Megjelent kegyelem

---

---

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Ő egyszülött fiától, az Úr Jézus Krisztustól! Ámen. A mi karácsonyi Istentiszteletünk megáldása és megszentelése jöjjön Istentől, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten! Ámen. Lekció: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. … Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. … Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (János 1 válogatott versei) Textus: „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” (Titusz 2, 11-14) Kedves testvérek! Ez egy rendhagyó karácsony, ezzel mindenki tisztában van. Nem úgy történnek a dolgok, mint az elmúlt években. Nem úgy történnek az események, mint azokat elterveztük. Nem jöhet össze a nagy család közösen ünnepelni, nem készülhettünk úgy a karácsonyra, ahogy szerettük volna, nem jöhetünk el a templomba ilyenkor. De viszont arra is felfigyeltem az utóbbi időben, hogy sok dolog van, ami nem változott, hanem rendes kerékvágásban történt. Pl az emberek ugyanúgy bevásároltak, ugyanúgy feldíszítették a házaikat, és ami különösen felkeltette a figyelmemet, az az volt, hogy mennyiszer hallottam azt, hogy jön a szeretet ünnepe. És itt kicsit elgondolkoztam, hogy miért mondják ezt olyan sokszor az emberek? Miért nem hívják csupán karácsonynak? Kicsit olvasgattam és azt figyeltem meg, hogy az emberek azért mondják azt, hogy a szeretet ünnepe, mert ilyenkor mindenki szereti egymást, a családok együtt vannak, az otthonokban (jobb esetben) béke lakozik, az emberek megajándékozzák egymást, a rokonok hosszú idő után újra találkoznak. És ez mind jó és fontos, szeressük egymást, ha lehet, ne csak karácsonykor, de nem ez a karácsonynak a lényege. Valóban megnevezhetjük a karácsonyt, mint a szeretet ünnepét, de ne úgy, mint a mi, emberi szeretetünknek az ünnepét, mert a karácsony Isten szeretetének az ünnepe. És a mai igeszakaszunk is, amit felolvastam János evangéliumából, erről szól. Hogy ez az isteni szeretet és kegyelem, hogyan jött el a világba, ez a szeretet hogyan jelent meg az emberek között. Áttérve az igénkre, hadd mondjak el annyit, hogy ez a szakasz nagyon gazdag. Nagyon röviden, nagyon sok mindent elmond. Jézust is többféleképpen megnevezi: pl Ige, Világosság, Megváltó. Mindenképp érdemes ezt az igét elővenni, és alaposabban megvizsgálni, de most ebben a prédikációban nem szeretném ezt a szakaszt versről, versre végigtanulmányozni, hanem csupán 3 gondolatot szeretnék kiemelni és 3 fontos dolgot szeretnék a testvérek szívére helyezni. Az első ilyen gondolat, amit az ige megtanít ma nekünk, az az, hogy Jézus örökkévaló Isten, a szó szoros értelmében. Ő mindig is volt, és mindig is lesz. Ugye az egész szakasz is így kezdődik, hogy „kezdetben volt az Ige”, az az minden előtt, mindent megelőzve, Jézus Krisztus már volt. Aztán meg arról beszél a szakasz, hogy Őáltala lett minden és nélküle nem lett semmi. Tehát Jézus ott volt a teremtésnél, és Ő az, aki által teremtetett az egész világ. És ez azért eléggé ellent mond annak a képnek, amit a világ ma elénk tár: „Jézus is csak egy ember volt, egy nagyon jó tanító, egy nagyon jó erkölcsű mester. Egy próféta a sok közül. Megtartjuk, amiket mondott, mert ezek tényleg jók és hasznosak, de azért ez a teremtés meg feltámadás…” Nos, ez az ige azt mondja, hogy Jézus Krisztus örökkévaló Isten, Ő mindig is volt, van és lesz. És ugyan, közvetlenül nem mondja ki a mai igénk, de ordít belőle, hogy Jézus Krisztus az egyedüli igaz tanító, és Ő az akit egyedül követnünk kell. Aztán ha kicsit tovább haladunk az igében, azt olvashatjuk, hogy: „az Ige testté lett és közöttünk lakozott”. Itt hadd osszak meg egy kis érdekességet a testvérekkel. Amíg mi a magyar fordításban ezt olvassuk, hogy lakozott, addig János evangélista a görögben azt az igét használja, hogy σκηνόω. Ez a σκηνόω ige azt jelenti, hogy sátrat verni, sátrazni. Azt hiszem, hogy János evangélista ezzel nagyon jól kifejezte azt, hogy Jézusnak a földön való tartózkodása