell élni. Mert váratlanul el fog jönni az ítélet, a számadás napja számunkra is. Valaki mondhatná, hogy hiszen ez egy ószövetségi prófécia, akkor ez csak Izrael népéhez szólt, mi közünk van nekünk ehhez?... De olyan csodálatos, ahogyan Isten Igéje, az Ó- és az Újszövetség összhangban van. Ugyanis, amit itt olvasunk Jóel könyvében, nagyon is összecseng azzal, amit a Jelenések könyvében írtak le évszázadokkal később. Az ötödik pecsétnél olvashatunk erről: A sáskák alakja a harcra felkészített lovakéhoz volt hasonló. De hát pont erről olvastunk Jóelnél is. Tehát itt egy olyan napról van szó, ami igen is érint bennünket. Egyszer mindnyájunknak meg kell állnunk Isten színe előtt és ott majd számot kell adnunk arról, hogy mit kezdtünk az életünkkel. Hogy arra használtuk-e, amire kaptuk. Hogy az Úr útján jártunk-e, vagy sem. Jóel arra hívja fel az akkori zsidó nép figyelmét, most pedig a mi figyelmünket is, hogy ne feledkezzünk bele a pillanatnyi gondjainkba. Ne süppedjünk bele azokba a problémákba, amikkel éppen küzdünk. Ne csak a jelenlegi feladatainkra koncentráljunk. Hanem mindezeken lássunk túl. Lássuk azt, hogy hova vezet minden. Ne feledkezzünk meg az Úr napjáról. Mert ha azt észben tartjuk, hogy ránk számadás vár, akkor az fog segíteni felelősen élni. Nem tudom ki hogyan érkezett ma ide. Bizonyára mindenkinek tele van a feje, a gondolatvilága a mindennapi élet gondjaival. Lehet, hogy most is azon agyalunk, hogy hogyan lesz megfőzve az ebéd, vagy hogy mit csinálunk délután, vagy hogy a következő hetet hogyan szervezzük. Isten most arra hív bennünket, hogy lássunk ezeken túl. Hogy lássuk meg azt, hogy Ő mit szeretne az életünkkel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy egyszer majd számot kell adnunk, és éppen ezért felelősen kell élnünk. És ez a számadás nem olyan lesz, mint nálunk, embereknél. Mi hogyan gondolkozunk? Van 5 jó pontja, 3 rossz, akkor +2-ben van, megüti a lécet. Viszont Isten mércéje az más. Isten mércéje a tökéletes. Jézus éppen ezért fogalmaz ilyen szigorúan, hogy minden egyes haszontalan szóról számot kell majd adnunk az ítélet napján. Melyikünk olyan, aki még egyetlen haszontalan, hiábavaló szót sem mondott ki a száján? Ki az, aki még nem bántotta meg a másikat a szavaival, vagy nem hazudott, vagy nem dicsekedett feleslegesen? Mindnyájan érintettek vagyunk, lesz miről számot adnunk. És ez még csak egyetlen területe az életünknek. Nem is beszéltünk paráznaságról, szeretetlenségről, haragról, hűtlenségről, és lehetne még sorolni ezer példát. Isten mércéje ilyen magas, hogy nem tűri el a bűnt. Éppen ezért nem tudjuk ezt a mércét megugorni. Nem tudunk Isten ítélete előtt megállni. Nem vagyunk ehhez elég jók. Persze van, aki ezen felháborodik, hogy hogy lehet ilyet mondani, én azért derék ember vagyok, rólam ne mondjanak ilyet. De hadd mondjam azt, hogy teljesen mindegy, hogy mennyivel vagyunk a vízfelszín alatt. Ugyanaz történik 200 méterrel meg 1 méterrel a víz alatt is. Megfulladok. Ugyanígy van Isten ítélőszékénél is. Mindegy, hogy emberi mértékkel én mennyire vagyok bűnös, lehet, hogy valóban nagyon derék ember vagyok, de Isten mércéjét nem ütöm meg. Készen áll ellenem az ítélet. Ítélet alatt vagyok. És jön az Úr napja, jön a veszedelem. 2. Viszont most következik a folytatás. Mert bár készen áll ellenünk az ítélet, mégis van lehetőségünk megmenekülni. Mégis van lehetőség a veszedelemből megszabadulni. Még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám! Na most akkor hogy kell ezt érteni? Eddig azt taglaltam, hogy bűnösök vagyunk, nem ütjük meg Isten mércéjét, készen áll előttünk az ítélet, most meg meg lehet menekülni… Talán Isten szemet huny a bűn fölött, elnézi azt? Közel sem erről van szó. Isten nem hunyt szemet a bűn felett, nem tett úgy, mintha meg sem történt volna. Nagyon komolyan kezelte ezt. Mert Ő gyűlöli a bűnt. Gyűlöli a gonoszságot, gyűlöl minden rosszat. Éppen ezért nem nézi azt el. Viszont annyira szerette és szereti embert, hogy az ítélettel nem minket szeretne sújtani. Annyira szeretett bennünket, mindannyiunkat egészen személyesen, akik itt vagyunk, hogy Ő odaadta az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy Ő rajta menjen végbe az ítélet. Így, aki hisz Jézus Krisztusban és Istennel rendezi az Ő kapcsolatát, annak már nem kell félnie az ítélettől, az Úr napjától. Hiszen az ítélet már végbement a Golgotán. Jézus azért szenvedett és azért halt meg, hogy bennünket megmentsen az ítélettől. Így, aki megtér és Jézus Krisztust személyes megváltójának tekinti, az ellen nincs ítélet, mert az már végbement. De hogyan lehet ezt megtenni? A mai Igénk azt írja, hogy a szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Az ókorban a ruháknak a megszaggatása a bűnbánatnak a jele volt. Ez egy ilyen külső jel volt, amivel jelezni akarták, hogy ők most bűnbánatot tartanak. Úgy tűnik Jóel szavaiból, hogy sajnos eluralkodott egy olyan szokás abban az időben, hogy az emberek csak a külsőségeket tartották meg. Megszaggatták a ruhájukat, hogy lássák a többiek az ő nagy bűnbánatukat, de közben a szívükben csak képmutatás volt. Milyen jó, hogy ma már nincs ilyen… Ez a mai Ige arra hív bennünket, hogy ne ragadjunk meg a külsőségeknél. Talán sokszor úgy érezzük, hogy akkor lesz hatásos a mi bűnbánatunk, ha az Úrvacsorához, kellően komoly arcot vágunk. Vagy hosszan imádkozunk fennállva. A lényeg, hogy valami külsőséggel próbáljuk megnyerni a bocsánatot. De ez mind elveszi a hangsúlyt a lényegtől. Jóel azt mondja: Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat! Ne a külsőségekkel foglalkozzatok! Ne az legyen a fontos, hogy az emberek lássák a ti bűnbánatotokat! Hanem a szíveteket szaggassátok meg. Belül történjen változás. Nagyon komolyan figyelmeztet bennünket ez a mai Ige, hogy ne ragadjunk meg a képmutató vallásosságban. Ha valaki megmarad a külsőségeknél, az olyan, mint amikor valaki egy halálos betegségre csak fájdalomcsillapítót vesz be. Lehet, hogy enyhül a fájdalom, hogy működik az érzéstelenítő, de ez csak tüneti kezelés lesz. A betegség maga nem szűnik meg és szép lassan az ember vesztét okozza, csak lehet, hogy az ember azt már nem érzi a fájdalomcsillapító miatt. Épp ilyen, amikor valaki megmarad a képmutató vallásosságban. Lehet, hogy enyhülnek a bűnös életének a tünetei, derék embernek tűnik, de mivel nem gyógyult meg, halál vár rá, ítélet vár rá. Egyedül Jézus az, aki jó orvosként képes bennünket meggyógyítani. Éppen ezért nem a ruhánkat, hanem a szívünket kell megszaggatni, azt lehet előtte kiönteni. Megvallani mindazt a mocskot, szennyet, ami benne van. Mindezt vihetjük Őhozzá, mert Ő nem elítélni akar bennünket, hanem azt szeretné, ha vele közösségben boldog életünk lenne, mind itt a földön, mind a halálunk után. Ma is lehet szívmegszaggatással az Úrhoz térni. Ma is oda lehet hozzá vinni minden bűnünket, nyomorúságunkat, álnokságunkat. Isten azt ígéri, hogy: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” Ha valaki ezt megteszi, akkor boldog ember lesz. És már nem lesz ellene ítélet, úgyhogy nem kell félnie az Úr nagy napjától. Viszont, ha valaki még nem tért meg és nem adta át az életét az Úrnak, hanem esetleg csak megrekedt a ruhaszaggatásnál, de a szívét nem szaggatta meg, akkor annak bizony van oka félni. De ne törődjünk ebbe bele! Menjünk az Úrhoz, aki bővelkedik a kegyelemben, neki türelme hosszú és szeretete nagy. Ő ma is hív bennünket, hogy kezdjünk el vele járni, hogy majd az Úr napján ne jussunk ítéletre. 