egy ideiglenes dolog, hogy Jézus nem a világból való, hadd mondjam így, hogy Jézusnak nem a Föld az otthona. És János ezzel előre vetítette azt is evangéliumának elején, hogy Jézus visszatért az Atyjához, és azóta is ott van. Mert nyilván az ember, akkor ver sátrat, ha olyan helyen van, ami nem az otthona. Ha egy helyen csak átmenetileg tartózkodik. Ugyanígy Jézus is csak átmenetileg jött a földre. Ennek a gondolatkörnek lezárásaként hadd mondjam el azt is, hogy Jézus annak ellenére, hogy örökkévaló Isten, mégis testet öltött és eljött a földre. Ezzel vállalta az emberi élettel járó minden nehézséget, szenvedést, próbát. Ezzel kapcsolatban hadd olvassak fel pár verset a fillipiekhez írott levélből: „aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Jézus számára ennyire fontos volt a világ, hogy emiatt emberi testet öltött és vállalta a szenvedést. És itt térünk át a második kiemelendő pontra: Jézus Krisztusban jelent meg maga Isten és az Ő kegyelme az emberek számára. Azt olvastuk igénkben: „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” Azaz Isten elsősorban Jézus Krisztusban jelentette ki magát. Ő az, akin keresztül meg lehet ismerni Istent. Hiszen az ember hogyan máshogy ismerje meg Isten tulajdonságait, ha nem úgy, hogy Isten emberi testet ölt és az emberek között él? Tehát ha megvizsgáljuk, hogy Jézus miket tett, Jézus miket mondott, Jézus hogyan viselkedett, akkor az Istennek a tulajdonságait ismerjük meg. A mai igénk külön megemlíti azt, hogy a kegyelem is Jézus Krisztus által jött el. És úgy gondolom, hogy Isten kegyelmét és szeretetét legjobban úgy ismerhetjük meg, úgy érthetjük meg, ha a keresztre tekintünk. Ugyan karácsony van és nem nagy péntek, de mégis fontos a kereszthalálról beszéljünk. Mert a karácsonynak is ez a célja. Jézus azért jött el a világba, azért született meg emberként, hogy majd a keresztfán elszenvedje a mi bűneinknek a büntetését, hogy elvégezze a megváltásunkat. Ez a karácsonynak az örömhíre, hogy Isten eljött a földre, hogy megmentse az embert. És ha ezt valaki igazán átéli, akkor értheti meg, hogy mennyire szereti Őt is az Isten. Maga Jézus azt mondta: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” Már pedig Jézus életét adta mindnyájunkért. Ezáltal lehet meglátni azt, hogy Isten mennyire is szereti az embert. Istennek a kegyelme, a kereszthalálban nyilvánult meg leginkább. Van nekünk egy nagyon népszerű igénk, amely úgy gondolom ma is el kell hangozzon: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Kedves testvérek, tudjuk-e ezt komolyan venni? Tudjuk-e ezt személyes üzenetként olvasni? Mert ez egy személyre szóló üzenet, amelyben az áll, hogy az Úr Jézus érted is meghalt. És most érkeztünk el a harmadik gondolatunkhoz, hogy ez a kegyelem, ami Jézusban megnyilvánult, döntés elé állít minket. Az igénkben is ezt láttuk: az Ige, azaz Jézus, megjelent és fénylett a világban és az emberek különbözőképpen reagáltak rá. Az egyik csoportról azt olvashatjuk, hogy nem ismerte meg és nem fogadta be Őt, míg a másik csoportról azt, hogy befogadta. Ezt a két reakciót látjuk: vagy befogadom, vagy nem. Nincs harmadik reakció. Nincs olyan, hogy később fogadom be, nincs olyan, hogy még nem döntöttem el, nincs olyan, hogy később majd eldöntöm. Két reakció: vagy befogadom vagy nem. Most ezeket vizsgáljuk meg. Az első csoportról azt olvastuk, hogy nem ismerték meg és nem fogadták be Jézust. És ez a „nem ismerték meg” kifejezés nagyon érdekes. Most nem akarom a testvéreket tovább fárasztani a görög nyelvvel és a különböző fordításokkal, de a lényeg az, hogy itt nem arról van szó, hogy nem vették volna észre Jézust, vagy nem vettek volna róla tudomást, vagy arról, hogy nem lett volna meg a kellő lexikális tudásuk Jézusról. Ez sokkal inkább jelenti azt, hogy nem ismerték meg azt, hogy kicsoda is valójában Jézus. Nem ismerték fel, hogy Jézus Krisztus az, aki meghalt az Ő bűneikért, és akihez mehetnek az ő minden nyomorúságukkal, az ő minden bűneikkel. És nem ismerték be, hogy Jézusra