3. És nem csak az ítélettől akar bennünket megmenteni az Úr, hanem azt is szeretné, ha részesei lennénk annak a nagy örömnek is, amelynek az Úr napja után, az új teremtésben lesz része Isten népének. Arról olvasunk Jóel-, majd a Jelenések könyvében is, hogy egy forrás fakad az Úr házából. A Jelenések könyve konkrétan meg is nevezi ezt: az élet vizének folyója. Miután végbement az Úr napja, miután Isten ítéletet tartott, mindent újjá teremt. Egy új eget és új földet teremt azoknak, akik hozzá hittel fordultak, akik a szívüket megszaggatták, így fogalmaz a Jelenések könyve: akik megmosták a ruhájukat a bárány vérében. Számukra teremt Isten egy új eget és új földet, ahol minden tökéletes lesz, ahol már nem lesz gonoszság, sem bűn. Ebben az új teremtésben folyik majd az élet vizének a folyója. És azt írja Jóel, hogy ez a víz majd megöntözi a Sittím-völgyet is. Mit tudunk erről a Sittim-völgyről? Két dolgot fontos kiemelni: egyrészt ez egy nagyon száraz völgy, nagy szárazság uralkodik ott; másrészt a Sittim-völgyében volt, hogy hűtlenné vált a nép, és bálványistenekkel paráználkodott. A mai Igében azt olvassuk, hogy ezt a völgyet is megöntözi az élet vize. Ahol régen szárazság volt, ott bőven folyik a víz és élet lesz. Ahol régen paráznaság és a bűn volt jelen, ott most már az élet és a tisztaság uralkodik. Nyilván ez egy olyan kép, ami azt fejezi ki, hogy Isten minden romlottságot, gonoszságot, lelki szárazságot megszüntet. És az élet vize felüdít majd mindent az új teremtésben. A Jelenések könyvében is hangzik a hívás: Jöjj! Aki csak szomjazik, jöjjön! Lehet venni az élet vizét! Szomjazunk-e erre? Vágyunk-e az Úrral való közösségre? Vágyunk-e arra a boldog életre, amelyet itt a földön és majd az idők után az új teremtésben akar nekünk adni az Úr? Aki erre szomjazik, az mehet Jézushoz és veheti az élet vizét ingyen. Van erre lehetőségünk, hiszen Jézus az életét adta értünk és az ítélet rajta ment végbe. És aki ezt hittel elfogadja, annak lesz része ebből az új teremtésből, ahol Isten letöröl minden könnyet, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Ilyen otthon van elkészítve azoknak, akik Jézusban örök életet kaptak. Ahol nem lesz semmiféle rossz dolog vagy gonoszság. Nem lesz fájdalom, nem lesz halál. Nem kell aggódni az életünkért egy betegség miatt, nem kell számolgatni a fizetést a hó végén a magas árak mellett, nem kell elviselnünk azt a sok békétlenséget, ami körülvesz bennünket. Mennyei boldogság vár azokra, akik Krisztussal járnak. És a legfőbb eleme ennek az, hogy magával Istennel lehetünk majd örök közösségben. A prédikáció végéhez érve hadd összegezzem, hogy miről volt szó. Láttuk, hogy Jóel könyvének a központi témája az Úrnak a napja. Ezzel kapcsolatban három üzenetet emeltünk ki. Először is arra hívott minket Isten Igéje, hogy ne csak a mindennapi életünk gondjaival foglalkozzunk, hanem lássunk tovább és lássuk meg azt, hogy közeledik az Úr napja és nem mindegy, hogy hogyan élünk. Felelős életre hív bennünket Isten. Másodjára láttuk, hogy bár készen áll az ítélet, mégis van lehetőség kegyelmet találni. Van lehetőség, hiszen Isten annyira szeretett bennünket, hogy helyettünk Jézust sújtotta az ítélettel, hogy nekünk életünk lehessen. Éppen ezért, nekünk nem a külsőségekkel kell foglalkozzunk, hanem a szívünket megszaggatva Jézushoz térhetünk. Harmadjára pedig láttuk azt, hogy az ítélet után milyen mennyei boldogság vár azokra, akik Jézushoz megtértek, akik lelki módon ittak az élő vízből. Kívánom és bátorítok mindenkit, hogy ha a héten olvassuk ezt a gazdag könyvét a Bibliának, akkor tudjuk komolyan venni az itt leírtakat. Isten hív bennünket, hogy szívmegszaggatással újra és újra előtte boruljunk le, hogy majd egykor abban a mennyei örömben legyen részünk, amiről most is olvashattunk. "De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! 13Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!” 2023, Páty