van szükségük, mert nála van egyedül szabadítás abból az állapotból, amiben ők vannak. És nem azért nem ismerték meg, nem ismerték fel Őt, mert nem lett volna lehetőségük erre. Jézus nekik is megjelent és hozzájuk is ugyanúgy szeretett volna szólni. De Ők ezt nem akarták. Nem akarták megismerni Jézust, tudomást sem akartak venni róla, és nem akarták beismerni, hogy nekik bizony erre szükségük lenne. És mint a Bibliából tudjuk, egy élet-halál kérdésben döntöttek rosszul. Isten a földre jött és megjelent nekik, de ők elutasították a megkeresést. Na de olvasunk egy másik csoportról is. És ez a karácsonyunk egyik örömhíre, hogy voltak, akik befogadták. Akik felismerték, hogy Jézus Krisztus a megváltó. Hogy Jézus az, akire nekik szükségük van, és akihez mehetnek minden bűnükkel és nyomorúságukkal, amit az eddigi életükben felhalmoztak. És annak, hogy elfogadták Isten felkínált kegyelmét, meg is lett az eredménye. Újjászülettek, új szívet és új életet kaptak. Ez nem jelenti azt, hogy tökéletesekké és hibátlanokká váltak volna, de rendeződött Istennel a kapcsolatuk. Arról is olvastunk, hogy akik befogadták Jézust és hittek az Ő nevében, azokat Isten felhatalmazta arra, hogy az Ő gyermekeivé legyenek. Hadd olvassak fel egy igét a római levélből: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” Tehát azok, akik hisznek az Ő nevében és befogadják Őt, nem csupán Isten gyermekei lesznek, hanem örökösök is, és helyük lesz a mennyek országában. És nem azért, mert ők ezt megérdemelnék, vagy mert annyira igyekeztek volna, hogy Isten megszánta őket. Hanem Isten szerette őket, ezért odaadta az egyszülött fiát értük, és felkínálta nekik, hogy mehetnek Őhozzá. És ők éltek ezzel a lehetőséggel. Kedves testvérek! Azzal kezdtem a prédikációt, hogy különös karácsonyunk van, és vannak dolgok, amik megváltoztak, és vannak, amik nem változtak meg. Nos, ezek a dolgok, amikről szó volt, ez a három pont (Jézus Krisztus örökkévaló Isten; Isten Jézusban jelentette ki Önmagát és kegyelmét; ez a kegyelem minket választás elé állít) nem változott meg. Ez ma is így van, és ma is mindannyiunk számára aktuális. A zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Tehát ma is mindenható Isten, aki uralkodik. Ma is Jézus Krisztus az, akin keresztül megismerhetjük Istent és az Ő tulajdonságait, ha Őhozzá fordulunk és ezt tőle kérjük. És az sem változott, hogy ez a Jézusban megnyilvánult kegyelem minket is döntés elé állít. Mi is dönthetünk úgy, hogy befogadjuk és úgy, hogy nem fogadjuk be. Hogy állunk ezzel kedves testvérek? Felismertük már, hogy életünk nyomorúságaira, csak Jézusnál találunk megoldást? Megismertük Őt? Láttuk, hogy ez egyáltalán nem közömbös kérdés. Hogyan állunk Istennel? Befogadtuk már? Vagy nem akarjuk beismerni, hogy szükségünk van Jézusra? Ő szeretne velünk közösségben lenni. És kedves testvérek, a Krisztusban megjelent kegyelem, ez az Isteni megkeresés nem csak a még meg nem tért embert állítja döntés elé. A már megtért, Krisztushoz tartozó keresztyént is nap mint nap döntés elé állítja. Mert ő ugyan már befogadta Jézust, de a kérdés az, hogy ezzel a kegyelemmel hogyan él? Jól él vele vagy visszaél vele? Nap mint nap döntés előtt áll a megtért ember: Ha Isten úgy szeretett, hogy odaadta az egyszülött fiát és engem megmentett, akkor én hálából cselekszem-e azt, amit Ő jónak lát? Cselekszem-e azt, amit a másik felolvasott igénk mondott ki: „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban”. Tehát ez a kegyelem nem egy passzív dolog, ez mozgásra és cselekvésre késztet. Arra, hogy megtagadjuk a hitetlenséget és a világi kivánságokat, hogy józanul, igazságosan és kegyesen éljünk. És ez a megtért ember mindennapi harca, hogy engedelmeskedik-e Istennek hálából. Mert Jézus meghalt értünk, azért, hogy megmentsen. Hogyan élünk ezzel a kegyelemmel? Kívánom, hogy minnél többünk életében igazság legyen az, amit Pál ír: „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” (Titusz 2, 11-14). Ámen. Nagykovácsi, 2020. karácsony